Pekingi lapjelentések szerint ezzel a céllal a múlt héten már tárgyalások kezdődtek az Öböl menti Együttműködés Tanácsának (GCC) államaival. A következő tárgyalási forduló időpontját nem hozták nyilvánosságra. Az Öböl menti Együttműködés Tanácsának tagjai Szaúd-Arábia, Bahrein, Kuvait, Omán, Katar és az Egyesült Arab Emírségek. Kína olajszükségletének mintegy 40 százalékát fedezi e hat országból. A szabadkereskedelmi megállapodással Peking hosszú távra akarja biztosítani olajellátását a térségből: a kínai kereskedelmi miniszterhelyettes szerint ezzel "új és korlátozások nélküli selyemút létesülne" - utalva ezzel arra a karavánútra, amely egykor Kelet-Ázsiát és a Földközi-tengert összekötötte.

Kína - amely viszonylag szegény stratégiai ásványkincsekben - előrelátóan próbálja fedezni viharos ütemben fejlődő gazdaságának energia- és nyersanyagigényét, vélekednek nemzetközi elemzők. Erről tanúskodott Hu Csin-tao (Hu Jintao) elnök április végén tett nemzetközi körútja. Az alapelv: Peking messzemenően politikamentes hozzáállást tanúsít gazdasági partnereinek kiválasztásában. Miként Csou Ven-csung (Zhou Wenzhong) külügyminiszter-helyettes nemrég fogalmazott: "Az üzlet - az üzlet. Megpróbáljuk elválasztani a politikát az üzlettől."

Hu elnök áprilisi körútjának első állomása a legfontosabb kínai olajforrásnál, Szaúd-Arábiában kezdődött. Innen származik a kínai behozatal 17 százaléka, minden hatodik hordó kőolaj. A megkülönböztető figyelem voltaképpen viszonzás volt, hiszen Abdallah szaúdi király - aki tavaly augusztusban lépett a trónra - első külföldi útja nem Washingtonba, hanem Pekingbe vezetett idén januárban. Ez a tény egyszerre jelezte a 2001. szeptember 11. nyomán lehűlt amerikai-szaúdi viszony hőfokát és a pekingi kapcsolat fölértékelődését. Öt évvel ezelőtt a kínai-szaúdi kereskedelem értéke alig 200 millió dollár volt - tavaly elérte a 14 milliárd dollárt.

A Perzsa(Arab)-öbölben Szaúd-Arábiát Irán követi a rangsorban: onnan származik a kínai olajimport 10-15 százaléka. A közel-keleti válság tartós megoldatlansága és az iráni atomenergia-program miatti nemzetközi vita éleződése ugyanakkor arra ösztönzi Kínát, hogy szaporítsa beszerzési forrásait. Ennek nyomán Afrika is bekerült a pekingi külpolitika látókörébe. Ezt jelezte Hu elnök útiterve, amelyen három afrikai ország is szerepelt: Marokkó, Nigéria és Kenya. Az utóbbi fővárosában Hu megállapodást írt alá, amelynek értelmében kínai cégek olaj- és gázlelőhelyek után kutathatnak a kelet-afrikai ország tengerpartja mentén.

MTI - fidesz.hu