Csak remélni tudjuk, hogy szó sincs arról: bármilyen állami szervezet, a titkosszolgálatok, esetleg "közvetítőkocsikkal" felszerelt rendőrhatóságok, avagy a regnáló hatalomhoz oly hűséges média nyújtott volna segítséget a politikai ellenfélnek vélt személyek azonosításához. De ha "csupán" az MSZP magánakciójáról van szó, az is példátlan botrány.

Megszoktuk már, ha a fürkész szocialisták kiszimatolják, hogy egy vidéki fideszes polgármester fia sípszóval mond köszönetet a fernek elnevezett tandíjért, vagy ha felismernek néhány fideszes aktivistát a háborgók között, azonnal magát Orbán Viktort látják maguk előtt, amint kiadja a parancsot, hány tolókocsis rokkant, hány elkeseredett, a téltől félő kisnyugdíjas, hány egyetemi tanulmányokról csak álmodni merő gimnazista, ingyenes munkára kényszerített traumatológus, az orvosi vizitért kifizetni háromszáz forintot se képes minimálbéres demonstráljon Gyurcsány ellen. Ráadásul ez a veszedelmes "belső ellenség" - mai terminológiával: ellenzék - akkor vetemedik a "hangulatkeltésre", amikor "a települési önkormányzat jövője, fejlődése a tét". Pont ilyeneket mondtak az embereknek a tavaszi választásokon is, aztán most szembesülünk azzal, milyen is az a maga nyers valóságában, amikor Gyurcsány az ország jövőjéről és fejlődéséről gondoskodik.
Az MSZP nem átallott a hatalomhoz szükséges számú szavazatot hazug ígéretekkel kicsalni tavasszal a választóktól, s most a becsapottak azon jogát is elvitatja, hogy legalább a nemtetszésüknek adjanak hangot szabadon, akár mérgesen is, akár az utcán is, akár a főhazug miniszterelnök szemébe mondva is. Miért háborog a fotókat lobogtató Juhász? Végül is ez volna talán a demokrácia, nem? Ha az Országgyűlésben lesöprik az asztalról az ellenzék indítványait, ha csupán látszat-érdekegyeztetést folytat a kormány, ha fittyet hány a szakszervezetek követeléseire, ha egy szemmel láthatóan a hatalomtól megtébolyult miniszter alkotmánysértő módon akarja működtetni az egészségügyet, akkor legalább a háborgás jogát ne vitassa már el senki! Ha ezt sem szabad, akkor tényleg nem volt semmi értelme a rendszerváltozásnak.

Ugyanakkor tény, hogy a magyarországi sajtóviszonyok között politikai hozadékát tekintve komoly veszélyeket rejthet az efféle tiltakozás, mert az utcai tüntetőkhöz vállalhatatlan elveket valló emberek is csapódhatnak, sőt veszélyes őrültek és provokátorok is. A média által közvetített durva beszólások éppenséggel az ellenzéknek is árthatnak. Nem kellene figyelmen kívül hagyni: a szocialista párt nagyarányú népszerűségvesztése egy olyan időszakban következett be, amikor az ellenzék szinte semmit nem csinált. Vagyis keveset tudott hibázni. Gyurcsányék cinikusan utaltak is rá: jól jön nekik az általuk felhergelt, becsapott, megalázott emberek tiltakozása, mert ezzel talán saját elbizonytalanodott híveiket is mozgósítani tudják. A jelenlegi kormány(fő)ellenes közhangulatban nem biztos, hogy jól számolnak.

Ahhoz azonban egész egyszerűen nincs joga az MSZP-nek, hogy adatbázist készítsen az alkotmányos jogaikat gyakorló tiltakozókról. Juhász Ferenc a Fideszt akarta leleplezni, de öngólt lőtt: arról rántotta le a leplet, hogy pártja a legalapvetőbb demokratikus normákkal sincs tisztában. A hatalommal való visszaélés brutális megnyilvánulása pedig újabb ok a hangos és nyílt tiltakozásra. Akár az utcán is.

Torkos Matild, Magyar Nemzet