Tegnap ünnepelte kétéves fennállást a Polgárok Háza. A Visi Imre utcában megemlékeztek a polgári körök mozgalmáról. Az ünnepi szónokok Hende Csaba és Kubatov Gábor voltak, míg Makovecz Imre erre az alkalomra írt levelét Bánffy György, Orbán Viktor írásos köszöntőjét pedig Bíró Ildikó olvasta fel az egybegyűlteknek.

Kubatov Gábor kijelentette: köszönetet mond a Fidesz, hogy a Polgárok Háza befogadta a Szövetséget. A Fidesz pártigazgatója "Ismerjük meg egymást" címmel írt gondolatait tárta a megjelentek elé.

Hende Csaba, a polgári körök főkoordinátora beszédében azon a véleményen volt, hogy a 11 ezer polgári körbe tömörült mintegy 160 ezer ember "közjót" és a "nemzet előbbre haladását" szolgáló munkája nélkül a politika a mainál lényegesen "rosszabb állapotban" lenne.

A Fidesz országgyűlési képviselője felidézte a 2004 december 5-i népszavazást, amikor a polgári körök tagjai - megfogalmazása szerint - "egy emberként" mozdultak meg az országban mindenütt.

Üdvözölte a hallgatóságban helyet foglaló Szentmihályi Szabó Péter írót, akit a kettős népszavazást megelőző kampány "egyik hősének" nevezett. "Nem rajta és nem rajtunk és nem önökön múlt, hogy (...) ez a nap nemzeti gyásznappá vált" - tette hozzá.

Beszédében úgy vélekedett: az, hogy Fidesz az országgyűlési választásokon csak minimális vereséget szenvedett, a polgári körös aktivistáknak köszönhető.

Megfogalmazása szerint ők voltak azok, "akik házról házra kopogtattak, akik a szidalmakat, a gyalázkodást, a rengeteg bántást tűrték, mert tudták, hogy az igazság a mi oldalunkon van".

Hende Csaba köszönetet mondott a polgári körök tagjainak, amiért "az ország , a kisebb és a nagyobb közösségek javára" létrehozták a polgárok házát.

"Példa nélkül álló újabb kori történelmünkben, hogy egy ilyen széleskörű közadakozás bármilyen nemes cél érdekében megtörténjen" - hangsúlyozta Hende Csaba, aki szerint az is példanélküli, hogy egy kulturális közösségi létesítmény, úgynevezett bázisszervezet vagy szponzor nélkül "nemcsak létrejönni, hanem működni is tud".

Orbán Viktor levele

"Ha többé nem tisztelik az igazságot, vagy akár csak kicsit is csökken a becse, minden kétségessé lesz." (Szent Ágoston)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szabad Magyarország törtenetének fordulópontjához érkeztünk: idén tavasszal nem egy politikai párt, nem egy ideológia, és még csak nem is egy program szenvedett vereséget, hanem az igazság. A rendszerváltoztatás óta először fordult elő, hogy a kormányzati hatalmat nyílt és szervezett politikai hazugsággal ragadták meg. Ezzel mindannyiunkat az ítéletalkotás szabadsagától, így végső soron a minket megillető hatalomtól fosztottak meg.

Jól tudjuk: a csalás és az erőszak ikertestvérei egymásnak, hiszen mindkettő arra kényszeríti az embert, hogy akarata ellenére cselekedjék. A hasonlósag azonban egy fontos különbséget is takar: a csalás, az erőszakot felülmúlva, nem csupán a cselekedeteinket, de meggyőződéseinket is befolyásolja. Csakhogy egy ilyen hazug és csalárd világban mindenki egyformán vesztes: nem csupán mi, a becsapottak, de maguk a csalók is, akik egyre fokozódó hitetlenséggel, közönnyel és kiábrándultsággal találkoznak. Még maguk az ördögök sem hazudnak egymásnak - jegyzi meg egy kiváló, brit író (Samuel Johnson) - hiszen igazság híján a pokol társadalma sem maradhatna fenn.

Nem véletlen, hogy ma Magyarországon a demokrácia minden eresztékében recseg és ropog, mert a legfontosabb összetartó erő, a bizalom elillanni látszik, s hiányzik a legerősebb támasztéka, az őszinte beszéd. Márpedig politikai hazugságokra nem épül semmiféle jövő. Nem épülhet, mert tönkreteszi a gazdaságát, a demokrácia intézményeit, aláássa az állampolgárok hitét abban, hogy érdemes és szükséges részt venni a közélet alakításában.

Kedves Barátaim!

Illyés Gyulától megtanultuk, hogy tíz ember elkülönítve egymástól: tíz rab. Együttesen viszont már egy ki vigalom, egy kis eklézsia, egy kis esküdtszék. Esküdtszék, amelynek feladata az igazság felderítése és kimondása. Mert hitünk szerint létezik a Jó és a Rossz, és ezek szétválaszthatók. Azért hoztuk létre a polgári köröket, mert úgy gondoltuk, nekünk mindenkor elszántan ki kell állnunk az igazságért, nem törődve azzal, hogy elismerés, hála, győzelem, vereség vagy kudarc lesz osztályrészünk.

Ezért most - négy évvel a Polgári Körök megalakítása és két esztendővel a Polgárok Házának átadása után - rnégsem ünnepelhetünk önfeledten, nem dőlhetünk hátra elégedetten. Mert hiába vitézkedik immár két nemzeti pártunk a parlamentben, hiába sikerült az államfői székbe az ernberek jelöltjét bejuttatnunk, mindez kevés ahhoz, hogy megvédhessük a szabadságunkat.

Nem elég megőriznünk az egymásba vetett hitet, rneg kell erősítenünk és minél többeket be kell vonnunk a bizalom körébe. Mert a bizalom a nemzeti szolidaritás alapja. Ha ezt a munkát is sikerrel el tudjuk végezni az előttünk álló időben, akkor nem csupán a polgári oldal, de az egész nemzet egy szilárd, összetartó, szolidáris közösség lesz. És ha ezt követően sikerül a kormányzás eszközét is megszereznünk, akkor végre elmondhatjuk, hogy ennek az összetartó közösségnek egy vele szolidáris kormánya is van, amely nem csupán a gazdasági, de a hazugságban gyökerező bizalmi válságnak is véget vethet. Véget vethetünk annak a magyar átoknak, hogy magyarként érvényesülni, boldogulni, és előrébb jutni csak és kizárólag az állam ellenében, a hatalomra került vezetők akaratával és szándékával szembe menve lehet.

Kedves Barátaim!

Arra kérem Önöket, hogy első lépésként csatlakozzanak a Jó reggelt, Magyarország kiáltványhoz, és minél több embert győzzenek meg arról: mindannyiunk érdeke, hogy közösen tegyünk a hazugság ellen!

Arra kérem Önöket, legyenek ott szeptember 23-án a Hősök terén, ahol a rendszerváltoztató ellenzék és a változás hívei - minden különbözőségünk ellenére - kimondtuk: nem akarunk a hazugságok országában élni!

Mutassuk meg, hogy nem lehel büntetlenül tönkretenni azt az új Magyarországot, amelyet közösen alkottunk!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Budapest, 2006. augusztus 22.

Orbán Viktor

Makovecz Imre levele

A polgárok köreit azért hívtuk életre, hogy szembeszálljunk 45 év kontraszelekciójával. Célunk az volt, hogy a Fidesz alapszervezeteiben megjelenő kontraszelektív figurákat a polgári körökben megjelenő elkötelezett, valóban közéleti emberekkel lecseréljük.

Én több mint két és fél évet adtam az életembőI, heti három-négy előadást határokon belül és kívül, hogy megvalósuljon, amit Orbán Viktor akar (mert ő akarta ezt úgy).

Amikor az alapszervezetek egyharmadában a kis "megélhetésieket" sikerült lecserélni, a Fidesz-sztárok megijedtek, hátha előbb-utóbb rájuk is sor kerül, s megállt minden. Többé nem kellettek a polgári körök. A Fidesz ezért vesztette el a választásokat, ezért merült el minden remény.

Ne hagyjátok abba! Ez az ország a miénk, Szent István és rajta keresztül a Szent Korona országa. A nemzetnek szüksége van rátok, s ahogy ezer éven át itt, a hunok, avarok földjén megmaradtunk, ezután is ez a föld a miénk lesz!

Makovecz Imre

Kubatov Gábor beszéde

Ismerjük egymást valahonnan, talán arról a térről, a Múzeum előttről, a koporsók mellől, a lehulló piros-fehér-zöld lobogók elől, amikor még csak félszegen hittünk, hogy itt még lehet egy más világ.

Ismerjük egymást valahonnan, talán még sokkal élőbbről, egy másik térről, a Bródy Sándor utcából, a Corvin közből, ahol sokan voltunk, sokan, és elegen, ki valójában ki csak álmaiban de úgy érezte, hogy mind ott vagyunk. Mert ismerjük egymást rég.
Ismerjük egymást a Kossuth térről, a fagyos, szomorú téli estéről, 1993-ból, a Parlament előtti mécsesek fényéből, igen, mert ott is ismertük egymást.

Mert tudjuk egymásról, hogy mi vagyunk azok, akinek ugyanazt jelenti a lyukas közepű zászló, a Szent Korona, a Szent Jobb, mert tudjuk egymásról, ha Esztergomban, Egerben járunk, mit kell figyelni.

Mi vagyunk azok, akiknek a haza nem ér véget olyan közel, akiknek távol, és mégis közel él a családja. Mert nekünk minden bozgor a vérünk, mert a kis zöld igazolvány a lelkünk.

Mert mi vagyunk, akik elbújtunk szégyenünkben december ötödikén. Mi vagyunk, akik ugyanarra gondolunk, ha meglátjuk a Mária-Valéria hidat, a szekszárdi Szent László hidat, és azt a másikat Tiszaugnál. Mi vagyunk azok, akiknek ugyanaz jut eszébe, ha elsétálnak a Nemzeti Színház, vagy a Terror Háza mellett. Nekünk még mindig a Millenáris Parkról többnyire az a mondat jut eszünkbe: álmok álmodói, világraszóló magyarok. Mi ugyanarra gondolunk, amikor meglátjuk a lágymányosi, vagy piliscsabai egyetemet, amikor felnézünk a Sándor palotára, a Budapest Sportarénára, a népligeti buszpályaudvarra. Ugyanarra mindig.

Nekünk ugyanaz jut eszünkbe a tapolcai, szegedi, debreceni sportcsarnok láttán, mi nem tudunk másra gondolni a számtalan üzemnél, szállodánál, és fürdőnél, melyen, a réztáblán Széchenyi képe van.
Nem tudunk másra gondolni a Corvin lánc, a közintézményeken elhelyezett nemzeti lobogó hallatán, a millenniumi zászlók kapcsán. Mert mi ismerjük egymást a Kossuth térről, a Budavár Dísz térről, ezernyi rendezvényről, ahol mindig elénekeltük a nemzeti imádságunkat.

Mi vagyunk, akiknek autói tükrén nemzeti színű szalag van, akiknek ruháin valamikor mindig megjelenik egy kicsi címer. Mert mi mindnyájan biztosan tudjuk, hogy a hazugság, és az igazság közötti különbségtevés képességének elvesztése egy nemzet életében a szabadság elvesztése is egyben.

Mert mi vagyunk, akik most mindenkit várnak, akiknek nem kell az új Magyarország, inkább kellő tisztelettel kérik vissza a régit.