Azt is megkockáztathatjuk, hogy ez már a diktatúra előszobája.

Hogy is mondja a viccben Napóleon, a Pravdát nézegetve? - Ha nekem ilyen sajtóm lett volna, az emberek ma sem tudnának Waterlooról.

Ma Magyarországot a kormánypénzen hízlalt, kormánybarát sajtó tartja a markában. Nem írhatunk kormánypártit, mert valójában fordítva áll a dolog: a kormány sajtópárti.

Gyurcsány Ferenc kormánya pedig kifejezetten médiakormányzást folytat. A miniszterelnök csupán egyetlen dolgot fontol meg alaposan: hogy milyen médiája van, illetve legyen egy-egy eseménynek. Valójában nem születnek államférfiúi döntések, kizárólag kommunikációs döntések születnek.

Most például a Népszabadság inti meg a köztársasági elnököt, hogy nem jól viselkedett. A dolog csak látszólag lényegtelen, valójában Sólyom László egy éve "sajtóőrizetben" van. A hivatalban lévő köztársasági elnök teljességgel kiszolgáltatott a sajtónak!

Minden mozdulatát, döntését, mondatát felülírja a média. Emlékszünk, amikor Göncz Árpád két évig nem írta alá a rádió- és tévéelnökök menesztését? Lábbal tiporta az alkotmányt - és ünnepelték érte! Amikor meg a Horn-kormány kinevezésének órájában aláírta, akkor oly módon tette, hogy az érintettek (Hankiss és Gombár) csak a sajtóból tudták meg, hogy ejtve vannak. És ezt az alpári megoldást azonnali hatállyal megbocsátották Göncznek, és azonnal "el lett felejtve".

Göncznek mindent szabad, Sólyomnak semmit.

Ez Magyarország ma.

A jelenlegi helyzetben gyakorlatilag korlátlan Gyurcsány Ferencnek és körének a hatalma.

Az elmúlt hetek fényében nem írhatjuk le már azt sem, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció hatalma korlátlan, mert mostanra jól tapintható, hogy valójában a két párt közül csak az SZDSZ rendelkezik valamelyes hatalmi potenciállal, valószínűleg azért, mert kisebb és jobban szervezett frakcióval bír, mint az MSZP.

A húszfős SZDSZ tisztában van azzal, hogy ha egy emberként áll fel, akkor a Gyurcsány-kormánynak vége. A 190 tagú MSZP-frakcióban kijátszhatók egymás ellen az emberek.

És Gyurcsány ki is játsza őket egymás ellen. A kormányfő a végtelenségig táncoltatja a szocialista képviselőket, akik között egyelőre nem akad egyetlen valóban bátor ember sem.

Ma az egyetlen érdemi politikai bátorság az volna, ha az első MSZP-képviselő felállna és bejelentené, hogy amit a Gyurcsány-kormány művel, azzal szocialista nem vállalhat közösséget.

Az első után bizonyosan felállna a második is (amihez ugyancsak kellene bátorság, de már jóval kisebb). Aztán a harmadik, a negyedik és így tovább.

Annak a belátásáról van szó ugyanis, hogy hazudni csak egészen rövid távon érdemes, és ezen a távon már régen túl van Gyurcsány Ferenc meg a brigádja. Hogy meddig érdemes valamelyes haszon reményében kitartani a gyurcsányi hazugságok oldalán, az a kérdés.

Hogy miért nem állt eddig föl az első ember?

A helyhatósági választásokra mértéktelen ígéretözönnel készülő helyi szocialisták egyelőre kitartanak Gyurcsány mellett, mert úgy ítélik meg, ami az országos választáson bejött, az az önkormányzatin is bejöhet. A választások eredményének ismeretében talán kerül majd egy-két ember, aki szembe kényszerül nézni a hazugságokból kirakott út végén tátongó szakadékkal.

Ha kerül ilyen ember, pontosabban embercsoport a szocialista frakcióban, akkor a hatástalan ellenzékieknél sokkal veszélyesebb támadás fog indulni a mostani kormány ellen.

És akkor kerül először feloldhatatlan dilemma elé a sajtó, mert le kell vetnie álarcát és színt vallania: mit szeret jobban, a pénzt vagy a baloldali eszméket.

Gyurcsány Ferenc ugyanis a sajtóval tartja kordában a szocialista képviselőket is, akik pontosan tudják, hogy a kormányfő azonnal sajtótámadást indíttat az ellen, aki megpróbál szembefordulni vele.

Nyiri János, gondola.hu

fidesz.hu