Öt évvel ezelőtt még ezt senki nem merte volna megjósolni. Az afganisztáni tálibok középkort idéző rémuralmának elsöprése, majd Szaddám Huszein iraki rezsimjének hetek alatt történt megdöntése nyomán Teheránban sokan attól tartottak, hogy Washington és hű szövetségesei hamarosan az iszlám köztársaság ellen fognak fordulni. Erősítette ezt a föltevést az a körülmény, hogy Iránban akkoriban ádáz küzdelem dúlt a Mohamed Hatami elnök vezette reformista körök és az iszlám klérus körül tömörülő konzervatívok között. Erre vezethető vissza az a tény, hogy az iraki invázió idején Teherán óvatosan puhatolózott, vajon lehetséges-e az "enyhülés" az iráni-amerikai viszonyban. Azóta sok minden megváltozott - írta elemzésében a The Economist című brit hetilap. - Három évvel ezelőtt Washington utasította vissza az iráni puhatolózást, most pedig Teherán söpörte le az asztalról a Nyugat ajánlatát. Ez gazdasági és biztonsági kedvezményekkel kecsegtette Iránt arra az esetre, ha - a Biztonsági Tanács 1696. számú határozatával összhangban - felhagy az urándúsítással. Az utóbbi tevékenység mögött a Nyugat atomfegyver előállításának a szándékát gyanítja.

Magabiztos iszlám köztársaság

Az iszlám köztársaságban uralkodó közhangulat ma összehasonlíthatatlanul harciasabb, mint volt akár másfél évvel ezelőtt is. Ez nemcsak Ali Hamenei ajatollah szavaiból csendül ki: az ország legfőbb vallási vezetője nemrég leplezetlenül arról beszélt, hogy hazája hamarosan élvezheti nukleáris erőfeszítéseinek "édes gyümölcseit". Még azok az irániak is nyíltan kiállnak hazájuk nukleáris ambíciói mellett, akik nem olyan régen még tüntetően hátat fordítottak a politikának. "Elvitathatatlan jogunk van az atomenergiához, ezt senki nem veheti el tőlünk" - nyilatkozták egyszerű asszonyok és férfiak Teherán utcáin a német ZDF televízió tudósítójának.

Az iszlám köztársaság kifulladtnak vélt egykori forradalmát két tényező segítette új virágzáshoz. Az első Mahmúd Ahmadinezsád elnökké választása: az őskonzervatív fundamentalista nézeteket valló egykori baszidzsi (frontharcos) a Nyugat számára teljesen váratlanul diadalmaskodott, meggyőző fölénnyel verve a választás második fordulójában Hasemi Rafszandzsánit, a mérsékelten konzervatív tábor jelöltjét. Sikere nyomán - alapos belpolitikai tisztogatásnak is köszönhetően - jószerivel eltűntek a reformisták képviselői a közéletből. Bár az iráni belpolitikára ma is számos törésvonal jellemző, ezek a korábbi helyzettel ellentétben nem fenyegetnek az állam működőképességének megbénításával.

A másik tényező egy visszafelé elsült próbálkozás: Washington kísérlete arra, hogy a demokratizálás jegyében átalakítsa a Közép-Kelet arculatát. A szunnita tálibok elűzése Afganisztánból lehetővé tette Irán számára, hogy hasznos szövetségre lépjen a szomszédos országban élő síitákkal. Irak lerohanása és a - Szaddám rezsimje alatt elnyomott - síita többség hatalmi pozíciókhoz segítése pedig azt eredményezte, hogy Irán olyan mértékű befolyásra tett szert Irakban, amilyenre a XVII. század óta nem volt példa, amikor a perzsák elveszítették uralmukat Mezopotámia fölött. "Egy napon ezért még benyújtjuk a számlát Teheránnak" - mondta nemrég tréfálkozva Zalmay Khalilzad, az Egyesült Államok bagdadi nagykövete, mintegy kényszerűen beismerve az Irán fékentartását célzó amerikai külpolitika kudarcát.

Egyoldalú washingtoni külpolitika

Nem hagyható figyelmen kívül egy további körülmény sem. A Bush-kormányzat meglehetősen egyoldalúan támogatja Izrael politikáját a palesztinokkal és Libanonnal szemben. Ennek köszönhetően folyamatosan erősödik a muzulmán világ és Izrael közötti feszültség, ami lehetővé teszi Teheránnak, hogy ügyesen halásszon a Földközi-tenger zavaros vizében. A 34 napos libanoni háború idején, amelyben a síita Hezbollah ellenállt a hatalmas izraeli hadsereg támadásainak, Irán (a Hezbollah megbízható támogatója) az ünnepelt hős státusába került a Közel-Kelet minden országában. Szunnita arabok százezrei dicsőítették a síita perzsákat azért a bátorságért, amely szerintük hiányzik az Amerika-barát arab kormányokból.

Egyiptom, Jordánia és Szaúd-Arábia eleinte bírálta a Hezbollah provokációját Izraellel szemben, ám a népharag hamarosan az ottani vezető politikusok ajkára forrasztotta a szót. Tizenhét évvel Khomeini ajatollahnak, az iszlám forradalom vezéralakjának halála után Irán egyértelmű vezető szerepre tett szert az iszlám világ Amerika- és Izrael-ellenes diskurzusában. "Szomorú dolog látni, mennyire szertefoszlott Egyiptom regionális hatalomként betöltött pozíciója" - kesergett augusztusban a kairói Al-Ahram. Hasonló panasz csendül ki ammáni és rijádi vezető újságok kommentárjaiból is.

Az öt éve meghirdetett közép-keleti offenzíva romjainak láttán állítólag az amerikai elnök is kész meghallgatni olyan szakértőket, akiket eddig látni sem akart. A Der Spiegel értesülése szerint augusztusban texasi tanyáján fogadta az Iránban született Váli Naszrt, aki politológusként a kaliforniai haditengerészeti akadémián oktat. A tea és marhaszegy mellett lezajlott beszélgetésen Naszr kifejtette: az Irak ellen végrehajtott invázióval az Egyesült Államok maga rombolta le azt a szunnita falat, amely kordában tartotta az iráni mollákat. Márpedig "a kiszabadult szellemet nem lehet visszatuszkolni a palackba". Amerika régi szövetségesei elveszítették az ellenőrzést a Közép-Kelet fölött - summázta a helyzetet a kaliforniai politológus.

MTI - fidesz.hu