— Mit lát a gyurcsányi gazdaságpolitika legveszélyesebb elemének?

— Azt, hogy rombolja a közbizalmat és rontja a közhangulatot. A magyar gazdaság súlyos bajait kizárólag nemzeti összefogással, valamennyi gazdasági és társadalmi szereplő közös megállapodásával lehet megoldani. Ezt tartom a kívánatos nemzeti megállapodásnak, amihez egy Új Nemzeti Kerekasztal vezethet el. Ez éppen ellentétes a miniszterelnök gazdaságpolitikájával, mert az egy reformdiktatúra keretei között képzeli el a költségvetési egyensúly helyreállítását. Ez ellentétes a demokráciával, a magyar életösztönökkel és a közgazdaság logikájával. A közbizalom helyreállítása és a bizakodó társadalmi hangulat lényegesen nagyobb forrásai a gazdasági sikernek, mint bármely más pénzt vagy gazdasági tényező. Erre nem épít a kormányfő gazdaságpolitikája, sőt, tovább rombolja a politika és kormányzás elmúlt négy évben már jócskán megcsappant bizalmi tőkéjét.

— Nemrég azt állította, a konvergencia program a "gazdaságpolitika három fő hajójára" üt léket. Melyek ezek?

— A konvergenciaprogram hiteltelen és elhibázott. Hiteltelen, mert ugyanazok állították össze, akik 2002 őszétől súlyos gazdaságpolitikai hibasorozatot vétettek; ennek következtében lett Magyarország éllovasból sereghajtó a régióban. Hiteltelen, mert úgy kényszerít áldozatra, hogy nem keresi a megállapodást a társadalommal és az üzleti élettel, tehát nem áll mögötte társadalmi támogatás. Hiteltelen, mert közgazdaságilag hibás logikára épít. Növekedési áldozattal képzeli el az egyensúly helyreállítását, miközben a konvergencia közeledést jelent, ami gyorsabb gazdasági növekedést feltételezne. Ez a program valójában távolít az eurótól, mert a következő két évben megfelezi a növekedést, csökkenti az életszínvonalat, és tömeges csődhullámot hoz a hazai kisvállalkozói körben. A helyes közgazdasági logika gyorsabb gazdasági növekedéssel, több munkahellyel és erősebb magyar vállalkozásokkal húzná ki a költségvetést a kátyúból; ezzel valóban közelebb vinne az euróhoz. Az elmúlt három évben legalább hat évvel távolodtunk az eurótól, s ez most folytatódik. Ez a program tehát meglékeli az euró hazai bevezetését, és ez az egyetlen őszinte eleme: nem is vállal bevezetési dátumot az euróra.

A második hajó, ami léket kap, a Nemzeti Fejlesztési Terv, hiszen a konvergenciaprogram világosan kimondja, hogy nem számol azzal, hogy képesek leszünk lehívni az összes elérhető fejlesztési forrást Brüsszeltől. Feladja a hazai kisvállalkozások támogatását, miközben erre lenne pénz Brüsszeltől a 2007—2013-as költségvetésben! Éppen annyival tervez kevesebbet lehívni, mint amennyit a Fidesz egy új Széchenyi Tervre javasolt felhasználni. A nemzetinek nevezett, de valójában csak kormányzati fejlesztési terv sem épül közmegegyezésre, nemzeti megállapodásra, tehát kudarcra van ítélve. A harmadik léket kapott hajó a 2007-es költségvetés: még mielőtt benyújtották volna, már elsüllyedt. A konvergenciaprogramban szereplő számok ugyanis nem valósulnak meg, így az erre épülő költségvetés sem lesz igaz. A költségvetés hiánya nagyobb lesz a vártnál, a növekedés kisebb, a munkanélküliség nagyobb, az infláció nagyobb, több lesz a csőd - vagyis a 2007-es év alapvetően különbözik majd attól, amit a program vár, és ennek egyik kárvallottja maga a költségvetés lesz.

— Ígéretükhöz híven az újonnan megalakult kormány tagjaihoz is eljuttatták a Gazdasági Konzultáció eredményeit tartalmazó, összefoglaló írást. Hogy látja, beépített-e bármit is a programjába az új Gyurcsány-kormány?

— Az üzleti élet egyetlen javaslatát sem látom viszont a kormány programjában, sőt éppen a fordítottja jelenik meg benne. Az üzleti élet egy közmegegyezésre épülő gazdaságpolitikai fordulatot követelt, radikális járulék- és adócsökkentést, közbeszerzési fordulatot, a hazai vállalkozások feltőkésítését, továbbá sok más okos és ésszerű dolgot. A kormány gazdaságpolitikája minden ponton ellentétes a gazdasági konzultáció javaslataival. Egyébként a miniszterelnök még egy levélre sem érdemesítette a részére megküldött dokumentumot...

— A kormánypárti propaganda meglehetős sikerrel hitette el a választópolgárok nagy részével, hogy ha a Fidesz győz tavasszal, önök is megszorításra kényszerültek volna. Gyurcsány Ferenc már azt is kijelentette, "nincs más alternatíva". A gazdaság helyzetének mai ismeretében választási programjuknak mekkora részét lettek volna képesek teljesíteni?

— Az egészet, a négy év során. Tisztában voltunk a magyar gazdaság súlyos helyzetével, erre épült a programunk. Ezért indult volna már 2006. július 1-jétől a gazdaságpolitikai fordulat egy 10 százalékos munkaadói tb-járulék-csökkentéssel, majd ezért hívtunk volna össze a Nemzeti Kerekasztalt, és kötöttünk volna nemzeti megállapodást a társadalom, a gazdaság és a politikaszereplőivel, amelyben a 2007. január 1-jei teljes körű adóreform, nemzeti fejlesztési programok, a foglalkoztatási program és a többi fontos fordulatot hozó lépés szerepelt volna. Nemzeti összefogással, tehát nemzeti megállapodások keretei között kértünk volna támogatást a magyar gazdaság rend betételére. Hitelességünket a közbizalom helyreállítására és a társadalom támogatására kívántuk építeni.

— Sokan úgy gondolják, az önkormányzati választások eredménye nem változtat az egyre nehezebbé váló hétköznapokon. Mekkora jelentősége van annak, hogy ki egy település polgármestere, vagy milyen összetételű a helyi képviselőtestület? Csökkenhet-e ettől a gázszámla?

— Döntő jelentőségük lehet az önkormányzati választásoknak. A miniszterelnököt és a kormányzó pártokat egy tömeges választói tiltakozás győzheti meg arról, hogy rossz úton járnak. A kormány gazdaságpolitikája hibás, mert megszorításokkal nem lehet ilyen mértékű egyensúlytalanságot rendbe hozni. Más a közgazdasági logika és más a politika. Ha egy kormányzó elit nem ügyel a szakmai érvekre, akkor kapjon erős figyelmeztetést, és ez csak a politika felől jöhet. Az is fontos, hogy helyben létrejöjjenek a nemzeti összefogás csírái, fontos, hogy az önkormányzatiság álljon ellen a reformdiktatúra kísérleteinek, ezért nagyon fontosak a polgármesterek és a képviselő testületek. Eddig már kétszer éltünk át a maihoz hasonló kísérletet, és akkor nem volt elég erőnk visszafordítani a kormányzó politikai elitet a rossz útról. 1991-92-ben az Antall-kormány sokkterápiával vezette át az országot a tervgazdaságból a piacgazdaságba, ami óriási áldozattal és veszteséggel járt. Volt más út, akkor is volt alternatíva, de a társadalom csak 1994-ben ébredt fel: ez állt az MDF politikai összeomlása mögött. 1995-96-ban a Bokros-csomag újabb sokkterápiát hozott, akkor a társadalom már tiltakozott, tüntetések is voltak, és az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Bokros-csomag törvényeit. Ennek ellenére újból feleslegesen hoztunk áldozatokat, mert a gazdasági egyensúly nem a Bokros-csomag következtében állt helyre, hanem annak káros hatásai ellenére!

— És most itt a harmadik sokkterápia...

— A Gyurcsány-kormány ismét feleslegesen és tévesen kényszeríti óriási áldozatra a magyar társadalmat és az üzleti életet Tanultunk az első két sokkterápiából, és most erősebben tiltakozunk: ezért lesz fontos az önkormányzati választás, és az utána következő izgalmas időszak.

— Izgalmas időszak? Mire gondol? Hogy mint korábban jelezte, 2008-ra már nem Gyurcsány Ferenc lesz a kormányfő?

— Igen, azt gondolom, ha a miniszterelnök nem fordul vissza a harmadik sokkterápia és a reformdiktatúra útjáról, akkor megérdemli a bukást. Sokkal többről van ma szó, mint megszorításokról: valójában a szabadság és a demokrácia a tét. A magyar vállalkozók százezreinek gazdasági szabadságát veszélyeztetik a megszorító csomagok és a kormány hibás gazdaságpolitikája, több millió munkavállaló mindennapi szabadságát veszélyezteti az életszínvonal romlása és az élethelyzetek beszűkülése, miközben a társadalmi támogatás nélküli reformnak álcázott gazdasági diktatúra a jogállamot is veszélybe sodorja.

— A kampány kezdete óta járja az országot. Milyen hangulatot tapasztal? Találkozik-e ezeken az összejöveteleken olyanokkal, akik korábban nem szimpatizáltak a Fidesszel?

— Igen, naponta találkozom vállalkozói fórumokon és választási gyűléseken jobboldali és baloldali szavazókkal, és mindnyájan ugyanazt mondják: "becsaptak minket". A magyar ember nagyon nem szereti a hazugságot, és nagyon vágyik a tisztességre, a megbecsülésre. A magyar értékrendben a szabadság az egyik legerősebb érték, de nem lehet szabad az, aki döntéseit hamis üzenetek alapján hozza meg. Ez történt 2006 tavaszán. Valójában a szabadság megőrzése a tét, ehhez kell a ma kormányzó politikai elitnek erős tiltakozó üzenetet kapnia tőlünk az önkormányzati választásokon. Egyre többen látják, hogy valóban rajtuk is múlik, hogy a következő években az állandó megszorítások világa köszönt ránk, vagy kiszabadulunk a hamisságok és felesleges áldozatok csapdájából. Mindig van másik út, mindig van alternatíva, mindig hozhatunk jó döntést, ahogy rosszat is. Bízom a választók életösztönében és a magyar társadalom szabadságszeretetében.

Demokrata, Somorjai Viktória

fidesz.hu