Eltűntek a kecskék és a birkák. Az EduPress tudósítója az elmúlt hat évben mindig ugyanabban a kertben verte fel sátrát, reggelente bégető állatok szomszédságában ébredt, rendszerint fél kilenc körül, a hőség akkorra már kizavarja sátraikból a völgylakókat, hogy jéghideg zuhannyal hűsítsék magukat. Az ólat felszámolták, a kert nagyobbik részére lacikonyhát emeltek, máshol keresünk hát szálláshelyet.

Rusztikus töki pompos

Mégsem szeretnénk csatlakozni az olyan szólamokhoz, mint "a Völgy is túlnőtte már önmagát", mert bár a tömeg tényleg évről-évre nagyobb, és több a söripari cégnek bérbeadott kertrész, a Művészetek Völgye továbbra is a legjobb nyári fesztiválok egyike. Ez pedig nem csak a programkínálatból adódik, hanem sokkal inkább a helyszín adottságaiból. Szemben a zárt területű rendezvényekkel, a Káli-medencében könnyen elbujdokolhatunk és találhatunk egy-egy csendesebb zugot, hogyha arra vágyunk. Ráadásul tíz-tizenöt percnél most sem tart tovább a stoppolás, amely még mindig a leghatékonyabb közlekedési eszköz.

Az árak tekintetében jelentős különbségek mutatkoznak. A sátorhely általában ötszáz és ezer forint között mozog (per fő, per éjszaka), de az átlagosan háromszázas sör- és százötvenes borár is változhat a vendéglátótól függően. Hiába, hogy az étkezésben sincsen egységár: a grill- és egytálételeket ugyanis nem nagyon adják olcsóbban a balatoni átlaghoz képest. Ahogy stoppoló tudósítónknak egy őt felvevő helyi autós fogalmazott, most már a falvak minden lakója megpróbál valahogy részesülni az óriási forgalom hasznából. Így aztán minden portánál kínálnak valamit: sátorhelyet vagy szalmapadlást, tönkölybúza-párnát vagy rusztikus fafaragásokat, töki pompost vagy gulyáslevest. Egyszóval mindent, ami éppúgy kapható a visegrádi várjátékokon, mint a vörösmarty téri karácsonyi vásáron - csak épp itt százszoros mennyiségben, és olykor valóban egyedi iparművészeti alkotások társaságában.

Sándor vagyok én is

A szombati napra általunk kiszemelt két program közül az első az Irodalmi Jelen folyóirat egésznapos beszélgetés- és felolvasás-sorozata volt. Ezen kétségkívül a havilap "Sándor vagyok én is" című rovatának műsora volt az egyik legnépszerűbb: Orbán János Dénes költő, az újság versszerkesztője olvasott fel gyöngyszemeket a laphoz érkező töménytelen mennyiségű dilettáns költemény közül. Mint Orbán fogalmazott, azok a művek érdemlik ki a rovatban való publikálást, amelyek annyira és úgy borzalmasak, hogy már jók. "Sándor vagyok én is, ha nem is Petőfi, nem a nagy Petőfi, hanem csak Szoboszlai..." - kezdődik a rovat és a szombat délutáni kapolcsi műsor mottóját adó vers.

Este aztán Taliándörögdre mentünk: a Klastromszínpadhoz való érkezésünk után öt perccel hihetetlen felhőszakadás köszöntötte az idesereglett többszáz völgylakót. A villámlós-mennydörgéses zuhé egy kétségkívül kreatívan, de kevésbé vízállóan lefedett vendéglátós felépítmény alá terelte az egybegyűlteket. Az általunk megcélzott Paniks koncertet így aztán nem hallhattuk, a programban őket követő Pannonia All Stars Ska Orchestra (PASO) viszont úgy döntött, nem fog elmaradni a buli: egy kétszer három méteres miniszínpadon álltak be, az erősen redukált hangtecnhika azonban nem rontott a fergeteges hangulaton: az asztalok és a sörpadok rövid időn belül félretolódtak, és a számtalan visszatapsolás révén sokáig kitartott a spontán öröm- és esőzenélés.

www.edupress.hu - fidesz.hu