A történelmi egyházaknak segíteni kell egymást a közös pont megtalálásában. Ezt a "folyamatot azonban megterhelik az elmúlt századok kölcsönös kiátkozásai" - hangsúlyozta Elisabeth Parmentier.

Mint mondta, a leuenbergi modellt - azaz a református, az evangélikus, illetve a metodista egyházak által 1973-ban aláírt egyezmény, mely szerint a csatlakozó egyházak szószéki és úrvacsorai közösséget vállalnak egymással - nem abszolutizálni, hanem szélesíteni kell.

Ahhoz, hogy a különböző egyházak, a többi között az anglikánok, az ortodoxok, illetve a katolikusok csatlakozhassanak a konkordátumhoz, módosítani kell annak szövegét, figyelembe véve a krisztusi alapokat, tiszteletben tartva a különbözőségeket - tette hozzá.

Wolfgang Huber, a Németországi Protestáns Egyházak elnöke kiemelte: a Leuenbergi Egyezmény kiindulópont lehet ahhoz, hogy az egyházak egymásra találjanak, mivel meghatározza annak az alapjait, hogy a különböző felekezetű lelkészek miként tudnak egymás gyülekezeteiben szolgálni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a különbözőségek miatt nem lehet minden helyzetben alkalmazni.

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége 1973-ban alakult és Leuenbergi Egyházközösség néven vált ismertté - olvasható a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) honlapján.

Ehhez a közösséghez később csatlakoztak az európai metodista egyházak is. A szervezet létrejötte mögött az a vágyakozás állt, hogy a XVI. századi reformációban született egyházak között a közös teológiai felismerések és egyházi gyakorlat mentén teljes közösség alakuljon ki.

MTI - fidesz.hu