A visegrádi négyek találkozóján barátságosan elbeszélget Kubis miniszterrel, majd az utóbbi napok kölcsönös megbeszéléseiről szólván ilyesfajta mondatot képes kicsiholni magából: "Nem lenne jó, ha ezek a pozitív összhatás helyett semlegesítenék egymást, elértéktelenednének."

Senkinek ne legyen kétsége! Az ilyen tehetetlenséget sugárzó, üres, a magyar diplomácia semmitmondó és puha álláspontja miatt ütnek ma magyarokat Szlovákiában. Ezért csépelnek debreceni sportolókat a románok, és ezért költözhetett a rettegés a Délvidékre is. A kizárólag a frankfurti és londoni pénzügyi befektetőkre érzékeny Gyurcsány-kormány teljesen közömbös a magyarok sorsa iránt: semmit nem akar tenni a magyarokat most már folyamatosan érő soviniszta és rasszista erőszak ellen.
Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a magyar állampolgárokat és a nemzethez tartozó határon túliakat érő erőszakhullám nem véletlen. Logikus és valóságos következménye annak a bizonyos decemberi napnak, amikor a magabiztosan mosolygó Gyurcsány Ferenc teljes egészében feladta nemzeti érdekeinket. Emlékezzünk rá: a magyar kormány arra a hivatalos álláspontra helyezkedett, hogy a Trianonban az anyaországtól elszakított magyarság sokba kerül nekünk. A 2004. december 5-i kampány és az erősödő rasszizmus ellenére a magyar diplomácia egyre puhább álláspontja magyarázgatásának itt az eredménye: a magyarok fizikai veszélynek vannak kitéve. A kialakult helyzetért egyértelműen Gyurcsány, valamint egykori és jelenlegi kormányának szocialista és szabad demokrata politikusai felelnek.

Azért csupán, hogy ne menjünk messzebbre: Európában létezik más forgatókönyv is. 1972-ben, a hírhedt véres vasárnapon a brit katonák polgárjogi tüntetőket lőttek le Észak-Írországban. A dublini kormány azonban nem kezdett udvarolgatni Londonnak. A nemzetközi közösséghez fordult. Az ír külügyminiszter egyenesen azt indítványozta, hogy az ENSZ vezényeljen katonákat a feldúlt tartományba. Előterjesztésén senki nem nevetett, az ír külügyminisztert sem New Yorkban, sem hazájában nem nézték őrültnek. A britek végül csak diplomáciai háttérmunkával tudták elhárítani a világszervezet beavatkozását. Szlovákiában vagy Romániában még nem lőttek le senkit, nem biztos, hogy ezt meg kellene várni.

A határozott diplomáciai lépések hasznosságáról tehát Gyurcsányéknak lenne honnan tanulniuk. A magyar kormánynak az írekéhez hasonló felelősségérzettel kellene fellépnie a magyar állampolgárok és a határon túli magyarok érdekében. Ha a szomszédos országokban a magyarokat bántalmazzák, akkor Budapestnek készen kell állnia a megfelelő - határozott és kemény - válasszal. A diplomácia vezetésére alkalmatlan Göncz Kinga puha és ostoba nyilatkozatai helyett például a román nacionalisták legkényesebb pontjára kellene sújtani. Ha szükséges, meg kell akadályozni Románia uniós tagfelvételét, a magyarellenes szlovák kormányt pedig a nemzetközi közösségen belül kell ellehetetleníteni. Az unió eredeti céljai szerint ugyanis éppen azokat kell megvédeni, akik nemzetiségük, nyelvük vagy vallásuk miatt hátrányt szenvednek hazájukban. Ha ezt az elvet sem tudjuk a gyakorlatban kikényszeríteni, akkor mit keresünk egyáltalán ebben a közösségben?

Szentesi Zöldi László, Magyar Nemzet

fidesz.hu