Az MSZP ez idáig köztudottan nagy támogatottsággal bírt a nyugdíjasok körében. A szocialisták ráadásul nem arról híresek, hogy képtelenek felmérni lépéseik politikai következményeit.

Ezért érthetetlen, hogy miért sújtják a megszorítócsomaggal saját szavazóikat is, szinte elviselhetetlenné téve a nehéz körülmények között élő idősek hétköznapjait.

Vajon politikai öngyilkosságra készülne a kormány? Természetesen ez az, ami a legkevésbé hihető. A rejtély magyarázata ennél jóval egyszerűbb. Arról van szó, hogy a kabinet lényegében azt tesz a nyugdíjasokkal, amit csak akar. Nem kell számolnia ugyanis azzal, hogy az érintettek érdekeit képviselő szervezetek bármi ellen is tiltakoznának. Sőt, boldogan támogatnak minden olyan lépést, amelyik csökkenti az idős emberek jövedelmeit. Hiszik vagy sem, szó szerint ez történt tegnap. Az Idősügyi Tanács - mint a hivatalos nyilatkozatokból megtudhattuk - örömmel adta áldását a konvergenciaprogramra. Arra a dokumentumra, amelynek lapunk birtokában lévő változata 2013-tól az összes nyugdíjkifizetés megadóztatását tartalmazza. (A szociális miniszter ezt tegnap cáfolni igyekezett.) Azokra az elképzelésekre bólintott vidáman, mosolyogva a tanács, amelyek a jövő évtől növelnék a dolgozó nyugdíjasok adóterheit, és amelyeknek köszönhetően már ősztől megérkeznek a húsba vágó energiaszámlák, drágulnak a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen, alapvető termékek. S mielőtt bárki csúsztatással vádolna, mondván, a konvergenciaprogram és a Gyurcsány-csomag nem ugyanaz, érdemes tisztázni, hogy a mostani megszorítások a jövőbeni eseményekhez képest előszobának számítanak.

Azt még a kötelező párthűség számlájára írta az ember, amikor tisztességben megőszült szocialista honatyák bizonygatják, hogy a nyugdíjas-társadalom megértéssel és együttérzéssel figyeli a kormány pénzbegyűjtő erőfeszítéseit. Azt viszont már döbbenettel figyeli az ember, amikor az érdekvédelem hivatalos szereplői ölelkeznek boldogan a kabinettel. Mire gondolhatnak ilyenkor? Mert azokra, akiket képviselniük kellene, biztosan nem. Az Idősügyi Tanács asztalánál vajon nem tudnak azokról, akik eddig is csak úgy tudták kifizetni a gázszámlát, hogy telente egyetlen szobába húzódtak vissza, minden más helyiségben lezárták a fűtőtesteket? Vagy arról a falumbeli asszonyról, aki napok óta vágja betegen az udvarán a fát, mert egy olcsón szerzett szállítmánytól reméli, hogy képes túlélni a hideget? Ők is azok között lesznek majd, akik kénytelenek megvásárolni a magasabb áfa miatt dráguló élelmiszereket, akiknek a nyugdíja - a hivatalos előrejelzések szerint is - kevesebbet ér majd jövőre, hiszen a kiadások növekedését nem követik majd az emelések. Ha nem róluk beszélnek, akkor miről folyhat a szó egy hivatalos egyeztetésen, ahol a mindennapokat érintő pénzügyek kerülnek terítékre? A magyar valóság egy másik jellemzőjéről szól a történet: az átmentett hatalom és az átmentett érdekvédelem vazallusi kapcsolatáról. Az előszobázás és az asztalról leesett morzsák reményében feladott követelésekről és elvekről. A meghajlott gerincekről és a zavarossá vált lelkiismeretekről. De semmiképpen sem az emberekről.

Itt tartunk most. S csak reménykedhetünk abban, hogy ma a munkavállalók másként szólnak majd a kormány elképzeléseiről, a szakszervezetek átlépnek saját árnyékukon.

Nánási Tamás, Magyar Nemzet

fidesz.hu