fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Balítéletek
2006. július 21., 08:27
A leginkább baloldali érzelmű emberek az átlagosnál sokkal idegenellenesebbek - derül ki a Tárki friss közvélemény-kutatásból. Az eredmény a kutatókat meglepte, engem azonban a legcsekélyebb mértékben sem. Valójában régóta sejtett, ám eddig ilyen markánsan ki nem derült tény, hogy - mint annyi minden más is - a balliberálisok által ráolvasásként ismételgetett jobboldali rasszizmus, idegengyűlölet és előítéletesség közönséges hazugság.

Finomabban fogalmazva: a baloldal politikai előítélete a jobboldallal szemben. A kutatás azt is kiderítette, hogy egyre többen vallják magukat szélsőbaloldalinak: nagyjából kétszer annyian vannak, mint a magukat szélsőjobboldaliként azonosítók. Ezzel egy másik közkedvelt sztereotípia is megdőlni látszik: hogy tudniillik Magyarországon erős a szélsőjobboldali veszély. (Az egyik - eddig inkább a baloldalhoz köthető - egyház hetilapja egyenesen odáig megy a felmérésre reagálva, hogy kijelenti: soha nagyobb szükség nem volt egy erős antikommunista pártra, lapra, merthogy a "Magyar Nemzet miatt nem válhat szalonképtelenné az antikommunizmus nemes eszméje".)

Az elemzők csodálkozása persze kicsit visszás. Nem csupán azért, mert hosszú évek óta mérik a társadalom előítéletességét, idegenellenességét, így tisztában lehetnek a dolgok állásával. Hanem azért is, mert társadalomkutatóként valószínűleg arról is vannak ismereteik, hogy a rendszerváltozást megelőző négy évtizedben, Rákosi és Kádár diktatúrájában sem állt távol a baloldali (egy) párt vezetőitől az előítéletes gondolkodás és cselekvés, sőt, valamiféle rosszízű nacionalizmus sem. Elég csak arra gondolni, hogyan bántak például az ötvenes években vagy akár a Kádár-korszakban a cigánysággal, de egyébként az összes hazai kisebbséggel is. A helyzet azóta sem nagyon változott: a baloldal törzsszavazói és aktivistái, de vezetői mai is bármikor hajlandóak némi kis cigányozásra, sőt zsidózásra (Orbán, a zsidó-cigány), de ha szükségét látják, a románokkal vagy a határon túliakkal - mint idegenekkel - való riogatást is bevetik (lásd például a kedvezménytörvény vagy a kettős állampolgárság körüli vitákat). Hja, néha a politikai morál megengedheti ezt is - felelhetné erre kormányfőnk, aki még büszke is dupla fenekű erkölcsére. (Csak halkan kérdezem: a harmincas évek Németországában vajon miért válhatott oly nagy hatásúvá a hitleri nemzetiszocializmus - amelynek jobboldaliságát ideje volna már egyébként erősen megkérdőjelezni? Nem járult ehhez hozzá véletlenül az akkori kiábrándultság, növekvő szegénység, munkanélküliség, reménytelenség? Vajon ismeretlenek ezek a jelenségek a mai Magyarországon?)

De ha a kutatók szétnéznek a világban, láthatják: sehol sem áll távol a baloldal egy kis idegenellenességtől. Nem kell oly messze tekinteni, elég a szomszédos Szlovákiáig: a magát szociáldemokratának valló baloldali Smer a legnagyobb lelki nyugalommal, már-már kéjjel összefogott a nyíltan magyarellenes retorikájú pártokkal. Persze, egy magyarozásért maga Fico sem megy a szomszédba.

Mindenesetre e felmérés is jelzi: ideje lenne már a jobb pártoknak szilánkokra törni a mások által eléjük tartott hamisképű tükröt, s megmutatni egy hazáját és nemzetét szerető, de befogadó és toleráns politikai oldal képét. Akkor talán félelem és öncenzúra nélkül kimondhatóvá válnának eddig magunkba nyelt szavaink is, amelyek kibeszélése oly fájdalmasan megkésett már így is.
Magyarázkodjanak ezentúl a szocialisták.

Forrás: Néző László, Magyar Nemzet, 2006. július 21.