- Miként lehetett egy nyert helyzetet így elveszíteni?

- Sokan tették fel már ezt a kérdést, amelyből mindig azt éreztem ki, hogy az elmúlt négy évben optimisták, bizakodók lettünk. Talán erősebben kellett volna sugallnunk, hogy erre jó okunk is volt. Mindeközben kicsit elfeledtük, hogy négy éve szinte csodának számított a polgári kormány megalakulása. Úgy gondoltuk, hogy kis hibáink fölnagyításával az ellenfél nem tudja feledtetni erényeinket.

- Időnként úgy tűnt, mintha a Fidesz elfelejtette volna, hogy választói igényeinek kell megfelelnie, és nem a politikai ellenfél elképzeléseinek.

- Én ezt nem érzem. Egy kormánytól joggal és okkal várható, hogy ne csak azoknak az érdekét, jövőjét szolgálja, akik rá szavaznak. Ha erre gondol, akkor ezt nem kritikának, hanem elismerésnek tekintem. Tegyük hozzá, hogy a sajtó ennek inkább az ellenkezőjét szokta hangsúlyozni. Én magam mint miniszter komolyan gondoltam, hogy ne a saját pedagógiai mániáimat erőltessem, hanem a közös gondolkodás eredményeit ültessük a gyakorlatba. Ez adja az intézkedések hosszú távú stabilitását. Politikai tabuk közepette nem válhat felnőtté egy társadalom.

- Valami baj azért mégiscsak lehetett a kommunikációval, hiszen éppen egy jól szituált győri polgártól hallottam a minap, hogy ő kirekesztve érezte magát a Fidesz-féle polgárságból. Nem volt tehát mindenki számára világos ez a fogalom.

- Elhiszem, hogy ennek a meghatározása elmaradt. Nyilván volt ebben egy olyan megfontolás is, hogy minél nyitottabb legyen ez a kategória. Nem hiszem, hogy vagyonhoz, foglalkozáshoz, társadalmi helyzethez kötődne. A polgári lét sokkal inkább egy mentalitást, egy hozzáállást jelent. A régi görög világban kifejezetten büntették azokat, akik távol tartották magukat a közügyektől. Politizálni ugyanis azt jelenti: közügyekkel foglalkozni.

- Ma talán éppen az ellenkezőjét szeretné a hatalom. Azt üzenik: ne politizálj, foglalkozz a saját boldogulásoddal, úgy jobban jársz.

- Az elmúlt negyven évben lejáratódott a közösségi érték fogalma. Az elmúlt 12 esztendőben pedig mintha átestünk volna a másik oldalra. Most, a XXI. század elején kell ezt a fogalmat megtisztítani, és újra az őt megillető helyre emelni. Erre tettünk kísérletet a polgári politizálás meghirdetésével.

- Csakhogy a magyar szavazók egy része még ott tart, hogy nem érti, miért vitatkoznak a képviselők a parlamentben. Valakinek azért nem ártott volna már elmagyarázni, hogy az a vita helye...

- Annak is igaza van, aki úgy látja, hogy érdemi viták helyett sokszor veszekedések zajlanak. Nem a jó és a jobb megoldáson vitáznak, inkább a másik stigmatizálása, megbélyegzése a cél.

- Stigmatizálás. Mindig akadnak, akik nem bánnák, ha inkább a törzsi társadalom szintjéhez közelítenénk: tabuk, fétisek, totemoszlopok között egy-két nagy varázsló könnyedén elterelgetheti a népet...

- Ilyen törekvések a modern korban is elő-előjönnek. Erre talán egy jó példa, ahogy legutóbb a kormány egyik minisztere antiszemitizmussal vádolta meg az előző kormány miniszterelnökét, holott nyilván tudja, hogy nem volt az. Ő azonban nem érvekkel vitatkozott, hanem megbélyegzett, így akarván gyűlöletesnek, megvetendőnek bemutatni valakit.

- Nem érzik-e most úgy önök a Fidesz felső vezetésében, hogy a következő választásokig az idő egyszerűen túllép önökön?

- Bizonyos, hogy minden egészen más lesz. A Fidesz most már két választáson is meghatározó politikai erőként vett részt. Hogy így maradjon, az korántsem a sors rendelése. A helyzet az ellenkezőjére is
fordulhat. A Fidesznek jóval nyitottabbá, befogadóbbá kell válnia ahhoz, hogy a megcélzott néppárti szerepet valóban be is tudja tölteni.

Kisalföld online