Sokkal inkább a hippy-lázadás és '68, időközben metamorfózison átesett szelleme ez, a mámor és a szárnyalás világa. E filozófia szerint habzsolni kell az életet, élvezni mindazokat a javakat, amelyekhez ki-ki hozzáférhet. - Nemcsak, hogy jól példázza ezt maga a főpolgármester is életvitelével, de ezt kínálja szavazóinak is.
Tudniillik parádét, könnyedséget, szabad szellemet. Mindennek materiális téren frappáns megoldások felelnek meg: a legnagyobb villamos, de azonnal; útfelújítások párhuzamosan, egérutak kizárásával... Az elv: előbb a tetőt, aztán a falakat - előbb a kész állomást, aztán a metró-alagutat. Pénz nem számít, logika nem számít - hiszen milyen buli az, ahol a pénzzel és a logikával kell foglalkozni?
Ez az a könnyed szabadság, amit akkor ismert meg a világ, amikor szinkretisa LSD-próféták új alapokon fogtak hozzá a fiatalok agymosásához. Néhány kultuszfilmen, kultuszkönyvön keresztül sokunkat megérintett a "szabadságnak" ez a fajta szelleme, akkor, amikor itt még nyoma sem volt a fogyasztói társadalomnak, amit elvben támadtak. Ez a szellem készenlétben állt a politikai változásokkor is. Sajátos honi evolúciója során - éppen a kapitalizmus újjászületése közben - kapitalizmus-ellenes tartalmai végképp feledésbe merültek (vö. Ginsberg versével: "Moloch, kinek pénz folyik ereiben!"), és egyszerűen egy életstílussá vált. Egy életstílussá, amit legjobban, a "haverok, buli van" szlogennel lehetne jellemezni.

A pillanatnyi jó-közérzetnek ez a folyamatos, 16 éve tartó apoteózisa jól leolvasható Budapest arcáról. Nem csoda, hogy az SZDSZ ifjú-kultúrharcosai a parádékat, a rendezvényeket kérik számon Tarlós Istvánon. Hiszen mindaz, ami tartós, ami építészet, közlekedés, ami a rendezettségen, a jól kitalált intézményeken alapuló működés, ellene mond ennek a lelkületnek.

Ez a szabadság-értelmezés az, amikor nem törődünk semmilyen adottságunkkal, a valóságot megkerülendőnek, kijátszandónak tartjuk. A homoszexualitás dicsőítése ezért szükségszerű. Épp a napokban látjuk, hogy az SZDSZ Tarlós mondásaiból egy "elrettentő gyüjteményt" állít össze - ennek reklámdarabja a "Tetteimet a fiatalság életvitelének és nemi beállítottságának védelme motiválja". Szerintük ez elrettentő. Vegyük észre, hogy mindebben a SZDSZ-es és budapesti furcsaságban ugyanaz a "költői szépség" uralkodik: a felhőtlen szabadság miért ne lázadna a születéskor kapott szexuális meghatározottság ellen? És miért ne lázadna a fizika törvényei ellen? - Ezért a rozsdás oszlopra is kifeszíti a súlyos kábeleket.

A cikket egy feltételes mondattal kezdtem, de mire idáig jutok, elragad ez a hangulat, a magabiztosság e szárnyalása és leírom: igen, én értem Demszkyt, értem Demszky Budapestjét, értem hogy miért ilyen, és milyen lehet még, ha ki nem józanodik.

Mező József Ákos, MNO