Tisztelt Elnökség, tisztelt Kongresszus!

Tudom, hogy az illendőség azt kívánná, hogy most úgy kezdjem ezt a rövid felszólalást, hogy köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy itt lehetek! Csakhogy mi már régen itt vagyunk! Csakhogy mi már három küzdelmet folytattunk Önökkel közösen vállvetve. Áprilisban, májusban, októberben. Igaz, a csatákat elveszítettük. De milyen szerencséjük Önöknek, hogy mi ott voltunk. Mert jegyezzék meg: a történelemben soha nem a segédcsapatok azok, amelyek győznek, de mindig ők azok, akik vesztenek. Úgy gondolom, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy eme axiómából kiindulva ma egyet kell szilárdan leszögezni az európai uniós csatlakozással összefüggésben. Azok a tárgyalások, amelyek hosszú időn keresztül a polgári kormány vezetésével a siker reményében folytatódtak, eredményeket hoztak, azok az elmúlt hat hónapban nem szóltak másról, mint arról a sikerpropagandáról, amelyet a Medgyessy-kormány jószerével a választási kampány folytatásaként nem tudott abbahagyni. Ma az emberek jelentős része nem a valóságot ismeri a csatlakozásról, hanem valami mást. Olyan híreket, olyan ismertetéseket, amelyek már nem is a vágyálom szintjén vannak, hanem a hazugság és a megtévesztés szintjén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jó, és jó volt ma hallani a polgári kormány miniszterelnökét, aki egy reális, a valóságról szóló képet adott a magyar nemzetnek. Csak ezt szabad tenni! A Fidesz - Magyar Polgári Párt nem tehet mást, mint azt, hogy elkötelezett híve annak, hogy ez az ország részese legyen az Európai Uniónak és elkötelezett híve annak, hogy az a csata, az a küzdelem, amelyet ez a szocialista kormány nem tudott megvívni, az itt belül folytatódik. Mert mostantól kezdődően az eredményesebb, jobb feltételek elsősorban itthon érendők el. Az az agrárium, amely meggyőződésem szerint az egyik fő vesztese lesz a csatlakozásnak, csak akkor maradhat talpon, ha hiszünk abban, hogy ellenzéki pozícióból is képesek vagyunk olyan erőt felmutatni, olyan erővel megjelenni az ország előtt, amely visszatartja azokat, akik a magyar gazdaságon belül a gazdatársadalom szétzúzására, a magyar társadalmon belül a bérrabszolgaság visszahozására és a nagybirtok megteremtésére törekedtek és törekszenek. Ezt ki kell mondani és ezt világossá kell tenni!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Elégséges-e az az erő, amely a Fideszben van? Elégséges-e az az erő, hogy megvívhassa azt a csatát, amelyet meg kell vívnia? Azt mondom, hogy ma Fidesz nélkül nincs polgári egység. De azt is ki kell mondanom, hogy önmagában a Fidesz csak egy hosszú távú, nagyon hosszan tartó, legnagyobb ellenzéki párt szerepére pályázhat. Ma Magyarországon a Fidesz kötelessége, mint legnagyobb és legerősebb polgári pártnak, hogy összefogja az összes olyan erőt, amely egy irányban, a nemzet boldogulása irányában kíván munkálkodni. Ezért úgy gondolom, hogy világos és egyértelmű üzeneteket kell a következőkben küldeni. Azok, akik nem képesek leszállni a rég megdöglött lovukról, és még mindig fordítva ülnek rajta, előbb vagy utóbb tudomásul kell vegyék, hogy Magyarországon a polgári egység nem egy párt, nem is egy kis csoport, nem is néhány ember gondolata, hanem az egész nemzet szándéka. Ha meg akarjuk óvni ezt az országot mindattól, amely veszély egyébként a csatlakozást követően menthetetlenül megjelenik, ha meg akarjuk tartani hagyományainkat, ha a keresztény nemzeti múltunkat fenn kívánjuk tartani a jövőben is, ezt csak egységben, egy szilárd és biztos egységben tehetjük meg. Mi ma azért jöttünk ide el talán a szokottnál is nagyobb számban, kvázi vendégként - remélem, hogy csak kvázi vendégként - erre a kongresszusra a Kisgazda Polgári Egyesületből, mert hitet akartunk tenni amellett, hogy ebben az országban kicsi és nagy, mindenki, aki a nemzet érdekét kívánja, köteles, még egyszer mondanám: köteles a nemzet iránti felelősségből azt a bizonyos egységet együtt, közös akarattal létrehozni. Ebben hiszek, ezért dolgozunk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!