Az a száz nap, amikor a baloldal vezére a szándékait leplező marketingtevékenységen túl a szó hagyományos értelmében kormányozni is próbált, eddigi pályafutásának mélypontja. Ezzel kampányolni nem lehet. Bár Tamás Gáspár Miklós szerint a jobboldali veszély falra festése ma már nem elegendő érv a létező baloldal támogatásához, Gyurcsány Ferenc (no meg a hasonló cipőben járó Demszky Gábor) nem tehet mást, ismét ehhez nyúl.

Nyilván többen gondolják úgy a jobboldalon is, hogy Orbán Viktor legutóbbi megszólalásaival feladta a magas labdát a szocialistáknak. Nem árt, ha felidézik, a demokratikus ellenzék vezetője a baloldal szerint először 1989. június 16-án intézett támadást az ország békés fejlődése, nyugalma ellen, amikor a megszállók távozásának lehetőségét felvetve valódi demokratizálódást követelt. Egyik nyilatkozatáról Kósáné Kovács Magda 1997-ben úgy vélekedett, hogy az felért egy polgárháborús (!) fenyegetéssel, a '98-as kampányban pedig Csurka István dróton rángatott bábjaként ábrázolták vidám ifjú szocialisták a köztereken.

A sor hosszan folytatható. Orbán Viktor aktivizálódása pavlovi reflexként hívja elő az MSZP, az úgynevezett SZDSZ és a hatalompárti sajtó vádjait. Ha a baloldal van hatalmon, a véleménydeformáló médiaértelmiség fenyegető csatazajnak hallja az erőteljes ellenzéki hangot, s udvarolni kezd a kéznél levő szalonellenzéknek.

Ami az elmúlt napokban történt, olyan, mint egy jól kitervelt provokáció. A felmérések szerint utált politikussá vált Gyurcsány Ferenc kampánykörútra indult, aligha azzal a céllal, hogy növelje a helyi MSZP-s jelöltek esélyeit. Várható volt, hogy sok állomáson akad néhány dühös ember, aki - demokratikus jogaival élve - hangot ad nem éppen hízelgő véleményének. E fórumokon a kormányfő hergelte a tiltakozókat, néhol a rendőrség túlkapásai szították az indulatokat. A baloldal elérkezettnek látta az időt, hogy új értelmezést adjon a választási küzdelemnek: nyugalom, vagy ribillió? Legkésőbb akkor, amikor Juhász Ferenc ismeretlen eredetű fotókkal igyekezett bizonyítani, hogy a Fidesz áll a kormányfői fórumok "megzavarása" mögött, látható volt, hogy a baloldal a végsőkig is hajlandó elmenni az ügyben.

Demokráciában nem szokás adatbázist készíteni a tüntetőkről: Juhász demonstrálta, hogy van, aki következmények nélkül ezt is megteheti. Az sem érdekelt senkit, hogy az egyik "bűnösről" kiderült, nem fideszes, hanem MDF-es: senki sem szólította fel a női káoszkapitányt csapatai visszarendelésére. Borzalmas tagság! - sóhajthat Dávid Ibolya. De az sem zavarja a Fidesz fölött pálcát törőket, hogy az "SZDSZ" bizonyosan elkövette azt a vétséget, amellyel az ellenzéki pártot gyanúsítják: tudatosan, szervezetten megzavarták az Új Generáció szélsőséges aktivistái Tarlós István kampányrendezvényét.

Orbán Viktor szerdán megfogalmazott néhány erősebb kampánymondatot. Egy tőről metszett nyugati baloldali (nem Fejtő Ferenc) aligha értené, miért is lépi át a Rubicont az a politikus, aki egy drasztikus neoliberális kúrára fogott társadalomról szólva lázadás helyett a népi ellenállás jogáról beszél. Az ellenállás alkotmányos keretek között a Fidesztől függetlenül is szerveződik: szárnyait bontogatja a valódi érdekvédelem, utcán a diákok, készülődnek a nagycsaládosok (talán ők fenyegetik a nyugalmat?), a rendőrök, törvényes jussukért küzdenek a traumatológusok.

A téli számlák megérkezésével akkor is nőni fog az elégedetlenség, ha Orbán összebútorozik Gyurcsánnyal, sőt. Természetes, hogy az ellenzék kikezdi a választókat csúnyán becsapó koalíció erkölcsi tekintélyét és politikai legitimációját. Kevesebbért is csaptak el két választás között miniszterelnököt, kormányt már Európában. Gyurcsányék a legalapvetőbb demokratikus jogok gyakorlását is elvitatják a társadalomtól. Lelki szemeik előtt talán egy olyan sintértelep képe lebeg, ahol mindenki csöndben, egy vakkantás nélkül várja sorsa beteljesülését. Szép, új Magyarország.

A hisztériakampány következő frontját a blogjában nyitotta meg a miniszterelnök, ahová Orbán Viktor friss nyilatkozatai hatására szerdán este, a Népszabadság megjegyzése szerint ezúttal először - a rendkívüli helyzet rendkívüli lépéseket követel - egy napon belül két hozzászólással is jelentkezett. Ekkor írta le a Rubicon-hasonlatot, majd másnap reggel az MSZP vezetői azzal vádolták meg Orbánt, hogy felfordulást akar az országban. Gyurcsány már egyenesen felkelés szításáról vizionált tegnapi bejegyzésében. És minő véletlen, egy rádió nyilvánosságra hozta: kaptak egy CD-t, amelyen valaki lényegében forradalmat hirdetett, ha néhány napon belül nem távozik a kormány. Az események egy olajozott titkosszolgálati akciót idéző logikus láncba fonódva követik egymást. Ilyenkor szokás feltenni a klasszikus, esetünkben valóban költői kérdést: Cui prodest? Kinek az érdeke? Válasz helyett néhány újabb kérdés. Hol a Fidesz álröplapokat szállító kamionja? Hol a bizonyíték a tavaszi kampányt robbantásokkal megzavarni akaró, az MSZP ismerős üzenetéhez (nyugalom vs. ribillió) simuló bűnözői összeesküvésre?

Arra egyébként, hogy valójában ki gerjeszti itt a radikalizmust, a miniszterelnök múlt héten megadta a választ. A szélsőségeseket erősíthetik a drasztikus megszorítások - mondta az AFP hírügynökségnek. Igaza van.
Ideje váltani.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet

fidesz.hu