Korai a válasz, miközben az nyilvánvaló, hogy egy magát demokráciának nevező, ép erkölcsi érzékű ország legfőbb politikai vezetője nem keveredhet ilyen helyzetbe. Nem derülhet ki róla, hogy saját meggyőződése szerint is áthazudta magát a választási győzelemig, nem mondhatja azt a saját hangján, hogy másfél évig miniszterelnökként, pártja és állandó segédcsapata pedig négy teljes esztendeig nem látta el alkotmányos kötelezettségét, azaz nem kormányzott. És főként: nem hazudhat, nem rendelheti alá az ország érdekeit kicsinyes hatalmi szempontjainak, mert nem erre esküdött fel az ország házában.

Gyurcsány Ferencnek hangfelvétele van arról, hogy egyszer az életben politikusként igazat mondott. Ország-világ hallhatja, milyen az, amikor igyekszik kibontani az igazság elemeit. Figyelmesen hallgatva a május végi balatonőszödi MSZP-frakcióülésen mondott beszédét, azért az is kiderül, hogy még ott is szerepet játszott. A brutális, védhetetlen mondatok hazugságról, alkalmatlanságról egy színielőadás részét képezték: a baloldal önkéntes megmentője feldúltan, érzelmi túlfűtöttséggel igyekszik - győzelem után, kormányalakítás előtt - a nagy halálugrásra készülve maga mögé állítani a szocialista képviselőket, mellékesen idióták gyülekezeteként írva le a balliberális közgazdász elitet. Azt, hogy ez nem sikerült tökéletesen, a felvétel nyilvánosságra kerülése bizonyítja. Kétség sem férhet hozzá, az ilyesfajta akciókban rutint szerzett övéi állnak a kijózanító leleplezés háttérében néhány nappal azután, hogy bejelentette: az önkormányzati választások eredményétől függetlenül igényt tart az MSZP elnöki posztjára is. Ez lenne a totális hatalomátvétel utolsó lépése. Ám azon kérdés jelentősége, hogy a botrány pontosan kinek is volt érdeke, eltörpül az ügy erkölcsi tanulságai mellett. És ne ragadjunk le a trágár stílusnál sem, hiszen ez is az előadás része, zárt körben meg mindannyian elengedjük magunkat néha, csupán annyit jegyezzünk meg halkan: ez az ember mégiscsak Batthyány Lajos székében ülne.

Nem másról van itt szó, mint a választópolgárok mélységes lenézéséről, a politikai közösség arcul köpéséről, a demokratikus normák semmibevételéről. Furcsa érzés Gyurcsány Ferenctől azt hallani, amit az ember évek óta ír, ráadásul a kormányfő néhol irigylésreméltóan frappánsan és lényegretörően fogalmaz. A demokrácia nem tűrheti el ezt a fajta kettős beszédet: Gyurcsány Ferenc az övéinek azt mondja, amit Orbán Viktor a társadalomnak a gazdaság tönkretételéről, a trükközésről, a szervezett politikai hazugságról, s amit ő nyilvánosan kikér magának. Megcsináltuk! - harsogta a kampányban. Elkúrtuk! - riposztoz a frakció előtt, ahol már nem 16 év közös felelősségére hegyezi ki mondandóját.
A politikusi hitelesség kényes holmi, ha egyszer szilánkokra tört, lehetetlen újra összerakni. A miniszterelnök egy országot csapott be, miért higgyük el neki, hogy a győzelme után megváltozott? Miért higgyük el, hogy csapatával együtt mostantól tényleg az ország javáért dolgozik, és képessé is válik erre? Egyelőre úgy látszik, hogy ő és a mögötte álló, gyalázatos módon megszerzett parlamenti többség nem hajlandó levonni a történtekből az egyetlen morálisan vállalható következtetést, inkább ismét igyekeznek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Nem tudom, hogy az államfő ingerküszöbét átlépi-e a köztársaság legnagyobb botránya. Nem tudom, hogyan reagál a gyurcsányi küldetéstudat, hatalommánia árát fizetni kénytelen magyar társadalom. Nem tudom, hogy mindez hogyan befolyásolja a baloldal vezérének politikai jövőjét. Csak azt tudom, hogy tegnaptól ő egy szalonképtelen politikus.
Így is kell bánni vele.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet

fidesz.hu