- Milyen benyomásokat szerzett az idősotthonban?

- Előzetesen arra számítottunk, hogy itt minden tökéletes, de a látottak a várakozásaimat is felúlmúlták. Az itt lakókon látszott: tényleg jól érzik magukat. Ezt megjátszani nem lehet egy protokolleseményen.

- Apropó protokoll. Ön nagyon ritkán tűnik fel hivatalos rendezvényeken.

- Nem különösebben szeretem a protokolleseményeket. Kezdetben kifejezetten kértem a sajtóosztálytól, hogy ha valahol meg kell jelennem, ne legyenek ott újságírók, illetve az interjúkat is elutasítottam. Engem feszültté tesz a szereplés. Most már úgy érzem, hogy egy kicsit oldódott bennem a nyilvános szereplésektől való félelem. Májusban már több eseményt is én nyitottam meg. Például a Születés hetét és egy fogyatékosokkal foglalkozó alapítvány rendezvényét.

- Egyébként hogyan telik egy napja?

- Ha protokollmegjelenésem van, akkor egész nap csak arra koncentrálok. Készülök, elolvasom a hivatalos anyagot és ahogy említettem, nekem elég nagy stresszt okoznak a nyilvános szereplések, ezért nagyobb erőt kell gyűjtenem hozzá.

- És amikor nem kell sehol megjelennie?

- Akkor az unokáimmal vagyok. Kilencen vannak. Ha velük foglalkozom, az is fárasztó, de egészen másként. Hatalmas lelki felüdülést jelent. A legkisebb másfél éves a legnagyobb 12 és mindegyik nagyon ragaszkodik hozzánk.

- Férjével elkényeztetik az unokákat?

- Nem rossz értelemben, de igen. Úgy érzem, ha együtt vagyunk, akkor mi nagyobb odaadással vagyunk irántuk, mint a szüleik, akik nap, mint nap velük töltik az idejüket. De ha nem tudunk találkozni, akkor is ott a telefon, amit már a legkisebbek is használnak. Felhívnak és közben veszekszenek, egymás kezéből kapkodják ki a kagylót, hogy mindannyian elmesélhessék, mi történt velük aznap.

Színes Bulvárlap - fidesz.hu