- "Sokfélék vagyunk: kereszténydemokraták, polgári demokraták, szabadelvűek, környezetvédők, kisgazdák, vállalkozók, nemzeti radikálisok, romák, fiatalok" - kategorizálta a Fidesz veresége után Dísz téri beszédében a párt támogatóit. Ön minek vallja magát?

- Polgári demokratának, ám a felsoroltak mindegyikévei közösséget vállalok - annál inkább, mivel a Fidesz európai képviselőinek csapata is tükrözi ezt a színességet.

- Pedig újabban olyanokat mond, hogy azt a nemzeti radikálisok is megirigyelhetnék. Például ilyeneket: "Az Európai Bizottság magyar szempontból ma már hazafiasabb, mint Magyarország megválasztott kormánya."

- Sosem volt kenyerem a köntörfalazás, ami persze nem jelenti azt, hogy alap nélkül vagdalkoznék. Ma viszont már azt látni, hogy az Európai Bizottság jobban aggódik a gazdaságunk egyensúlyáért, mint a saját kormányunk, így e kifejezéseknek sajnos van alapjuk. Ugyanakkor egyre nehezebb szavakat találni a mind drámaibb helyzetre, mert a negatív jelzők fokozásának olyan szintjét kellene alkalmazni, amelyet az árnyalatokban mégoly gazdag magyar nyelv sem ismer.

- Akkor maradjunk is ennél a hangnemnél. "Nem lehet kommunista rendszerekre jellemző, diktatórikus módon elvégezni az uniós források elosztását" - mondta a minap. Hol lát itt önkényre utaló jeleket?

- Gyurcsány Ferenc olyan intézményt bízott meg az uniós pénzek felügyeletével - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget -, amely kívül esik a parlament hatáskörén. Ez ellentétes az európai gyakorlattal, mely szerint a kormányok egyre inkább a források elosztásának többpárti ellenőrzésére törekednek. Nálunk a kormányfő egymaga rendelkezik e hatalmas összeg felett, ami az alkotmányosság határait súrolja. Az ügynökség vezetője, Bajnai Gordon még csak nem is tárca nélküli miniszter, hogy parlamenti interpellációt vagy kérdést lehessen intézni hozzá.

- Ha valaki, hát Sólyom László kényes az alkotmányosságra, ám ő sem lát kivetnivalót a kormányszerkezetben.

- Én sem állítom, hogy feltétlenül sérült volna az alaptörvény - mindazonáltal egy alkotmányossági próbát csak megérne a dolog.

- Mondjuk alkotmánybírósági beadvány formájában?

- Akár. De nem feltétlenül jogi eljárásra gondolok, csak annyit jegyzek meg, hogy az én alkotmányos érzékemet zavarja ez a megoldás. A tét ugyanis Magyarország költségvetésének tetemes része, ami parlamenti ellenőrzést igényelne. Úgy tudom, ez már Brüsszelben is szemet szúrt, és nem csodálkoznék, ha egyes uniós tényezők az európai források visszatartását javasolnák.

- Ami mögött a baloldal rögvest a Fideszt sejtené, mondván: önök minden alkalmat megragadnak, hogy bemószerolhassák a kormányt Brüszszelben.

- Ezt a hazug vádat rendre megkapjuk, holott én e kérdésekről mindig idehaza beszélek. Brüsszelben csak szemlesütve álljuk partnereink kérdő tekintetét egy-egy, a külföldi sajtóban hazánkat elmarasztaló cikk után, és védjük az ország becsületét, még ha nem is mindig vagyunk meggyőződve arról, hogy alappal tesszük. A Magyarországnak szánt fejlesztési összegek kifizetését ugyanakkor már korábban fel kellett volna függeszteni, hiszen az európai szabályok szerint amely tagállam nem teljesíti az önmaga szabta konvergencia-feltételeket, attól meg kell vonni az uniós pénzeket. Ezt a tényt a kormányunk váltig tagadja, ám ha bárki elolvassa a strukturális alapokról szóló jogszabályt, világossá válik a helyzet. Az unió tehát jelenleg illegálisan folyósít fejlesztési forrásokat Magyarországnak.

- És vajon miért teszi ezt? Csak nem azért, mert a magyarok sikeresen lobbiztak ügyük érdekében?

- Mi azzal lobbiztunk, hogy titkoltuk ezt a szabályt, nehogy valaki észrevegye, és eszébe jusson alkalmazni. Persze bármikor előfordulhat, hogy Brüsszel rajtunk akar példát statuálni az új tagországok vagy a most csatlakozó Románia és Bulgária számára: lám, így jár, aki nem ügyel a költségvetési fegyelemre. Ehhez a szankcióhoz azonban egyetértésre van szükség az Európai Tanácsban, a kormányok pedig nem szeretnek egymás ellen állást foglalni, mert tudják, legközelebb ők kerülhetnek sorra. Az unióban ugyanis szinte minden tagállam sáros valamilyen kérdésben, tehát egyfajta cinkosság alakult ki köztük. Magyarország viszont olyan mélyre küzdötte le magát, hogy jó eséllyel játszathatják el velünk a bűnbak szerepét, hogy ezáltal - beláthatatlan következményekkel járó - gazdasági karanténba kerüljünk.

- És akkor egy darabig lőttek az eurónak, s ott fogunk tartani, mint a kilencvenes években, amikor mindig négy-öt esztendőnyi távolságra voltunk az uniós csatlakozástól.

- A helyzet még rosszabb. Mert míg 2002-ben három-négy évnyire tudhattuk magunkat az euró bevezetésétől, most ez a távolság növekszik, és hazánk az európai valutára váró országok körében az utolsó helyen kullog. Az unió pedig nem szívbajos, elég csak Litvánia példáját említeni. A balti ország jó eséllyel pályázott az euró mielőbbi bevezetésére, ám inflációs adatuknak elég volt 0,1 százalékponttal elmaradnia az elvárttól, és jó darabig búcsút inthettek az európai pénznek - holott Németország, Olaszország és Franciaország sem tartja be az euró használatának valamennyi feltételét. Ez számomra a nyolcvanas évek Magyarországát idézi, amikor szinte képtelenség volt bejutni a jogi egyetemre, ám ha az ember beverekedte magát, különösebb erőfeszítések nélkül is megkaphatta a diplomát.

- Közben a Fidesz azt mondja: csak olyan konvergencia-programot támogat, mely nem növeli a polgárok terheit. De vezet-e az euróhoz olyan út, amely Brüsszel jóváhagyásával van kikövezve, ám nem sújtja még jobban a társadalmat?

- A Fidesz továbbra is az adócsökkentés híve, mert úgy gondoljuk, ha ez az 1998 és 2002 között már megismert gazdaságélénkítő politikával társul, az olyan biztosíték a sikerre, amelyet az unió, az annak szavára sokat adó pénzpiacok, illetve a hitelezők is támogatnának. A szocialisták ezzel szemben a régi receptet alkalmazzák: megszorítás jön kiköltekezésre, kiköltekezés megszorításra - ez pedig csak romló egyensúlyhoz vezet.

- A kormány nyilván nem fogja visszavonni a megszorításokat - tehát a Fidesz sem fogja támogatni a konvergencia-programot?

- Én ugyan egy ellenzéki párt tagja vagyok, ám európai képviselőként a kormány társ-jogalkotójának is tudom magam, hiszen az Európai Tanácsban ülő magyar kabinet és az Európai Parlament közösen hozza meg az uniós jogszabályokat. Ezzel együtt úgy vélem: a helyzet olyan súlyos, hogy a kormány részben kényszerpályán mozog - ám mivel a saját hibájából jutott idáig, nem lehet a Fideszen számon kérni, hogy most mondja meg, mit tenne másként. Mivel a kettőnk gazdaságpolitikája ennyire eltér egymástól, azt tudjuk tenni, hogy minden intézkedést egyenként megvizsgálunk, milyen mértékben szolgálja az ország érdekét, és aszerint döntünk a támogatásról.

- Van-e az Európai Parlamentből visszaút a belpolitikába? Ha dönthetne: magyar külügyminiszter vagy európai biztos legyen, melyiket választaná?

- A belpolitikából most is kiveszem a részem, és tökéletesen elégedett vagyok a jelenlegi tisztségemmel. Egy uniós biztossal ellentétben ugyanis akinek a közös európai érdekeket kell szem előtt tartania - európai képviselőként Magyarország érdekeit jeleníthetem meg, és erre, amint mind jobban beletanulunk az itteni ügyekbe, egyre több lehetőséget látok. Szerepünk pedig most, hogy a Fidesz ellenzékben van, felértékelődik, hiszen pártunk jószerivel csak rajtunk keresztül jut uniós információkhoz.

- Figyelemmel követi, netán maga is alakítja a Fideszről szóló hazai vitákat?

- Hogyne, és úgy látom, gyakran meg is fogadják, amit mondok. A magam részéről jóval határozottabb politikát látnék helyesnek az olyan ügyek kapcsán, mint például a mostani megszorító csomag. Bírálatunkat már csak azért is egyértelműbben kellene megfogalmaznunk, mert támogatóink közül sokan elégedetlenek, hogy a Fidesz nem képviseli eléggé az érdekeiket. Örömmel nyugtázom, ezt a párt is kezdi felismerni.

- Az utóbbi időben Kósa Lajos, Pokorni Zoltán, sőt a pártelnök is utalt rá: nincs kőbe vésve, hogy a világ végezetéig Orbán Viktor álljon a Fidesz élén. Ön mit mond: Orbánnal vagy nélküle?

- A Fidesz páratlanul értékes, a szocialistákénál tudatosabb támogatói bázissal rendelkezik, aminek sarokköve Orbán Viktor személye. Ezt a sarokkövet pedig nem szabad kihúzni az építményből, mert különben oda jutunk, mint a tavaszi választás második fordulójának kudarca után. Ekkor ugyanis kiderült sokan akkora érzelmekkel kötődnek Orbán Viktorhoz, hogy kilátásba helyezett hátrébb húzódásának hírére elpártoltak a Fidesztől. Egy olyan fiatal és tehetséges politikussal, mint ő, még évtizedekig a polgári tábor vezetőjeként kell számolni. Nem véletlen például, hogy az Európai Néppárt őt bízta meg, hogy alelnökként kapcsolatot tartson az amerikai republikánus párttal. Ugyanakkor az is látszik, hogy neki csökkentenie kell a személyétől való függést, hiszen egy párt sorsát nem lehet egyetlen emberhez kötni.

- A megszorítások jelen állása szerint a Fidesznek lehet keresnivalója az önkormányzati választáson. Ez nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy. siker esetén a pártban sokan azt gondolják, semmin sem kell változtatni aztán a szocialisták 2010-ben, alkalmasint az EU-pénzekkel megtámogatott közhangulatban, ismét nyernek?

- A párt alapítása óta négy-öt évente képesek voltunk megújulni, aminek bizonyítéka legutóbb a szövetséggé alakulás volt, és az alapértékeink megőrzésével együtt járó változás lehetőségét most is látom. Ehhez figyelmeztető jel lehet a tavaszi választás, melynek kudarcát részben az okozta, hogy miután megnyertük az európai parlamenti voksolást, elbíztuk magunkat. Persze örülnék, ha az önkormányzati választás után is csak ilyen gondok gyötörnének.

Heti Válasz, 2006. 08. 10.