Nem túl derűs kilátások ezek a közalkalmazotti és köztisztviselői karra nézve, de talán már ők is pontosan tudják, amikor a szocialisták teljesítményről és szakértelemről beszélnek, akkor politikai kontraszelekcióról és a hatalomhoz való törleszkedésről van szó, éppúgy, mint a régi szép időkben.

A rendszerváltozás egyik reménye volt, hogy kialakul a demokrata szemléletű, ezért közszolgaként pártoktól független közalkalmazotti, köztisztviselői kar, amelyik a köz szolgálatát hivatásának, s nem pártfeladatnak, politikai, ideológiai küldetésnek tekinti. Az akkori vezetés ennek a pártsemleges eszménynek megfelelően alakította ki a közalkalmazotti, köztisztviselői életpályamodellt, igyekezett garanciákat adni arra, hogy a politikai kurzusok változásai ne befolyásolhassák a demokratikus közszolgálatot.

A bértábla, a 13. havi fizetés, a végkielégítés, a különböző juttatások, pótlékok, kiegészítések rendszere egyrészt a nyugodt munkavégzést biztosítaná, másrészt a versenyszférához képest alacsonyabb jövedelmekért kompenzálná a dolgozót. Kisebb-nagyobb hibákkal és hiányosságokkal ezen elvek szerint működött a közszféra eddig, ám ezt felejtsük el. A demokratikus intézményeket módszeresen szétverő Gyurcsány-kormánynak az égvilágon semmi szüksége nincs politikamentes, pártsemleges közigazgatásra és közszolgálatra, nem is kerülhetik el a lendületes és igazságos reformot.

Az államreform-bizottság szellemi műhelyéből kiszivárgott tervezet szerint 2006-ban a minisztériumokban és a hozzájuk tartozó háttérintézményekben, 2008-tól az egész közszférában megszűnne a 13. havi illetmény, nem fizetnének többé nyelv- és gépkocsivezetői pótlékot, felülvizsgálnák a nyugdíjkedvezményeket, nem osztanának jutalmat és kitüntetést, viszont legalább két évre befagyasztanák a béreket. Kiiktatnák az iskolai végzettségen és munkában szerzett gyakorlaton alapuló bértáblát, a közszolgálati életpályamodell fogalmát kiirtanák a köztudatból, helyette létrehoznák a bértömeg-gazdálkodást, a teljesítményalapú bérezést, magyarán bizonytalan helyzetbe hoznák a közszolgákat, kiszolgáltatottá tennék őket, közülük minél többet besoroznának a lekötelezett klientúrába.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a munkaanyag állításait hozzáértő illetékesek (Draskovics Tibor, Veres János, Kiss Péter stb.) határozottan tagadták és cáfolták. Ez nem egy komoly tervezet, egyelőre szó sincs konkrétumokról, ott az államreform-bizottságban valamelyik unatkozó köztisztviselő összevissza firkálgatott valamit, ami véletlenül kiszivárgott. A lényeg a minőségi, teljesítményalapú közszolgálat megteremtése, amíg arról nem dönt a kormány, addig felesleges a megszűnő juttatásokról beszélni, ijesztgetni a szegény dolgozókat. Ezzel egyetérthetnénk akár, ha nem erről a kormányról lenne szó. Hiszen furcsa módon mindig hazug, téves, riogató áltervezetek szivárognak ki kormánykörökből, olyanok, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Aztán még furcsább módon ezek az ostoba, légből kapott, hasznavehetetlen elképzelések rendszeresen megvalósulnak, s a kormánytagok és üzletfeleik még büszkék is rájuk. Ezért aligha lehetnek kétségeink a közszférát sújtó megszorítások, elvonások, fojtogatások felől, nevezzék azt reformnak, teljesítményalapú, differenciált bérezésnek, a szakmaiság érvényesülésének. Azt a négy évvel ezelőtti, elméletileg ötvenszázalékos (gyakorlatilag sokkal alacsonyabb) béremelést sokszorosan megfizettetik mindenkivel. Azokkal is, akik nem kaptak belőle, bár ez a tény aligha vigasztalja a megsanyargatott közalkalmazottakat és köztisztviselőket.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet