A délibábokat kergető, 2004-ben készített konvergenciaprogramjukon a brüsszeli illetékesek a hasukat fogták a röhögéstől, ám ez valójában nem is nekik készült, hanem a hazai választópolgároknak. Így azután a konvergenciaprogram uniós fogadtatása nem is zökkentette ki Gyurcsányékat a megtévesztő agitációs propaganda ritmusából.

E mögött a csúnya, matematikai tanulmányainkra emlékeztető kifejezés mögött ugyancsak kedvünkre való tartalom is meghúzódik. Ama inflációra, költségvetési hiányra, növekedésre és államadósságra az unió által megszabott kritériumok leginkább a bérből és fizetésből élő emberek stabil jólétét szavatolnák az euró bevezetésével együtt. Éppen ezért a magyar társadalom tagjainak, avagy választott képviselőinek is össze kellene hajolniuk a közös, európai felzárkózásunkat segítő program kidolgozására, és bizony össze kellene tartanunk a végrehajtás érdekében legalább néhány nehéznek ígérkező esztendő idejére.

Csakhogy ezt az össznépi összetartás éppen a regnáló kormánykoalíció képviselői miatt nem jöhet létre, hiszen a hatalom megtartása érdekében 2002 és 2006 között ész nélkül költekeztek, felborították az államháztartás egyensúlyát, finanszírozhatatlan költségvetési hiányt idéztek elő, ennek finanszírozása érdekében brutálisan megnövelték - egyre drágább kamatozású hitelekkel - az államadósságot.

És eközben valamennyi hullámhosszon hazudoztak a stabil és nagy jólétről, a "pannon puma" gazdasági csodájáról.

És most, hogy a hatalmat a hazugságok árán megragadták ismét, konvergenciaprogramba sűrítették a feketelevest, már szót sem ejtve az euró bevezetésének időpontjáról, ami felé konvergálni kellene, ehelyett válságkezelő programot alkottak, azt is több évre elhúzódót. Az igazságos közteherviselés irányába ható reform helyett az ellenállásra, az érdekérvényesítésre szinte képtelen társadalmi rétegek életszínvonalát lesüllyesztő intézkedések a jogelődöket idézik a kuláklistára tett földművesek padlásának leseprésével.

A nyugdíjreform lényegében a 13. havi járadék eltörlését és a nyugdíjkorhatár kitolását jelentené.
Adócsökkentést ígértek, ehelyett adónövelést valósítanak meg. Egyes társadalmi rétegeknek elérhetetlenné teszik a tandíj bevezetésével a továbbtanulást, a vizitdíjjal megnehezítik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. A balkáni bérszínvonalhoz világszínvonalú gáz- és villamosenergia-árat rendelnek, és a szegények kompenzációját olyan bürokratikus ügyintézéssel valósítják meg, hogy a törvényi bikkfanyelvet nehezen értők képtelenek legyenek igénybe venni a támogatást, vagy legalább menjen el a kedvük az ügyintézéstől.
A nyugdíjasok óriási hányada még az eddigi támogatáshoz sem tud majd hozzájutni.

Nyilvánvaló, hogy csupán a Gyurcsányék által felborított egyensúly ("Ma erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét") helyreállításának célja lebeg a szemük előtt, az is több év távlatában. És persze ilyen költségvetési helyzetben mindig könnyebb elfogadtatni a társadalommal, hogy meg kell válnunk a még közösségi (állami) tulajdonban lévő vagyonunktól. Pedig tapasztalhattuk: a kényszerhelyzetben végrehajtott privatizáció mindig jóval kevesebb bevételt hoz az eladott javak értékénél.

Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban tegnap is azt szajkózták a szakszervezetek, hogy a kormánynak az egyensúlyteremtés célja mellett a gazdaság, a jövedelmek, a foglalkoztatás és a közszolgáltatások színvonalának európai szintű felzárkóztatására is koncentrálni kellene. Kérdés persze, hogy a szakszervezetek az érdekérvényesítés hatékonyabb formájára is képesek-e ma Magyarországon. Tegnap egy konferencián a nagy befolyású Bokros Lajos egyebek mellett már a minimálbér eltörlését, az egészségügyben és oktatásügyben közalkalmazotti jogviszony megszüntetését jelölte meg a megtakarítás további lehetőségeként. Sőt kórházak, egyetemek, főiskolák bezárását is javasolta. Ha ezekhez az elképzelésekhez hozzáadjuk a már megvalósult falurombolást, a postahivatalok, iskolák bezárásával, felmerül a kérdés: kiknek az érdekében írnak itt "konvergenciaprogramokat"? Kikkel beszélik meg, ha pár nappal a benyújtás határideje előtt az illetékes költségvetési és pénzügyi bizottsággal nem?
A kormányfő tegnap nem ért rá arra, hogy a kormány konvergenciaprogramját megbeszélje a bizottsággal, erre csak ma kerül sor, pedig a benyújtási határidő vészesen közeleg. Felvetődik a kérdés: a végrehajtó hatalom, illetve a miniszterelnök ugráltathatja-e a parlamenti bizottságot, vagy fordítva? Főleg akkor, ha a konvergenciaprogram helyett - tartalmát tekintve - divergenciaprogramot alkotott. Mi másnak tekinthetnénk az euró bevezetésének feltételeit teljesíteni szándékozó "konvergenciaprogramot", ha az eddig lefolytatott gyér társadalmi vitát csupán a nézeteltérés, véleménykülönbség jellemezte.

Torkos Matild, Magyar Nemzet


fidesz.hu