Fidel Castro egészségi állapota tette indokolttá, hogy ideiglenesen átruházza az államfői jogköröket öccsére. Az alkotmányból is az következik, hogy az elnök "távolléte, betegsége vagy elhalálozása esetén" az államtanács első alelnöke, vagyis ő gyakorolja az elnöki jogokat. A bátyjával ellentétben visszafogott vérmérsékletű Raúl fél évszázada gyűjti a "kettes számú" címeket: az államtanács (kormány) első alelnöke, a Kubai Kommunista Párt második titkára s a rezsim hajnala óta a Forradalmi Fegyveres Erők minisztere.

1997-ben Fidel Castro hivatalosan is utódaként jelölte meg öccsét. 2001-ben így nyilatkozott róla: "Kétségkívül ő az az elvtársunk, aki rajtam kívül a legnagyobb tekintélyű s a legtapasztaltabb. És megvan minden tulajdonsága ahhoz, hogy a nyomomba lépjen." Az alacsony termetű, ráadásul gyenge szónoki képességekkel rendelkező Raúlból hiányzik az a karizma, ami magas, szenvedélyes, maratoni szónoklatokra képes testvérbátyja sajátja. A két fivér között mindig is szoros volt a viszony azóta, hogy Fidel a szárnyai alá vette Raúlt, a Castro-család legifjabb sarját, elérve, hogy szüleik ugyanazt az iskolázását adják meg öccsének is, mint neki az ország legjobb jezsuita iskoláiban.

Irányítása alatt a kubai hadsereg az utóbbi években az egyre fontosabb szerepre tett szert a gazdaság kulcsfontosságú ágazataiban, különösen a turizmusban - a Gaviota-csoport révén az ő irányításuk alatt áll a szállodák nagy része. A gyakran a pragmatikusabbként jellemzett Raúl gazdasági vonatkozásban hajlandóságot mutat a reformok iránt, ebben a kínai és a vietnami testvérpártoknál tett számos tanulmányútjának tapasztalatai inspirálják őt. Habár az Egyesült Államokkal szemben bátyja mintájára a konfrontáció és a kirohanások eszközével él, időről időre váratlanul jelét adja a nyitásnak is - így például szándékát a kapcsolatok normalizálására az ősellenséggel még Fidel életében, aminek 2001-ben egy ízben nyilvánosan is hangot adott.

Az 1931. június 3-án Biranban született Raúl Castro korán szakított keresztény családi gyökereivel. Huszonkét éves kora óta híve a kommunizmusnak, és a kubai kommunista párt azon kevés tagjának egyike, akik 1953. július 26-án részt vettek a Moncada laktanya ostromában, a kubai forradalmat bevezető eseményben. Bebörtönzik, majd 1955-ben másokkal együtt kegyelmet kap Batista diktátortól. Ezután Mexikóba megy, ahol Ernesto "Che" Guevarával és Fidel Castróval együtt szervezik gerillacsapatukat. 1956. december 2-án a Granma hajó fedélzetén ő is Kubába hajózik. Maroknyi társával együtt 25 hónapig folytat gerillaharcot a Sierra Maestra hegyei között, majd 1959. január 2-án bevonulnak Havannába, menekülésre késztetve Fulgencio Batistát.

Raúl a forradalom kezdete óta mindig is a szovjet ortodoxia irányvonalába illeszkedett, s arra törekedett, hogy legyen olyan kubai hadsereg és titkosszolgálat, amely méltó testvére nemzetközi törekvéseihez. Felesége, Vilma Espin - az ország valóságos "első asszonya" -, akivel a Sierra Maestrában ismerkedett meg, a kubai nőszövetség elnöke ötven éve. Négy gyermekük és nyolc unokájuk van.

A kubai hatalom első vonala

Ricardo Alarcón (69) a parlament elnöke 1993 óta. Ifjúsági vezetőként került a hatalom szférájába, majd diplomata lett, az Egyesült Államok értő ismerője, ENSZ-nagykövet, majd rövid ideig külügyminiszter is volt. Kultúrált, ragyogó vitapartnerként ismerik. A kommunista párt politikai bizottságának a tagja, Fidel Castro politikai vonalának hű követője.

Carlos Lage, az államtanács alelnöke, a minisztertanács titkára és a kormány gazdasági végrehajtó bizottságának vezetője. Eredetileg gyermekorvosnak tanult, de sohasem praktizált. Inkább technokrata gazdasági vezető, aki korlátozott reformokat irányított, hogy biztosítsa a rendszer túlélését a 90-es években, amikor megszűnt a Szovjetunió és más szocialista országok támogatása. A párt politikai bizottságának a tagja, de a hatalom decentralizációjának a híve, két éve csöndben ezen dolgozik. Magánemberként tekintélyt vívott ki spártai életmódjával, amely más kubai vezetőkre nem jellemző. A tartományokban komoly támogatottsággal bír.

Felipe Pérez Roque (41) külügyminiszter, a "táliboknak" nevezett fiatal generáció tagja. Az egyetemről rögtön a hatalom berkeibe került: hét éven át volt Fidel Castro személyi titkára. Külügyminiszter 1999-ben lett. Tagja az államtanácsnak. Ő volt az, aki 2001-ben, amikor az államfő egy beszéde közben elájult, magához ragadta a mikrofont, és közölte a hallgatósággal, hogy csak múló rosszullétről van szó, majd elkiáltotta magát: "éljen Fidel, éljen Raúl".

Befolyásos személyiség még Francisco Soberón, a központi bank elnöke, valamint Leopoldo Cintra Frías és Alvaro López Miera tábornokok. Utóbbi Raúl Castro helyére állhat a forradalmi fegyveres erők minisztériumának élén.

MTI - fidesz.hu