Arról nem szóltak a hírek, hogy ha a tehetségtelen magyarok nem, akkor szerinte kik értenek a pénzügyekhez, de ez nem is lényeges.
A cinikus hangnem viszont felháborító. A magyaroknak évtizedekig nem volt rá sem szükségük, sem lehetőségük, hogy belemerüljenek a pénzügyi folyamatok rejtelmeibe. Ennek okát Kóka János is pontosan ismeri.

De az időzítés sem az MSZP-s és az SZDSZ-es csúcskommunikációt, azaz a közpénzből fizetett szakembereket dicséri. Különösen ha azt vesszük, hogy Magyarország az elmúlt tizenhat év alatt az antalli-horni privatizációs örökség, valamint a balliberális kormányzás miatt mára ebbe a nehéz történelmi és gazdasági helyzetbe került. Magyarország a magánosítás során jórészt elvesztette vagyonát - eközben az adóssága paradox módon sokszorosára emelkedett -, s az erős külföldi tőkével szemben feladta az alkuhelyzet megteremtésének mindenfajta lehetőségét. A kereskedelem, az ipar, a bankok, az energetika, a gazdaság húzóágazatai kikerültek a hazai kezekből, a Medgyessy Péter és Kuncze Gábor, most pedig a Gyurcsány Ferenc és Kóka János vezette neoliberális gazdaságpolitika szoros ellenőrzése nem várható el a politikailag balra húzó, egyébként szintén külföldi tulajdonosokhoz került sajtótól.

A futószalagon folytatott magánosítás csak az Orbán-kormány alatt torpant meg érzékelhetően, az újabb balliberális kabinetek azonban folytatták elődeik munkáját. Az Állami Számvevőszék tavalyi jelentése szerint a 2002-es kormányváltás óta a 2005-ig befolyt 1404,5 milliárd forintos privatizációs bevétel mellett a költségvetés adóssága ugyanebben az időszakban 6080 milliárd forinttal, azaz több mint 73 százalékkal emelkedett. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint az óriási túlköltekezés jóléti kiadásokra ment, s az egyensúlyi helyzet megteremtése teszi szükségessé a magyar embereket megalázó megszorításokat. Közgazdászok a Magyar Nemzetben azonban kiszámolták: a pénzt a külföldi befektetési alapok, a kamatkiadások vitték el, magyarán azokat finanszíroztuk. Tehát szó sincs arról, hogy a pénzesőben fürdő lakosság túlköltekezett volna az elmúlt években, ahogy azt egyes, a neoliberális kórushoz csatlakozó jobboldali szakértők is sugallják.

Az Állami Számvevőszék közben újabb jelentést készített, amit a napokban ismertetett a szervezet vezetője. Kovács Árpád elnök diszkréten úgy fogalmazott, hogy elképesztőnek tartja a kincstári vagyonkezelés gyakorlatát. Kiderült például az, hogy a reptér magánosításából befolyt összeg döntő részét, 400 milliárd forintot nem az államadósság törlesztésére fordították, amire kellett volna, hanem a költségvetés aktuális kiadásaira, pedig a Pénzügyminisztérium eddig ennek a szöges ellentétét állította.
Kérem szépen, 1956 után alig 50 évvel mi folyik itt?

"Hihetetlenül büszkéknek kell lennünk magunkra", egyrészt a Bokros-csomag óta nem látott hiteles makrogazdasági jelentésért és pályáért, amelyet a konvergenciaprogram testesít meg, valamint azért is, hogy "áprilisban sikerült megakadályoznunk, hogy nacionalista fordulat menjen végbe, amely a régióban komoly érték" - jelenthette ki Kóka János a napokban egy pénzügyi csúcstalálkozón. Ezt a mondatot Stumpf István egykori kancelláriaminiszter gyenge tiltakozó hangján kívül semmilyen ellenzéki reakció nem követte. Kóka azt is hozzátehette, hogy "az áprilisi nacionalista fordulat megakadályozása után a befektetők jó helyzetbe kerültek, mert megvalósultak számukra a legfontosabb dolgok: a komplex stabilitás, és ebben benne van a politikai biztonság is, ami Magyarországot jellemzi".

Kóka János szerint pénzügyi analfabéták vagyunk, számára mi már le vagyunk írva. Inkább a gyermekeinket akarja pénzügyi ismeretekre tanítani a középiskolákban. És valóban: a pénz használatának és működésének mechanizmusát most sem tanítják, holott az európai versenygazdaságok polgárai szinte az anyatejjel szívják magukba. Nagy Pongrác közgazdász egyik könyvében például külön fejezetet szentelt annak bemutatására, hogy nálunk tudatosan maradt ki az oktatásból ez a hallatlanul fontos ismeret. Persze Kóka szava most sem ér egy fabatkát sem. A privatizáció továbbra is a hazaiak kiszorításával zajlik. A jövedelmek visszaszorítása a tőkeképzés elől veszi el a lehetőséget, aminek egyenes következménye, hogy a pénzügyi döntések meghozatalában való részvételt, azaz a tanulási folyamat lehetőségét veszik el az emberektől. Ez különösen jól látható a befektetési alapok térnyerésével, ahol az alapkezelők hozzák a döntéseket, és nem a pénz tulajdonosa.

Nagy kérdés: vajon ha jobban értenénk a pénzügyekhez, a monetáris politikához, akkor a Gyurcsány-Kóka-kormány tobzódásainak csupán az az adat lenne a következménye, amit a Gallup frissen tett közzé? Eszerint ugyanis az 1999 óta vezetett trend még soha nem mutatott ilyen mértékű elégedetlenséget hivatalban lévő miniszterelnökkel szemben.

D. Horváth Gábor - Magyar Nemzet

fidesz.hu