Kérdés, hogy a Zöld könyv tartalmi elemei a haladást szolgálják-e?
Kérdés, hogy a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült tervezet megfelelően átgondolt, előkészített-e?
Számomra kérdés, hogy egyáltalán kik a szerzői, végiggondolói?
Elég lesz-e 1 hónap (2006. augusztus 31-ig) az egészségügyi szervezeteknek, hivataloknak, az egészségügyben dolgozó és érte tenni akaró szakembereknek, hogy érdemben reflektáljanak a reformtervezet fejezeteire?
Meghallgatásra találnak-e a gyógyszerészek észrevételei, kiegészítései, kritikái? Vagy már minden előre eldöntött tény és az egész csak árnyjáték? Hiszen látjuk és érzékeljük, hogy a multik, mint kiéhezett dögkeselyűk keringenek a magyar gyógyszerészet felett. A régiek is tudták már, cirkusz és kenyér kell a népnek!
Nagyon fáj, mondja József Attila.
"Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszít
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom."

1. "Több patika, olcsóbb gyógyszerek, jobb ellátás" - hirdeti a Zöld könyv. És kérdéseket is társít a fenti bevezetőhöz.
Tudta-e Ön:
- hogy gyógyszertámogatásra egy évben többet költ az állam, mint a felsőoktatásra és a kultúrára összesen?
- hogy hiába szerez ma gyógyszerész végzettséget valaki, nem nyithat automatikusan patikát?
- hogy ma a fővárosban mindössze 8-9 gyógyszertár tart "kisablakos" ügyeletet éjszaka és hétvégén?
- hogy ma 5000 lakos kell egy patika alapítási engedélyéhez akkor is, ha a legközelebbi gyógyszertár több mint 10 km-re van?

A Zöld könyv szerzőihez hasonlóan én is gondolatébresztő kérdéseket teszek fel, amelyek választ is adnak a fenti idézetre:

Tudja-e Ön, hogy európai viszonylatban eleget költünk-e felsőoktatásra és kultúrára? Én nem. Ám azt tudom, hogy társadalom- és természettudományi területek egymáshoz viszonyításának nincsen semmi értelme. Abban egyetértünk, hogy hazánk megbetegedési mutatói rosszabbak az európai átlagnál. Ergo többet is kell gyógyszertámogatásra fordítani. Ám ezt összekeverni a kultúrával, se nem időszerű, se nem etikus. Egy képzőművészeti kiállítást, egy diplomamunkát, egy daganatos betegség kezelésével összevetni!? Szemérmetlen dolog.
Tudja-e Ön, hogy a 2006-os parlamenti választások előtt, az MSZP, a FIDESZ és az MDF ígéretet tett a Magyar Gyógyszerész Kamara elnökének, miszerint nincs szükség és nem is fognak a gyógyszertárak regulációjában érdemi változtatásokat kezdeményezni. Erre korábban maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is ígéretet tett. "A szabályozás fennmarad"- mondta.
Tudja-e Ön, hogy Európa világvárosaiban (Róma, Párizs) 1-2 gyógyszertár tart éjszakai ügyeletet?
Tudja-e Ön, hogy Nagy-Britanniában vannak gyógyszertárláncok 1321 vagy 1268 gyógyszertárral? Vagyis egy tulajdonos kezében van, több mint ezer patika! Norvégiában az összes közforgalmú gyógyszertár 3 tulajdonos kezében összpontosul! Míg nálunk a legtöbb patika 1 tulajdonos kezében van. Könnyen megválaszolható, hogy hol nagyobb a patikák közötti verseny.
Tudja-e Ön, hogy Csehországban egy közforgalmú gyógyszertár átlagosan 4700, Nagy -Britanniában 4900, Németországban 3807 lakost szolgál ki, míg Ausztráliában ez a szám 4019. Ausztráliában az alkoholon és a cigarettán kívül sok mindent árusítanak (pl. fotócikkeket), filmelőhívást is vállalnak?
Tudja-e Ön, hogy 1996-ban hazánkban 1500 gyógyszertár működött, 2006-ben viszont a közforgalmú-, fiók-, és kézi-gyógyszertárak együttes száma 3050. Csak Budapesten 200-ról 370-re változott a gyógyszertárak száma. Tehát valótlan állítás, hogy nálunk nincs patikaszám gyarapodás.
Tudja-e Ön, hogy Magyarországon a gyógyszertárak kiskereskedelmi árrése 13-15%, míg Csehországban és Németországban ennek több mint a duplája? Az Európai Uniós átlag 25-30%.
Tudja-e Ön, hogy az unióban 10% a hamis gyógyszerek aránya, míg Magyarországon a szigorú szabályozások miatt kiemelkedő a gyógyszerbiztonság?
Tudja-e Ön, hogy a 2006-ban a PGEU (a gyógyszerészek európai uniós fóruma) által megjelentetett felmérés szerint a gyógyszertári liberalizációt a gyógyszerek árának növekedése, és a gyógyszertári ellátás romlása követi?

Gondolkozzunk reálisan. Ma nincs Magyarországon az a beosztott gyógyszertári dolgozó, aki sok millió forintos hitellel a zsebében, gyógyszertárat merne nyitni úgy, hogy közben tudja, Démoklész kardja lebeg fölötte. Hiszen a szabad verseny szellemében jön egy milliárdos befektető, aki átmenetileg lenyomja az árakat, felvásárolja a környék tönkrement patikáit, míg a mi tulajdonos gyógyszerészünk cipősarkalásra vagy filmelőhívásra adja a fejét.
Gondolkozzunk reálisan. Ma Magyarországon azok a fiatal kezdő vagy több évtizede a pályán lévő közforgalomban, egyetemen, kórházban, gyógyszercégnél dolgozó gyógyszerészek, akik feltétlenül gyógyszertár tulajdonosok kívánnak lenni, megtehetik. Hiszen fellapozva a Gyógyszerészi Hírlapot láthatjuk, hogy számos személyi jogos gyógyszertár eladó. Azok megvásárlásához megfelelő hitelkonstrukciókat kellene kidolgozni.
Tehát nem a liberalizáció, hanem a jó és méltányos hitelkonstrukció szolgálja a gyógyszerészek patikához jutását, a szakmai színvonal megőrzését, a lakosság gyógyszerbiztonságát. A jelenlegi tulajdonosi kör egy része kezdi közelíteni vagy már meg is haladta a nyugdíjkorhatárt. Az ő patikájukat ki fogja működtetni? Vagy gyógyszerészek, vagy néhány külföldi érdekeltségű multinacionális vállalkozás. Az utóbbiak gyógyszertáraiban nem lesz szükség gyógyszerészekre (lásd Hollandia), növekedni fognak az árak (lásd liberalizált országok), a társadalom 8%-a helytelen gyógyszerszedés miatt kórházi ellátásra szorulhat (lásd szabad gyógyszerpiacú országok).

2. "E megoldás támogatóinak az-az érve, hogy fejfájás bármikor jöhet, benzinkút pedig mindenhol van. Így folyamatosan, éjjel-nappal biztosított, hogy lehessen kapni olyan gyógyszereket, amelyek nem veszélyesek, de csökkentik a felesleges szenvedést". - érvel a Zöld könyv a gyógyszertáron kívüli gyógyszerárusítás mellett.

Egy egészségügyi kiadványban, amely ráadásul Magyarország egészségügyi reformtervezetét hivatott reprezentálni, felelőtlen és szakmaiatlan kijelentésnek tartom, hogy a gyógyszer lehet veszélytelen. Nem, nem lehet veszélytelen. Ezért gyógyszer. Ezért törzskönyvezik gyógyszerként és nem rágógumiként. Ezért előállítására és értékesítésére kiemelten szigorú szabályok vonatkoznak. Ezért ellenzem a gyógyszertáron kívüli árusítását, mert a betegek tájékoztatása, figyelemfelhívása mindenek előtt. Ha ez a hozzáférés lazasága miatt elmarad, megnőhet a mellékhatások, gyógyszerkölcsönhatások száma.
"Valami dekadens pillanat hatása alatt megettem hatvan darab Aszpirint, este fél kilenckor, egy óra múlva végig vágódtam a folyosón 41,6 oC lázzal. Tíz órakor gyomormosás, elég kellemetlen valami, istentudja hány nap fekvés." Az idézet József Attila egyik öngyilkossági kísérletének beszámolója.
Tehát nem veszélytelen.
Akinek szokott fájni a feje, javaslom, fáradjon be egy gyógyszertárba, állítasson össze magának házipatikát, kérdéseit tegye fel a gyógyszerésznek, és ha elutazik, tegye be gyógyszereit a táskájába. Akinek súlyos, akut rohama van, forduljon orvoshoz, hiszen a diagnózis felállítása, a beteg saját érdekében kell, hogy megtörténjen.
Benzinkút sincs mindenhol. Aki utazott már éjszaka olasz hegyi utakon, vagy svájci autópályákon tudja, hogy benzinkút nincs nyitva. Minket is elérhet ez a világ. Akkor majd azon kesergünk, hogy már benzinkúton sem lehet gyógyszert venni? Miképpen nem lehet államkötvényt, útlevelet és parlamenti mandátumot sem. Nyugat-európiai példákból látjuk, hogy a bevásárlóközpontok 24 órás nyitva tartása sem fog örökké tartani. Viszlát Szép Új Világ. Viszlát.


A Zöld könyv ezernyi kérdésfelvetése mondhatnám stílusosan örökZöld téma. Kimondottan izgalmas, megoldásra váró probléma, amelyekre a válasz optimális feltérképezés, megfelelő szakmai előkészítés és konzultáció után adható csak meg.
A döntéshozók helyett nyugodt, kiegyensúlyozott vitát, megfelelő hatástanulmányt készítenék elő, figyelnék a már megjelent nemzetközi felmérésekre, példákra, nehogy utánozzuk egy jóléti állam, az Egyesült Államok megannyi egészségügyi problémáját (45 millió biztosítás nélküli állampolgár), vagy rákényszerüljünk a szlovák visszakozásra (lefújt vizitdíj).
A döntéshozók helyett betartanám és betartatnám politikusi ígéreteimet, hiszen az állampolgár az ígéretek alapján választ magának képviselőt, és már gyermekeim is tudják az igazságot: Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.
A döntéshozók helyett tudnám, hogy a demokráciában a munkahelyteremtés sokkal nagyobb erény, mint a munkanélküliség gerjesztése. Ezért meghagynám a jól működő családi vállalkozásokat, amelyekben a gyógyszerészek esküjéhez hű szakmai munka folyik, és nem a multinacionális gyógyszertárláncok gazdasági gyarapodását szolgálják.
És végül a döntéshozók helyett tudnám, hogy mi egészségügyben és az egészségügyért dolgozók partnerek vagyunk minden ésszerű és reformot célzó átalakításra, de nemet mondunk az ésszerűtlen, érvekkel, pozitív példákkal alá nem támasztott törekvésekre.
"Most kell cselekedni, mert most még lehet." - mondja a Zöld könyv.
Most kell egyeztetni, mert most még lehet - mondom én. Mondom, mert figyeljük Hávelné Szatmári Katalin (elnök, Magyar Gyógyszerész Kamara) megnyilvánulásait, rezdüléseit, hívó szavát. Mondom és remélem, hogy megnyugtató választ kapunk tőle feltett kérdéseinkre. Remélem. Mert a gyógyszerészek a legvégső lépésekre is képesek elszánni magukat, ha a lakosság, a betegek, és a szakma egészsége, egzisztenciája és becsülete forog kockán....sapienti sat.


"Hallja, míg él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket."


Péter Árpád
gyógyszerész