Egy politikusnak egy kiforrott demokráciában azon múlik a karrierje, hogy betartja-e választási ígéreteit. A becsülete viszont azon, hogy a választási ígéreteit legalább saját maga elhiszi-e. Ha ő se hiszi el, akkor nem egyszerűen csapnivaló politikusról, hanem közönséges csalóról van szó. A tudatos megtévesztésen alapuló szerződés pedig a polgári törvénykönyv szerint semmisnek tekintendő.
Az, hogy Gyurcsány és Kuncze pártjai a tavaszi "lendületkampányban" szántszándékkal félrevezették a tájékozatlanabb választókat, holott a valós helyzet bennfentes ismeretében és a kaszszakulcs birtokában tudva tudták, hogy adócsökkentő és osztogató ígéreteiket nem fogják teljesíteni, nem vélekedés, hanem tény: az érintettek maguk is beismerték. Ha ez fehéren feketén kiderül, úriember tudja a kötelességét - a szóban forgó politikusok azonban az ilyesmit minden bizonnyal a múlt csökevényének tartják. Az efféle morális kontraszelekción ezer főműsoridős tévészózat sem segít. Így hát fölösleges is azzal foglalkozni, milyen a hazug ember önmentegető pszichológiája, meg hogy hogyan tudnak ezek után édesdeden aludni - törődjünk azzal, hogy miféle ország lett ebből a dicső '56 óta, hogy így az orránál fogva lehet vezetni.

A Gallup friss felmérése szerint a megszorítások minden negyedik magyar szerint összhangban állnak a kampányban tett ígéretekkel. Vagyis hiába köszön az ellenzék jó reggelttel Magyarországnak, a negyede még mindig vagy alszik, vagy mazochista, és eszerint szavaz. A Gyurcsány-csomagra leginkább a tanult és gazdag emberek számítottak - kérdés: miért nem árulták el a belátható jövőt a szegényeknek és tanulatlanoknak is? Az ország háromnegyede ugyanis a választás előtt tett ígéretek alapján másra számított. Ez azért is érdekes, mert ezek szerint még az ellenzéki szavazók fele sem hitte el, hogy az MSZP és az SZDSZ képes ekkorát hazudni. Az, hogy a Gallup szerint három válaszadóból kettő a bejelentett megszorítások mértékén lepődött meg, már csak árnyalja a balliberális kommunikáció vitathatatlanul sikeres teljesítményét, amelyért bármely fikciós műfajban fődíjat érdemelhetne ki.

A szociológusok országában korántsem érdektelen, hogy a csomagolásra a felsőfokú végzettségűek és a gazdagabbak számítottak, míg az alapfokú és részben a középfokú iskolai végzettségűek, illetve az átlagos vagy az alatti jövedelemmel rendelkezők meglepetéssel vették tudomásul. Vagyis az a helyzet, hogy az elit csúnyán magára hagyta a tömeget a bajban. A megkérdezettek 48 százaléka arra emlékszik, hogy a Fidesz a gazdaság rendbetételére azonnali megoldást javasolt, míg az MSZP javaslataira csak minden negyedik válaszoló tudott visszaemlékezni, mégis az utóbbi nyert. Azaz a hamukázás politikailag kifizetődő, az egyenes beszéd nem. Megfelelően amorális kommunikátorok számára gyerekjáték lesz beadni e manipulálható és megtéveszthető népnek, hogy az igazi csomag valójában a Fidesz "azonnali megoldása" lett volna, így igen bölcsen még mindig a kisebbik rosszat választották. Akkor pedig átigazítandó a szlogen is: Jó éjt, Magyarország!

Magyar Nemzet, Csontos János
fidesz.hu