Egy libanoni "stabilizációs erő" felállításának gondolata egy héttel ezelőtt merült fel először nyilvánosan: Kofi Annan ENSZ-főtitkár beszélt erről a világ legiparosodottabb országait tömörítő G8-as csoport csúcsértekezletén. A nagyhatalmak részéről az ötlet óvatos fogadtatásra talált (mint közölték, készek tanulmányozni a lehetőséget), Izrael pedig többé-kevésbé elzárkózott, mondván, a felvetés "idő előtti". A múlt hét végén azonban a zsidó állam vezetése felülvizsgálta álláspontját: Ehud Olmert miniszterelnök közölte, hogy támogatná egy, az EU-tagállamok által létrehozott erő telepítését, védelmi minisztere pedig a NATO irányítása alatt álló erő kiküldését szorgalmazta. Ez utóbbi elképzelést egyébként az amerikai ENSZ-nagykövet is azonnal támogatásáról biztosította.

Ami az első lehetőséget illeti, Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője hétfőn Brüsszelben azt közölte, hogy több európai állam is kész lenne alakulatokat adni egy ilyen misszióba. Ez azonban - mutatnak rá szakértők - nem azt jelenti, hogy ez egy EU-erő lenne. Ez utóbbi ugyanis azt feltételezné, hogy a parancsnokság is teljesen az EU kezében lenne, s aligha hihető, hogy Washington ebbe belemenne, hagyva magát "kiszorítani" e térségből. Ráadásul - ami még nagyobb probléma - egy EU-erő kiküldéséhez mind a 25 tagállam beleegyezése kellene, s ez a hatalmas konglomerátummá vált, eltérő nemzeti érdekek által vezérelt EU-ban aligha megvalósítható. Miközben az erők összeadása, a megfelelő parancsnoki struktúra kialakítása is nehezen megy: ezt mi sem mutatta jobban, mint a Kongói Demokratikus Köztársaságba küldött EU-békefenntartó alakulat létrehozása körüli, több hónapos huzavona.

A másik változat a NATO-ra épülne. Ennek előnye, hogy a szövetségnek - szemben az EU-val - komoly tapasztalata van a katonai akciók tervezésében, végrehajtásában: egy NATO-erő megjelenésének kétségtelenül lenne visszatartó hatása, tekintélye. Csakhogy a NATO-t az arab világ jelentős része az amerikai érdekek szolgálatában álló szövetségnek tekinti, s ezért nem örülne közel-keleti felbukkanásának. Ráadásul a libanoni stabilizáláshoz szükséges erők összeadása (szakértők legalább tízezer embert tartanak szükségesnek) a NATO esetében is nehézségekbe ütközne: a szervezet 17 ezer embert állomásoztat Koszovóban, miközben most veszi át a dél-afganisztáni körzetek felügyeletét, s így ott is jelentős létszámbővítést hajt végre, 9 ezerről 16 ezerre növelve csapatai létszámát. S a NATO vezetőinek már ez utóbbihoz is hónapokon át kellett "kilincselniük" a különböző tagállamokban.

S van még egy harmadik probléma is: vajon mi lenne a feladata a Libanonba telepítendő erőnek? Ha nem tesz lépéseket a Hezbollah lefegyverzésére, nincs értelme jelenlétének. Ha belevág ebbe a feladatba, azt a Hezbollah nem fogja hagyni - azaz várhatóan lesznek összecsapások, áldozatokkal. Készek-e erre az esetleges erőbe katonákat adó államok? Arról nem is beszélve, hogy Izrael szeretné, ha a libanoni-szír határvidékre is kiterjedne a stabilizációs erő fennhatósága, megakadályozva, hogy Szíriából fegyvereket csempésszenek a Hezbollahnak...


MTI - fidesz.hu