Nos, egy az elmúlt évtizedekben folyamatosan lehetőséghez jutó újságban, e nyáron egy igen figyelemre méltó gondolatot olvastam. A Bazilika elé - azóta tudjuk - engedély nélkül kihelyezett tehén eltűnése kapcsán, a plébános, Szabó Géza atya egyik rádiónak azt nyilatkozta, talán elment legelni. A népszava publicistája, Bihari Tamás, erre így reagál: "Megnyugtató, hogy a plebános úrnak ilyen jó a humora. Vajon akkor is ilyen tréfás kedvében volt, amikor éretlen gimnazisták a Felvonulási téren elfűrészelték a Regnum Mariánum templom helyén emelt keresztet?"

Kérdésével, Bihari Tamás a patinás baloldali lap hasábjain, lényegében azt állítja, hogy a két esetben egyenrangú dolgokról esik szó. E szerint a Regnum Marianum templom, amely már neve által is, államalapító királyunk felajánlásához köthető, és egy jópofának szánt plasztikai-geg, összemérhetőek. Tudjuk azt is, hogy a templomot egy agresszor által ránk erőltetett rezsim Sztálinnak szánt ajándékul döntötte romba. A magyar nép viszont a közelben emelt Sztálin-szobrot döntötte le '56-ban. Bihari Tamásnak tudnia kell, hogy ebbe a történelmi viszonyrendszerbe ágyazódik ama éretlen fiatalok cselekedete is, akár tudják, akár nem. Ha komolyan gondoljuk, hogy demokratikus berendezkedésünk érték, nem vonatkoztathatunk el azoktól az elődöktől, akik életüket is kockára tették a diktatúrával vívott harcban.

Most ünnepeljük a Nándorfehérvári Győzelem 650. évfordulóját is. Erről eszünkbe juthat, hogy a baloldal patinás újságja szerint az ott küzdő hősök, akár egy jópofa tehénben is hihettek volna, és életüket adhatták volna egy országért, amelynek efféle műanyagfigurák adják identitását. De kínálkozik a Szent István Bazilikával való összehasonlítás is. Ennek történelmi múltunkhoz, első királyunkhoz való kötődése, valamint építészeti-művészeti megvalósulása, az a munka, amely benne megtestesül, Bihari Tamás sugallata szerint összemérhető egy olvadó műanyag tehénnel. Egy tehénnel, melynek viszont - mint Szemadám György oly lényegre-törően megfogalmazta Hír Tv-beli interjújában - egyetlen szimbolikus értéke, hogy nincs szimbolikus értéke, hogy nem köthető történelmünkhöz, kultúránkhoz.

És itt visszatérnék kedves professzorom gondolatához. Szeretném, ha segítenénk ledolgozni baloldali értelmiségi társaink politikai-történeti hendikepjét. Igazán jó lenne, ha az értékek iránt elkötelezett emberek, számot tudnának vetni azzal a lelki sivársággal, amely a kommunizmus hátán érkezett hazánkba, és amely most - megtévesztően-hamisan -, liberálisnak nevezi önmagát. Jó lenne, ha ebben összefogna a jobbra és balra osztott gondolkodó értelmiség. Ha az értelmiség kategóriájának aspiránsai valóban ki tudnának jelölni önmaguk számára egy értelmes színvonalat, a mesterségesen kialakított törésvonalakkal nem törődve. Hogy, ha már a nemzeti-minimum a nemzet egésze számára eleve botrányos, legalább egy értelmi-minimumot elfogadjunk.

Hiszek abban, hogy valóban segíteni kell a jobb- és baloldali gondolkodóknak egymást. Legalábbis, ha értelmesen akarjuk használni ezt a fogalompárt. Először talán azzal, hogy nem megyünk el ilyen gondolatok mellett szó nélkül, válaszra sem méltatva a másik oldal hebehurgyaságait, mondván, ők már csak ilyenek.

Mező József Ákos, Magyar Nemzet

fidesz.hu