Magyarországon évente 25-30 ezer új infarktusos megbetegedés történik. Az érintettek 40-45 százaléka egy éven belül meghal, minden második úgy, hogy el sem jut a kórházba. A koszorúér-betegségek által okozott korai halálozás az 1970-es évekhez viszonyítva a háromszorosára nőtt. A 45 éves magyar férfiak arra számíthatnak, hogy nyolc és fél évvel rövidebb ideig fognak élni, mint svájci kortársaik. A kardiovaszkuláris betegségek - ide tartoznak az agyi erek betegségei is, amelyek a magas vérnyomás leggyakoribb szövődményei - adják az országban az összes halálozás ötven százalékát.

Azonnal mentőt hívni

N. (53 éves, látszólag semmilyen rizikócsoportba nem tartozott) a nyaralásból hazaérkezve az utolsó csomagot cipelte fel a lépcsőn, amikor rosszul lett: mellkasi fájdalma, hányingere volt, kiverte a víz. A szomszéd orvos megmérte a vérnyomását, azt mondta, nincs komolyabb baj, valószínűleg a hosszú út, a nagy hőség és a kevés folyadékivás váltotta ki. Másnap felesége telefonált egy orvos ismerősüknek, ő a tüneteket hallva azonnal kórházba küldte. Ott derült ki, hogy N.-nek szívinfarktusa volt. Csak nem ismerték fel.

Pedig az infarktussal foglalkozó szakemberek szerint a legfontosabb, hogy a beteg minél hamarabb orvoshoz kerüljön. A legnagyobb késést többnyire maga a beteg okozza. Erről nemcsak ő tehet, hanem a hiányos felvilágosítás, képzés is, legyen szó akár az infarktusról vagy az újraélesztés megkezdéséről. Az ismeretterjesztésben az írott és elektronikus sajtónak kelllene lényegesen nagyobb erőfeszítéseket tennie - mondják az orvosok.

Ha valakinek húsz percen túl is tartósan mellkasi fájdalma van, forduljon orvoshoz, hívjon mentőt. Ha nem teszi meg, mert úgy gondolja, csak elrontotta a gyomrát vagy elfeküdte a nyakát, vagy mert a magyar ember mindent kibír, és majd holnap megy el, nagyon nagy hibát követ el: rosszabb esetben az életét kockáztatja, jobb esetben "csak" életkilátásait rontja.

A mentők a beteget a kardiológiai osztályok koronáriaőrzőjébe vagy valamelyik katéteres központba viszik. Ezek azok a speciális kórházi egységek, ahol az infarktusos betegeket kezelik - mondja Jánosi András professzor, a János kórház kardiológiai osztályának vezetője.

A kardiológusprofesszor szerint célszerű ezt az utat lerövidíteni. Ha a betegnek panasza van, és először a háziorvostól kér időpontot, mire a családorvos beutalja a kórházba, gyakran már túl késő. Infarktus gyanúja esetén késedelem nélkül hívni kell a mentőt vagy az ügyeletet, és közölni, hogy a betegnek mellkasi fájdalma van. Az EKG-vizsgálattal kimutatható, hogy infarktus okozza-e a tüneteket, és a mentőorvos elsősegélyt nyújt.

Katéteres értágítás

Az infarktusnak két formája van: az egyik az egész szívizomzat teljes vastagságát érinti, a másik pedig a szívizomnak a szívüreghez közelebb eső részét - mondja Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika Kardiovaszkuláris Központjának vezetője. Azonnali beavatkozást a teljes szívizmot érintő eset igényel, a másikat a kórházba érkezéstől 2-24 órán belül kell ellátni.

A súlyosabb esetben a tünetek kezdetétől számítva minél hamarabb - tizenkét órán belül - el kell jutnia a betegnek a szívcentrumba. Az infarktus után egy órával még szinte a teljes szívizomzat megmenthető, de tizenkét óra elmúltával az elzáródott ér által ellátott teljes szívizom elhal. A beteget a rosszullét helyéről egyenesen a kórházba kell vinni, ha ez kilencven percen belül lehetséges, akkor a katéteres terápiát kell választani, ha nem, akkor bármelyik kardiológiai osztályon a vérrögoldó kezelést kell alkalmazni - mondja Merkely főorvos.

A fővárosban 8 és 18 óra között a területileg illetékes katéteres centrum fogadja a betegeket. A nyugat-európai gyakorlattal ellentétben a központosított ellátás miatt nem behívják az orvosokat, hanem éjszaka és hétvégén is egy team, négy szak-, két katéteres és két intenzíves orvos várja a betegeket egész Budapestről és Pest megyéből is.

Budapest szívinfarktus-katéteres ügyeleti rendszere három éve indult öt katéterescentrummal (Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika Kardiovaszkuláris Központ, Budai Irgalmas Rendi Kórház, Országos Gyógyintézet, Bajcsy-Zsilinszky Endre Kórház, Országos Kardiológiai Intézet).

Egy nemzetközi vizsgálat szerint a betegek kezelése nagyban függ attól, melyik napszakban kapnak infarktust. Munkaidőben nagyon kevés beteg hal meg, négy óra után vagy hét végén viszont megduplázódik a betegek halálozása. A fővárosi sürgősségi rendszer eredménye, hogy a magyar adatok nem mutatnak hasonló különbséget.

Merkely doktor részletezi, hogy az akut szívinfarktus kórházi halálozási adatai az elmúlt harminc évben hogyan változtak: az 1970-es évekig a kórházi kezelés ideje alatt minden harmadik beteg meghalt (halálozás harminc százalék). A koronáriaőrzők kialakításával (monitorozás, defibrillátorok elterjedése) ez a szám tizenöt százalékra csökkent. Az 1980-as évek elejétől kezdődött meg az infarktust okozó koszorúér-elzáródás azonnali megnyitása. A koszorúér-megnyitás a kilencvenes évek közepéig elsősorban gyógyszerrel - vérrögoldó készítményekkel - történt, ezek eredményeként a halálozást sikerült tíz százalékra csökkenteni.

A centrumvezető docens szerint a ma leghatékonyabb kezelési móddal, az azonnali koszorúér-tágítás segítségével száz infarktusos betegből kilencvenháromnak az élete menthető meg. És nem egyetlen órára, a kezeléssel egy hosszú és jó minőségű élet esélyét teremtik meg.
A koszorúérbetegek negyede hirtelen hal meg, nincs idő a gyógyításra. Ilyenkor az újraélesztés segíthetne, de ez esetleges, hiszen újraélesztő műszer kell hozzá és olyan személy, aki tudja is használni.

"Hagyományos szívműtétet akkor végzünk - mondja Jánosi professzor -, ha a betegnek a szív vérellátási zavarai miatti mellkasi fájdalmai gyógyszerrel nem befolyásolhatók megfelelően." Szívműtétkor beültetnek a szívbe egy bypasst, "hidat", eret, ezzel megkerülik az érszűkületet.

Kevesebb az ismételt infarktus

A sebészet és az utóbbi nyolc-tíz évben egyre nagyobb szerepet kapó katéterezés kiegészíti egymást - mondja Merkely doktor, és hozzáteszi: a katéteres eljárás alkalmazása óta kevesebb a halálozás és az ismételt infarktus.

A kórházak eredményességét két mutatóval jellemzik: a halálozási és a harmincnapos halálozási adatokkal. Magyarországon a 2003-as és 2004-es adatok szerint a kórházba felvett infarktusos betegek mintegy húsz százaléka meghal az első harminc napban. A harmincnapos halálozási adat katéteres kezeléssel éppen a fele az országos átlagnak.

Mi történik a beteggel, ha egy katéteres központba viszik? - kérdezzük Merkely főorvost. A laboratóriumban a comb verőerén keresztül katétert vezetnek a koszorúérhez, ott kontrasztanyag segítségével röntgennel határozzák meg, hol záródott el az ér. Majd az orvosok az éren keresztül finom drótot felvezetve átjutnak az elzáródáson, és felfújható ballonnal előtágítják. Az elzáródásért felelős területre egy ballonra helyezett fémhálót fújnak fel, az tartja nyitva az eret. Ezzel a szívben teljesen jó áramlás alakul ki az elzáródás mögötti területen. A betegeket ez után 48-72 óráig megfigyelik, és ha nincs szövődmény, haza is mehetnek.

A főorvos szerint a jó és a rossz is ebben az eljárásban, hogy a betegnek nem alakul ki betegségtudata, a nagy fájdalma hamar megszűnik. De ha ez után nem változtat az életmódján, azzal a kockázattal jár, hogy ismét infarktust kaphat.

A katéteres centrum vezetője azt mondja, az egymillió-kétszázezer forintba kerülő beavatkozások egy részét a volumenkorlátozás miatt július 1-jétől nem fizeti a biztosító. Ez jelentős veszteséget okoz a kórháznak.

A katéteres kezelés hatékony és hasznos beavatkozás, nem szabadna volumenkorlátozással sújtani - mondja a főorvos. Az országban egyre több szívbeteg kap ilyen kezelést. A beavatkozás költséghatékony is: a beteg néhány napot tölt el a kórházban, és egy rövid rehabilitáció után akár egy hónapon belül is visszamehet dolgozni. A hagyományos eljárások esetében hónapokig táppénzen van a beteg.

Szűrni kellene a férfiakat

A szívinfarktust okozó koszorúér-elmeszesedés hosszú folyamat, gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban elkezdődik, és ahogy az ártó tényezők fönnállnak, úgy válik egyre súlyosabbá - mondja Jánosi professzor.

A közvetlen megelőzésben nagyon fontos, hogy a harmincöt-negyven év feletti férfiakat vizsgálatra kellene hívni. Magyarországon azonban nincs ilyen szűrés. Jánosi professzor szerint pedig ehhez nem kellene külön szervezet. A szűrést a háziorvos is el tudná végezni: megméri a vérnyomást, ha magas (120/80, maximum 130/85 feletti érték, és ez az idősebbekre is vonatkozik), kezelni kell.

Magyar Hírlap - fidesz.hu