- Úgy telt el öt hónap, hogy nem szólalt meg közéleti kérdésekben. Ilyen jól állna az ország?

- A szélesebb nyilvánosság előtt valóban keveset, a szűkebb előtt elég sokat szerepeltem.

- A tavaszi Fidesz-kampányban a széles nyilvánosság elé is odaállt, a nyár elején viszont már kimaradt a polgári oldal jövőjéről szóló vitákból. Egykori külügyminiszterként bizonyára a konvergenciaprogramról is lett volna véleménye.

- Van is. Más kérdés, hogy a gazdaság állapotánál súlyosabb gondokat is látok.

- Mi lehet még annál is súlyosabb?

- A választások utáni első perctől egyértelmű volt számomra, hogy hamarosan a magyar jogállamiság válsága, a demokrácia hitelvesztése lesz a legfontosabb közéleti kérdés. A "hamarosan" mára bekövetkezett. A másodlagos jelentőségű viták mellett, illetve helyett akár ez is lázban tarthatná a magyar gondolkodókat.

- És kitől érdeklődjünk a polgári oldal hogyléte felől, ha nem a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökétől?

- Félreértés ne essék, hasznosnak tartottam a Heti Válaszban és máshol kezdeményezett vitát a polgári oldal jövőjéről. Akik azonban - katonai hasonlattal szólva - a korábbi háborús stratégia kijavításával próbálják megnyerni a következő ütközetet, veszíteni fognak. Ebbe a csapdába egyébként a Fidesz is belesétált: a négy évvel ezelőtti kampány hibáinak korrigálásával akart nyerni 2006-ban. Aztán kiderült, hogy ami megoldás lett volna 2002-ben - erőteljesebb plebejus retorika, a szocialistákéhoz hasonló mozgósítás -, az idén nem vezetett eredményre. S hogy min múlik a következő választás, aligha határozható meg a 2006-os tanulságok alapján. A polgári oldalon folyó viták legfontosabb fejleménye tehát, hogy a Fidesz egyben maradt, és a vezetés tekintetében is egyetértés van.

- Amennyiben?

- Orbán Viktor vezető szerepe egyértelmű, ám a közvéleménynek erőteljesebben kellene érzékelnie a Szövetség sokszínűségét. A Fidesznek emellett meg kell találnia magát, nem lehet mindig a politikai marketing szabályaira hagyatkozni. Kampányidőszakban persze nélkülözhetetlen a harsányság, de a politika gyakorlatán mindig át kell szűrődnie a világnézeti meggyőződésnek. Ez nem stratégiai kérdés, ez alapkövetelmény.

- A Népszabadság úgy értesült, egy zártkörű megbeszélésen ön csatlakozott azokhoz, akik szerint "a Fidesz a nemzeti liberális pályát még nem futotta be". Ez mit jelent?

- Tökéletesen hamis, amit a lap állított. Annyit mondtam - illetve mondtunk többen is -, hogy a Fidesz konzervatív-liberális értékvilágát a jövőben határozottan meg kell jeleníteni. Ez más szavakkal ugyanaz, mint amiről az előbb beszéltem.

- A választók többsége minden kutatás szerint kiábrándult a kormányfőből. Ilyen helyzetben teremhet babér az értékelvűeknek - mondjuk a radikálisokkal szemben?

- Vannak pillanatok, amikor az értékelvű politika radikális megoldásokat követel.

- Most ilyen pillanat van?

- Előttünk van az önkormányzati választás, ahol a kormány szigorú - hovatovább: radikális - figyelmeztetést kaphat a szavazóktól. Ezek után alighanem elkerülhetetlenné válik, hogy bal- és jobboldaliak tárgyalóasztalhoz üljenek, és közösen találják meg az erkölcsi, intézményi, demográfiai és gazdasági válságból kivezető utat.

- Matolcsy György két hónapja előállt egy "új nemzeti kerekasztal"- javaslattal, de kezdeményezésének nem lett foganatja.

- Ha a baloldal sárga lapot kap a választáson, nem térhet ki a párbeszéd elől. A párbeszéd alapja persze az, hogy a kormány eleget tesz néhány feltételnek. Először is: vissza kell állítania a közigazgatás függetlenségét. A közigazgatási államtitkári kart - és ezzel a semleges köztisztviselői modellt - a kormány már az első napokban szétverte.

- El tudja képzelni, hogy egy nemzetinek tetsző kerekasztal létrejötte érdekében a miniszterelnök érvényteleníti korábbi döntéseit?

- Sajnálom, hogy augusztus 20-án természeti katasztrófa kellett ahhoz, hogy kiderüljön: a kormány nincs tisztában a politika és a közigazgatás viszonyával. A közigazgatás sosem felel önmagáért, azért mindig a politika felel. Egyszerűbben: egy vihar rossz kezeléséért nem lehet felelőssé tenni a meteorológust. Az önkormányzati választások utáni párbeszéd további feltétele, hogy a koalíció felhagy a rendszerváltozás intézményi, jogi és politikai vívmányainak támadásával. Milyen alapon kísérli meg valaki áterőszakolni a parlamenten - néhány milliárdos megtakarítás reményében -, hogy az ötszáz lelkesnél kisebb falvakban szűnjön meg a polgármesteri hivatal? S vajon összefér-e az alkotmány alapelveivel, hogy a kormány a választások előtt adócsökkentési törvényt fogadtat el - annak tudatában, hogy a választások után első dolga lesz azt hatályon kívül helyezni? Itt nem pusztán az ígéretek megszegéséről, hanem a törvényhozás lejáratásáról van szó. A törvény azért törvény, hogy bízhassanak benne a gazdaság és a társadalom szereplői - legyen szó befektetési döntésekről vagy hitelfelvételről. De korábbról is kezdhettem volna: Gyurcsány Ferenc anno valamiféle árnyékállamról beszélt, ami egyértelműen mutatta, hogy nem érti a hatalom megosztásának és ellenőrzésének jogállami tételét. Most érezzük csak, milyen fontosak a független állami intézmények. Látjuk, hogy a jegybanknak éveken keresztül igaza volt, és hogy mennyit jelent egy megfontolt, szakszerű Állami Számvevőszék. Érdemes volt hát megtámadni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét vagy átpolitizálni a statisztikai hivatalt? S ha - az állami intézmények után - a civil világot, például az olimpiai bizottságot is torkon ragadják, akkor itt valaki a hatalom teljességét akarja, korlátozás és ellenőrzés nélkül.

- Újra meg kell kérdeznem: komolyan gondolja, hogy a választás után a kormányerők hirtelen felütik Montesquieu hatalommegosztás-elméletét, és meakulpázni kezdenek?

- Amíg azt olvasom az alkotmányban, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, nem gondolhatok mást. Nincs más út, az önkormányzati választás után meg kell teremteni a nemzeti összefogás feltételeit. A következő kérdés már az, hogy milyen célokért érdemes összefogni. Az a szerencsénk, hogy a konvergenciaprogram valójában két részből áll. Az első rész a beismerés, a megadás és feladás programja, hiszen 2008 végéig négy mutató közül háromban - államadósság, kamat, infláció - közeledés helyett távolodunk az európai követelményektől. Beismertük hát, hogy utolsók vagyunk, s az unió nyilván nem vitatja el tőlünk ezt a helyezést. A program második részének viszont az a sajátossága, hogy nem létezik, vagyis van még esély, hogy megegyezzünk róla.

- Eljutott lapunkhoz az a kormánypárti politikusoknak szánt felkészítő anyag, amelyben az MSZP információs központja a konvergenciaprogram üzeneteit citálja. Ebben az áll, hogy "az elkövetkező évek három nagy korszaka úgy épül egymásra, mint egy erős épület három szintje: az alap az egyensúly, a felépítmény a reform, a tető pedig a fejlesztés".

- A reformszakaszt hívtam én a konvergenciaprogram második részének - no, ez az, ami nem létezik. Eddig arról volt szó, hogy a fejlesztést legalább rögtön elkezdik.

- Kinek kellene kezdeményeznie a nemzeti párbeszédet? Esetleg az államfőnek?

- A politikai viszonyokat látva nem tartanám meglepőnek, ha a köztársasági elnök is elindulna ebbe az irányba. Ám egy dolog bizonyos: a párbeszédért, a tartalmi egyetértés kialakításáért mindig elősorban a kormány a felelős.

- Miért érdeke az ellenzéknek, hogy Gyurcsány Ferenc az egységteremtő szerepkörébe mentse át magát?

- Ha valóban semleges a közigazgatás, ha tiszteletben tartják a független állami intézményeket, ha a közmédiumok semlegesek, ha az ellenzéki vezetésű önkormányzatok nem szenvednek hátrányt, ha a költségvetés visszanyeri szerepét, ha a nemzeti fejlesztési terv valóban nemzeti programként működik, ha a nemzetpolitikai kérdésekben közösen döntünk, vagyis ha elhiszik az emberek, hogy valódi demokrácia van, ez az ellenzéknek is kedvez, nem beszélve az országról.

- Az uniós népszavazás előtt ön olyasfajta érveket használt az "igen" mellett, hogy az unió megteremti majd a jogállamiság külső kontrollját...

- Az uniós tagság bizonyos területeken többet hozott, mint vártam, másutt kevesebbet. A jogállamiság ellenőrzésében például valamivel kevesebbet. Ugyanakkor az államháztartási hiányunk és az ikerdeficitünk már korábban súlyos válsághoz vezetett volna az unió védőernyője nélkül. Merthogy a bizalom, ami lehetővé tette a hitelezést, döntően azzal függ össze, hogy két éve uniós ország lettünk.

- Az osztrák Szabadságpárt 1999-es előretörésekor az unió vezetői Haider-ellenes mozgalmat indítottak, a mostani szlovákiai választások után viszont csak lassacskán születtek meg az első Slota-bírálatok. Mintha nem volna tökéletes a védőernyő.

- Az óvatosságot éppen a Haider-ügy akkori túlreagálása szüli. Ma már a többség úgy gondolja, hogy az unió elsietett, politikailag téves, nemzetközi jogilag megalapozatlan szankciókat mért Ausztriára. A mostani helyzetben az EU akkor tudott volna gyorsan reagálni, ha Magyarország az új szlovák kormány megalakulásának pillanatában kellő határozottsággal fellép az európai intézményeknél. Ismét látjuk: a verbális erőszakot könnyen fizikai erőszak követi. A világsajtó egy része pedig a két ország nacionalistáinak összekülönbözéseként értelmezi az eseményeket - miközben Szlovákiában Ján Slota vezetésével fasisztoid nézeteket hangoztató párt került hatalomra. Ilyen esetekben a finnyás elemzők persze óva intenek a magyar-szlovák konfliktus úgynevezett internacionalizálásától. Ám szó sincs nemzetköziesítésről; uniós tagállamok vagyunk, közös, szerződéseken alapuló normarendszerünk van, amit nem lehet nem betartani és betartatni.

Heti Válasz, 2006. 09. 07.