- Szociológiai kutatást végzett a taxisblokádról. A benzinár most is az egekben: miért nincs akkora felhördülés?

- Mindig egy aktív kisebbség kezdi el, kérdés, meg tudja-e szerezni a többség támogatását. A szakszervezetek tüntetése már mutat valamit, de a diákoké is elindíthatja a tömeges tiltakozást. A taxisblokád is spontán módon kezdődött.

- Azért ott az SZDSZ is besegített, nem?

- Nem. Egy ellenzéki pártnak az a dolga, hogy ráüljön a kormánnyal szembeni elégedetlenség hullámára. A Fidesz is ezt teszi most, a "Jó reggelt, Magyarország!" akcióval, ahogy az SZDSZ sem tett mást akkor. A kezdeményezés viszont önálló volt, és még csak nem is a benzináremelés miatt lett országos szintű. Hamis mítosz, hogy a magyar társadalom a hirtelen jólétet várta volna a rendszerváltástól.

- Mit várt?

- Szabadságot, nagyobb részvételi lehetőséget a politikában. Ezt a reményt látta megcsúfolva a visszahívhatóság megszüntetésével, a kopogtatócédulákkal. Az utolsó csepp a pohárban a hazugság volt. Hogy a kormány délután négykor azt állítja, nem lesz benzináremelés, este tízkor pedig kiderül, hogy éjféltől kétszer annyiba kerül az üzemanyag. Ugyanez történik most, amikor Gyurcsány Ferenc azt mondja, 4,5 százalék a hiány, miközben több mint a kétszerese. Nyugat-Európában egy ilyen hazug bejelentés azt jelentené, hogy a politikus beadta a lemondását. Kádárnak nem kellett megkérdeznie az embereket, el akarják-e adósítani az országot. Demokráciában viszont kötelező. Márpedig nem kérdezték meg a nyugdíjasokat, akarnak-e tizenharmadik havi juttatást ilyen áron. Nemet mondtak volna. Mind megtapasztalták, hogy a nyolcvanas évek eladósodásának milyen következménye lett: 1990 és 1994 között majd felére csökkent az életszínvonal.

- Ön akkor megszervezte a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalmat, mely a Demokratikus Chartával vállvetve harcolt a "rasszistaveszélyes" MDF-kormány bukásáért.

- A Tégy a gyűlölet ellen! független volt a Demokratikus Chartától. Volt kísérlet, hogy beolvasszanak, de mi pártoktól függetlenül működtünk. A mozgalmat nem általában a rasszizmus elleni harc motiválta, hanem az 1992-es Csurka-dolgozat és nem sokra rá a salgótarjáni gyilkosság, amikor egy fiatalembert a bőre színe miatt agyonvertek. Antirasszistának és antinacionalistának vallom magam, de valóban szabadelvű vagyok. Úgy gondolom, mindenkinek joga van utálni a szomszédját. Ha cigány a szomszédja, akkor is. Amikor egy kis faluban az ellen tiltakoznak, hogy Fehérvárról odatelepítik a hajléktalan romákat -lásd Rádió utca -, nem biztos, hogy rasszizmusról van szó. A társadalomból maguk is kirekesztődött csoportok találják szembe magukat a társadalomból kirekesztett csoporttal. Kevesebb segély jut, még annyi munkahely sem lesz. Ez szüli a feszültséget. Mi az ellen léptünk fel, hogy egy kormányzó párt alelnöke szélsőjobb programmal álljon elő - a fent említett indulattal párosulva ez életveszélyes lehet. Nem akartunk mást, mint hogy az MDF zárja ki soraiból az ilyen eszmék híveit, és persze mozgósítani akartuk a közvéleményt.

- A Fidesz sosem vallott rasszista nézeteket, de róluk is azt mondta 1998-ban: cinikusan legitimálják az ilyen eszmék hirdetőit.

- Mert össze-össze kacsintottak Csurkával. Ha megint ezt tennék, ismét felemelném a szavam ellene.

- A karanténból mégis azzal kerültek ki a szocialisták, hogy a "fasisztaveszély" ellen összefoghattak az SZDSZ-szel. Büszke rá, hogy segédkezett ebben?

- A szocialisták már rég kint voltak a karanténból. Már a taxisblokádnál látszott, hogy az emberek csalódtak. A benzinárról szóló hazugság azonban nem a Kádár-rendszert legitimálta, ahogy sokan ma is gondolják, hanem a Németh-kormányt. Az ugyanis először beszélt őszintén az ország valós helyzetéről, az államadósság mértékéről. A Bokros-csomag is azért lehetett legitim, mert a társadalom már szankcionálta azokat, akik eladósították - leváltotta a korábbi rendszert. Ezért az emberek el tudták fogadni, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat. Bokrosnak nem a saját sarát kellett eltakarítania. Gyurcsánynak viszont igen. Ő nem számolt el az elmúlt négy évről, így árasztja el megszorító csomagokkal az országot. Olyan, mint a férj, aki miután eljátszotta a felesége hozományát, hazamegy, és az asszonytól még a kosztpénzt is elkéri a másnapi taxiszámlájára.

- Ön pedig tag volt annak a Medgyessy Péternek a demográfiai tanácsában, aki miniszterelnökként elindította a túlköltekezést...

- A közalkalmazotti béremeléssel egyetértettem. Medgyessynek elmondtam, milyen módszerekkel lehet elindítani a társadalmi felzárkóztatást. Ebbő11ett a második száznapos program. Gyorsan kiderült azonban, hogy csupán szlogenek lesznek a javaslataimból, úgyhogy fölálltam.

- Akkor sértődött meg? Baloldali, antinacionalista elvbarátként furcsa mód a kormányt ostorozta, és a kettős állampolgárság megszavazására buzdított 2004 végén.

- Magam is kettős állampolgár vagyok. Úgy éreztem, ha nem szólalok meg a ,,23 millió román" vagy az "elveszik a kenyerünket" szólamok ellen, nem tudok majd tükörbe nézni. Arról volt szó csupán, hogy az unió gyakorol gesztust, vagy mi magunk. A két veszélyeztetett kisebbségnek, a kárpátaljainak és a vajdaságinak pedig biztonságot jelenthetett volna. Ahogy a zsidók mehetnek Izraelbe, a vajdaságiak, ha verik őket, emelt fővel jöhetnének ma Magyarországra.

- Csakhogy azóta is mindig kormányellenes mondatokat hallunk öntől.

- Jobboldali szöveget tőlem még senki sem hallott! Akkor szólalok meg, ha úgy érzem: ha nem én, akkor ki, ha nem most, mikor? Mint nemrégiben, amikor a szoclib közgazdászok - tisztelet a kivételnek - elmulasztották felhívni az ország figyelmét arra, hogy Gyurcsány hazudik az ország állapotáról. Védhetetlen mulasztás volt szó nélkül hagyni a miniszterelnök végtelen cinizmusát. Magyarországon ugyanis ma már nem is a latin-amerikai, hanem a harmadik világbelihez hasonlatos társadalmi szerkezet van kialakulóban. Amint Kovács Ilona tanulmánya megmutatta, néhány száz milliárdos birtokolja a jövedelem harminc százalékát. A baj az, hogy belőlük három is jutott a kormányba, amely baloldalinak nevezi magát. Egy magamfajta zöld baloldalinak ez épp olyan, mint egy kereszténynek a szentségtörés. Ráadásul a modern demokrácia azért született, hogy a tőke hatalmát a köz hatalma korlátozni tudja. Ez a nagytőkés csoport viszont a saját érdekeit képviseli, és azóta, hogy megszerezte a politikai hatalmat is, nem alszom nyugodtan.

- Nem itthon szavaz, nem is itthon adózik. Végül is miért érdekli?

- Abból a fejlesztési pénzből akar Gyurcsány autópályát és techno-biopoliszokat építeni, amelyet az Európai Parlament azért szavazott meg a kevésbé fejlett uniós tagoknak, hogy a leszakadt társadalmi csoportokat és térségeket fölzárkóztassák. Ezt nem a maga adójából fizetik, hanem az enyémből, amit Franciaországban befizetek! És én nem azért adom, ahogy az Európai Parlament sem, hogy az ország tizede jól járjon, a többi meg kívül rekedjen a modern világból. Amikor kiderült, hogy még a pénzek elosztása is egy, a parlamenttől független milliárdos kezébe került, azt hittem, rosszul hallok. Hogy a miniszterelnök saját hatáskörbe vonja az ország fejlesztésére szánt összes forrást: ez csak diktatúrában lehetséges. Kommunista, fasiszta, valamint a kínai típusú reformdiktatúrában, ahol a tőke szabadságát a társadalom szabadságvesztésével biztosítják.

- Hatásos párhuzam, de ha igaz lenne, nem nyilatkozhatna ilyeneket.

- Lehet, hogy a szabadságjogok terén még nem tartunk itt. Abban a kérdésben viszont, hogy tovább csúszunk-e a harmadik világ felé, vagy a lenti kezdeményezéseket támogató társadalmi felzárkóztatás lesz a prioritás, ma nem a magyar társadalom, még csak nem is a parlament kezében van a döntés, hanem a miniszterelnök és barátai markában. Arra a kérdésre, hogy merre tovább, Magyarország, egyetlen válaszuk van, és úgy tesznek, mintha kizárólag ez lenne az ésszerű döntés: a gazdaság versenyképességének növelése. Magyarán, a társadalom van a gazdaságért. Ez bizony a kínai reformdiktatúra krédója.

- Vannak felzárkóztatási programok, sőt harcolnak a gyerekszegénység ellen is...

- Amikor Ferge Zsuzsától azt hallom, huszonöt éves tervet dolgoz ki a gyermekszegénység ellen, nem hiszek a fülemnek! Néhány kilométer autópálya árából, évi nyolcmilliárd forintból meg lehetne oldani, hogy kérvények nélkül ingyenételt kapjon minden rászoruló gyerek. Az iskola az esélyegyenlőség alapfeltétele. Azért kell, hogy helyben legyen, hogya gyerek maga is el tudjon menni odáig. Az alkoholista szülő nem fog törődni azzal, hogy buszra ültesse. De vonat sem lesz, a győztes 10-15 százaléknak meg közpénzből épül az autópálya. Holott az egyetlen terület, ahol az előző rendszer kedvező változást hozott, a társadalmi mobilitás é volt, épp az oktatás kiterjesztésén keresztül. Mindenki eljuthatott középiskolába, egyetemre, aki tanulni akart. Most a tandíjjal ezt is felszámolják, mert úgymond nem gazdaságos. Már nem is kizsákmányolásról van szó. Ha kizsákmányolnak, az azt jelenti, hogy legalább munkám van. Így pedig az sem lesz a halálra ítélt térségekben.

- Szereti a mozgalmakat, tüntetéseket. Nem érzi, hogy megint ideje volna élére állni valamilyen ügynek?

- Az önkormányzatokkal, polgármesterekkel érdemes lenne keresni a kapcsolatot. Az ő egységes tiltakozásuknak talán lenne hatása.

Heti Válasz, 2006. 07. 27.