Jó napot kívánok, tisztelt Elnökség, tisztelt Kongresszus!

Lassan évtizedek óta beszélünk és vitatkozunk arról, hogy az európai uniós csatlakozás, a Közösséghez való felzárkózás mit jelent számunkra. Legutóbb ezt a magyar Parlamentben egy vitanap keretében tehettük meg órákon keresztül. Most tehát 5 percben arról beszélni, hogy a gazdaságban mit jelent a csatlakozás, az olyan, mintha az ember a Dunába hordana vizet. Erre nem is teszek kísérletet.

Szeretnék azonban néhány kérdést felvetni, és lehetséges irányokat kijelölni a válaszban, ezt talán még 5 percben is megtehetjük.

Nos, úgy hiszem, abban talán egyetértünk, hogy az uniós csatlakozás az élet minden területén érzékeltetni fogja a hatását, de a legfontosabb kérdés mégis az, vajon hogyan befolyásolja a csatlakozás a gazdaságot, a munka feltételeit, a hazai piacot. Hogyan alakul a polgárok keresete, mi történik a munkahelyeken? Ezekre a kérdésekre a választ részben a piac adja meg, hiszen a mai magyar gazdaság képe szinte teljesen hasonló az európai uniós gazdaságéhoz. De a kérdésekre az államnak is meg kell találnia a megfelelő válaszokat. A kormány által folytatott gazdaságpolitikának mindig is jelentős szerepe lesz abban, hogy az adott keretek között a gazdaság milyen módon fog működni. Ezért olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely egyszerre két fontos követelménynek tesz eleget. Szem előtt tartja a jólét növekedését, segítve a keresetek felzárkózását az Európai Unió fejlettebb országaihoz. Ezzel egyidőben azonban előtérbe helyezi a versenyképesség fokozását, támogatva és erősítve a hazai vállalkozásokat az új kihívásoknak való megfelelésben. Az ördög persze mindig a részletekben lakozik. Ha egy pillantást vetünk magunk mögé, akkor azt mondhatjuk, hosszú utat tettünk meg, jelentős utat jártunk be az elmúlt években, évtizedekben. Recesszió, piacok és gazdaságok felemelkedése, összeomlása. Megtanultuk, mit jelent vállalkozni és mit jelent kényszervállalkozni, mit jelent a munkanélküliség, a létszámleépítés, a gyárbezárás. Megtanultuk, mit jelent a BUX-index, megtanultuk a bróker- és bankcsődöket, megtanultuk, mit jelent a fekete- és árnyékgazdaság, és mit jelent a régiók közötti különbség, mit jelent az ezek közötti különbséget csökkenteni. Azt is mondhatnánk, bennünket már nem érhet meglepetés.

Nos, nincs így. Folyamatosan tanulunk, folyamatosan alkalmazkodunk ahhoz a világhoz, ami körülvesz bennünket, vagy éppen ami felé célként igyekszünk. És így van ez az Európai Unió esetében is. Néhány nappal ezelőtt egy máktermeléssel foglalkozó gazda kérdezte meg: igaz-e az, hogy az Európai Unióban nem lehet majd mákot termeszteni? Nos, nincs így. Az Európai Unióban is lehet mákot termeszteni, és igen, az unió fővárosában, Brüsszelben is lehet mákot kapni. Igaz, hogy csak a gyógyszertárban, és elég kis kiszerelésben. Ennek a gazdának tehát partnerre van szüksége. Olyan társra, aki segít abban, hogy a családja megélhetése, mindennapi megélhetése biztosítva legyen. Ezért van szükség arra, hogy a kormányok - elhelyezve a gazdaság szereplői között a különböző vállalkozókat - valóban partnerek legyenek, és ezen keresztül járuljanak hozzá a tartós fejlődéshez. Az új szerep, az új kihívások, a partnerség az elmúlt négy esztendő egyik fontos gondolata volt. Nézzünk csak egy pillanatra magunk mögé! Az elmúlt négy esztendőben a Széchenyi Terv beindításával kis- és középvállalkozók ezrei tanulhatták meg, hogy számíthatnak az államra, hogy számíthatnak arra, hogy ha céljaik vannak, ha beruházni, fejleszteni akarnak, akkor társra találnak az államban. A gazdasági háttér kiépítésével, útépítésekkel, lakásépítéssel, a turizmus fejlesztésével sokat tettünk azért, hogy a magyar vállalkozó valóban felkészülten tudjon majd az Európai Unióban a versenytársakkal, németekkel, franciákkal, osztrákokkal lépést tartani. Látványos eredmények születtek a gazdasági közép megerősítésével. Növekedésünk tartósan 4 százalék fölötti tartományba került. Az infláció 5 százalékos mérték alá csökkent. Százezer új vállalkozás született az elmúlt négy esztendőben és 240 ezer új munkahely teremtődött.

Mi tehát az új kihívás, aminek meg kell felelni? Egyrészt a világgazdaság lassabb növekedéséből kifolyólag át kell gondolnunk, hogy az állam, mint a növekedés fenntartója milyen szerepet játszhat a következő években. Másrészt a csatlakozásból adódó kérdések, a hazai vállalkozások további erősítése, az államháztartás gyenge pontjainak, a nyugdíjrendszernek, az egészségügyi rendszernek, az önkormányzati rendszernek a továbbgondolása. Van tehát mit tennünk. És van tehát lehetőségünk arra, hogy szuverén, önálló gazdaságpolitikai keretek között gondoljuk végig a teendőket. Tévedés azt hinni, hogy az Európai Unió minden bajunkra receptet fog adni. Tévedés azt hinni, hogy azért, mert különböző kritériumokat elfogadtak, a magyar gazdaságnak olyan pálya van kijelölve, amiről nem tud eltérni. Nincs így, kedves barátaim. Szuverén állam vagyunk, és így szuverén módon kell megtalálnunk a lehető legjobb válaszokat a gazdasági kihívásokra. Az elmúlt négy esztendőben ezért dolgoztunk, ezért emeltük fel a vállalkozókat, ezért támogattunk olyan beruházásokat, amely mindannyiunk jólétéhez hozzájárul. Talán Churchill szavait hadd idézzem zárásként. Egyszer megkérdezték, hogy mi a véleménye az amerikaiakról, mire ő azt mondta: az amerikaiak mindig mindenre megtalálják a lehető legjobb megoldást. Csak egy baj van velük, hogy előtte az összes létező rosszat kipróbálják. Ne járjunk így, találjuk meg azt a megoldást, amely saját érdekeinket, szuverén gondolkodásunkat a legjobban kifejezi.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!