Tíz amerikai elnök - az újraválasztásokat figyelembe véve 13 washingtoni kormányzat - sem tudott semmit tenni, az amerikai partoktól mintegy 140 kilométerre fekvő szigetbunkerben elsáncolt Fidel Castróval. Ő ugyanazzal a hévvel hány fittyet Washingtonnak, ahogy 33 évesen, 1959 januárjában diadalmenetben vonult be Havannába, majd kényszerítette rá forradalmi törvényeit a kubaiak három nemzedékére. Támogatója, a szovjet rendszer összeomlása sem ártott neki. Tizenöt évvel később, minden előrejelzésnek ellentmondva, Fidel Castro túlélte a kommunizmus eltűnését, súlyos szenvedést okozva a lakosságnak, miközben keményen elnyomta az ellenzéket, de anélkül, hogy lemondott volna hitvallásáról.

Élete alkonyán Sierra Maestra egykori gerillaparancsnoka, Che Guevara és közel 300 "szakállas" társa második fiatalságát éli, ahogy távolról szemléli - és közelről tanácsokat ad - szellemi gyermekének, az 52 éves, 1999 óta hatalmon lévő venezuelai elnöknek, Hugo Cháveznek, a neocastrizmus igazi latin-amerikai hirdetőjének. Melléje nemrégiben felsorakozott a bolíviai elnök, Evo Morales, akit az év elején választottak meg. "Sohasem éreztem ilyen jól magam" ismételte minduntalan a nyolcvanéves ember, a fáradhatatlan éjszakázó, aki néhány hét alatt felépült térdtöréssel és felkarcsontrepedéssel járó, 2004 októberi súlyos balesetéből, amely éppolyan látványos volt, mint amilyen fájdalmas.

A történelemben elfoglalt helyére mindennél jobban figyelő Fidel Castro spanyol bevándorló gyermeke, aki a jezsuitáknál nevelkedett, és aki képes volt 1959-ben egy hatmilliós - a Karibi térség legnagyobb - szigetét a forradalom Mekkájává átalakítani és a hidegháború központi ügyévé tenni, miközben a baloldali értelmiség világszerte bálványozta őt. A XX. század legalább két generációja emlékszik arra az 1962. október 22-étől 28-áig tartó hétre, amikor úgy tűnt: Kuba egy küszöbön álló nukleáris apokalipszis középpontjában áll. Fidel Castro nagy bánatára, aki mérges volt, mert nem konzultáltak vele, John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök és Nyikita Hruscsov szovjet vezető hidegvérének köszönhetően az Egyesült
Államokra szegezett szovjet rakéták kiváltotta válságot eloszlatják. Washington cserébe lemond arról, hogy erőszakkal távolítsa el a tőszomszédságában működő forradalmár rendzavarót. Egy évvel korábban, 1961-ben a CIA legsúlyosabb kudarcát szenvedte el az után, hogy a Disznó-öbölben 1400 Castro-ellenes fegyverest tett partra, akik 72 órás harcot követően letették a fegyvert. Ezzel legendás diadalt aratott Fidel Castro az "imperializmus" felett.

A 26 éves fiatal ügyvéd 1953. július 26-án zajos belépőt tett a politikába: harcos temperamentumától vezérelve társaival megrohamozta az ország második legnagyobb erődítményét, a Moncada-laktanyát. Az ostrom súlyos veszteséget okozott soraikban, a hatóságok 15 évre ítélték Castrót és Pinos szigetére száműzték. A harminc év töretlen szövetség Moszkvával, ha nem is könnyen, de megfegyelmezte a heves forradalmárt, aki kénytelen volt lemondani az erőszakos forradalom latin-amerikai exportjáról 1989-90 között, miközben az afrikai kaland véget ért, amint az utolsó kubai katona hazatért Angolából. Ezzel együtt Castro, ha távol áll is tőle, hogy merítsen az utolsó - a kínai és a vietnami - "testvérpártok" tapasztalatából, nem hajlandó semmilyen engedményt tenni a kapitalizmusnak. Az 1962 óta tartó amerikai embargó, az egyre elhatalmasodó bürokrácia súlya alatt azonban roskadozik a gazdaság, és egyre nő az ínség Kubában.

MTI - fidesz.hu