Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Mivel szeretném elkerülni a pohárkocogtatást, ezért puskázni fogok, hogy rövid lehessek.

A magyar kereszténydemokraták nevében tisztelettel köszöntöm a kongresszus minden résztvevőjét. Nem kis felelősség néhány szót szólni annak a politikai eszmének a képviselői nevében, akik bábáskodtak az Európai Unió létrejötténél. Én úgy gondolom, hogy a csatlakozásnak három eredménye kell, hogy legyen számunkra: a gazdasági előny, nemzeti sajátságaink megőrzése és erősítése, és az unió, illetve hazánk jobbik felének az erősítése. Az az emelkedett hangulat, ami a két himnusz elhangzásánál, azt hiszem, mindenkit áthatott, az azt jelentette számomra, hogy az európai csatlakozás, az európai közösség nagyszerű gondolata mellett felerősíti a nemzeti érzést is.

A gyökerekről szólok néhány szót. Hadd kezdjem azzal, hogy a zászló tizenkét csillagának a gondolata egy olyan ember lelkében született meg, aki a fatimai üzenet hatása alatt a kétezer éves biblikus szimbólumot tartotta fontosnak az egyesült Európa zászlajára tűzni. Amikor ezeket a gyökereket keressük, akkor gondolunk kell nemcsak azokra az emberekre, akik alapították az integráció első gondolatát, erősítették az Uniót: a kereszténydemokrata Adenauerre vagy Schumannra. Azért említem őket, mert ennek a két népnek az együttműködése bizonyos alapot jelentett máris az unió számára. Aztán beszélhetünk a szociális piacgazdaságról, ami mindig, mint minden jó megoldás, két véglet között fogalmazódott meg, a két véglet pedig a hagyományos liberális elképzelés, illetve a szocialista modell. Az egyik a gazdaságban működő erők teljes szabad játékát és a be nem avatkozó államot rajzolja elénk, a másik pedig a mindenbe beleszóló államot. A személy szabadságának és felelősségének erős korlátozásával szemben ezekkel a szociális piacgazdaság azt jelenti, hogy a versenyt első helyre teszi, az ember alkotókészségének érvényesülését, de rögtön utána a másik ember, a magán segíteni nem tudó ember iránti felelősséget erősíti fel.

Amikor Adenauer és Gerhardt ezt a piacgazdaságot beindította, akkor több mint másfél évtizeden keresztül nagyszerű eredményeket hozott Németország számára. Aztán jött a szociálliberális koalíció '69-től '82-ig, ez már a látványos béremeléseivel egy inflációs folyamatot indított el, és növekvő eladósodással, a munkanélküliség növekedésével olyan helyzetet teremtett, hogy volt mit helyrehoznia az újbóli piacgazdasági rendszernek a '82-től '98-ig Kohl nevével fémjelzett korszaknak, megteremtve a stabilitást, az új beruházások megjelenését, a gazdasági fellendülést. Ezek az alapok, ezek a hagyományok, lám, ilyen eredményt hoztak ebben az országban. De van még egy, és ezzel szeretném rövid hozzászólásomat befejezni, ami fontos számunkra abban az Európa és hazánk jobbik felének a megfogalmazásában, amire mi nagyon sokat tettünk, figyeltünk az elmúlt négy évben. Ez pedig a közösségekre épülő társadalomnak az erősítése. A család, az egyház, a nemzet olyan közösségek, amik nélkül társadalom nem létezik.

És - hadd legyen ez a befejező gondolatom -, hadd idézzem, ha nem is szó szerint, Andorka Rudolfot, aki azt mondta, hogy miért ne lehetne abba az Európai Unióba Magyarországnak valamit vinni? És ez a valami miért ne lehetne egy jó családpolitika? Az, ami megteremti a családra, közösségekre épülő társadalmat, és megerősíti azt.

Köszönöm szépen!