Az elmúlt napokban rendeztek egy gazdasági és pénzügyi konferenciát, ahol mindenki igyekezett kívül hagyni politikai rokon- és ellenszenvét, kivéve Kóka Jánost, aki feltűnően és durván hangsúlyozta, hogy az áprilisi választásokkal egy nacionalista fordulattól mentették meg az országot. Érthető nyalintás Brüsszel irányába, de furcsa, hogy egyedül ön utasította vissza ezt a nyilvánvaló hazugságot.

- Kénytelen voltam, mert nem ez volt a téma, és sértő volt, ahogyan Kóka János visszaélt előadói helyzetével. Valóban azzal hozakodott elő, hogy megakadályozták a radikális jobboldali fordulatot, ami szakadékba lökte volna az országot, és bátran belevágtak az államháztartási reformokba. Mondja ezt az a Kóka János, akinek pártja ötéves adócsökkentést ígért, törvénybe is foglalva annak végrehajtását. A választások után viszont helyette súlyos adóemelésekről döntöttek. Megsarcolják a vállalkozókat és a bérből és fizetésből élőket, sőt a konvergenciaprogram alapján újabb sarcok várhatók. A megszorító intézkedések, bár mindenkit érintenek, két erőforrást külön is visszavetnek: a munkahelyteremtést és a magyar gazdaság versenyképességének növelését. A magyar vállalkozói réteg gyengítését és a munkanélküliség emelkedését viszont garantálják. Teljesen bizonytalan, hogy a fiskális intézkedések önmagukban hoznak-e valamiféle hasznot, mert az ugyanakkor beígért reformok éretlenek, végiggondolatlanok, előkészítetlenek, lásd a közszféra szisztematikus lepusztítását, vagy az egészségügyi rögtönzéseket. A társadalminak csúfolt vitákra öt vagy hat nap jut. A nagyobbik kormányzó pártnak a kisebbik koalíciós párttal is komoly nézeteltérései vannak. Már az első Gyurcsány-kormány időszakában is találkoztunk hangzatos, ám soha meg nem valósuló ötletekkel. Az "új" kormányzás viszont hosszú és titkosított egyezkedéssel kezdődött: a koalíciós felek egymás között huzakodtak a tárcákon, stallumokon. A közigazgatás vezérkara a politika zsákmányrendszer áldozatává vált. Másfél hónap elteltével pedig nem szakmailag megalapozott programokat tettek le az asztalra, hanem szorult helyzetben született improvizációkat, a jövőről való legcsekélyebb elképzelések nélkül. Államreformról beszélnek, anélkül, hogy elméletileg tisztáznák, mit vállal, milyen feladatokat lát el az állam. A közigazgatás felelősségi rendszerét szétzilálták. A hatalom megszerzése és megtartása mint politikai program mindent felülír. Mindenki felfelé igazodik, majd megmondják mi lesz a "pálya". A káoszos viszonyokra szomorú példa az augusztus huszadikai tragédia, amelynek nyomán a felelősök megnevezése helyett azonnal megindult az egymásra mutogatás, a jogi normák helyére belépett a magasabb rendű politikai érdek.

- Ezzel mentették meg az országot a "nacionalista" fordulattól?

- Volt ebben a Kóka-beszédben egy jó adag személyes motiváció is: a szabaddemokraták Kuncze Gábor távozásában gondolkodnak és egy ilyen radikálisan neoliberális szöveg Kóka szerint nyilván hasznos lehet még az utódlásért folytatott küzdelemben. .

- Lehet, hogy más fülének ez nem idegen, de eddig kormányzati körökben nem volt divat pökhendiség, a lenézés, az újgazdag milliárdosok parvenüsködése, amit ma a Kóka-Gyurcsány páros tökélyre visz.

- Kétségtelen, hogy ez a fajta kormányzati stílus sokáig nem folytatódhat. Egy társadalom elé nem 1ehet példaként állítani az "einstandos" "magyar viszonyok közt lejátszott tőkefelhalmozás folyamatát Ez kormányzati szinten nem megy. Nem lehet mindenki mindenkinek a farkasa, és nem lehet egy országot a profitmaximalizálás elvén működtetni, kerüljön, amibe kerül, nem számít alapon: Itt minden döntésnek súlyos szociális, társadalompolitikai következménye van. Örökké nem lehet PR-ral és kommunikációval félretolni a problémákat.

- Mihez vezet ez?

- Totális csődhöz. Gyurcsányék rossz irányba indultak el, veszélyeztetve ezzel a törékeny társadalmi békét. A szociálisnak mondott intézkedéseket a felvett kölcsönökből fedezték, illetve szavazatok vásárlására fordították. Az ötven százalékos béremelés jelentős részét az önkormányzatokra terhelték, a bevételek útja követhetetlen, az Állami Számvevőszék súlyos költségvetési, gazdálkodási szabálytalanságokat hozott nyilvánosságra: például a Budapest Airportból származó rekordnagyságú privatizációs bevétel jelentős részét törvényellenesen a folyó kiadások finanszírozására fordították.

- Végiggondolva Horn, Medgyessy és Gyurcsány országlásának eredményeit, megkérdezhetem mihez értenek a szocialisták, úgy egyébként?

- Válságmenedzseléshez, erről híresek. És mivel 2002-ben, az Orbán-kormány leköszönésekor egy jól működő országot vettek át, hát "csinálták" a válságot. Porig rombolták azokat az intézményeket, . amelyeket az Orbán-kormány felépített. Egyszer hadd mondjam végre el, hogy a Széchenyi-terv nem a rokonok és a barátok zsebét tömte meg, ahogyan azt a média szajkózta. A Széchenyi-terv egy kiváló nemzeti fejlesztési program, fontos szocializációs tréning, tanulási lehetőség volt, hogy a magyar vállalkozók felkészüljenek az EU -s támogatási rendszer hatékony felhasználására. A polgári kormány célja az intelligensen "aktív állam" megteremtése volt, amelynek lényege: a globalizálódó világban azért fizetjük az adót, hogy az állam a nemzeti érdekeket képviselje határon belül és kívül. Gyurcsányéknak két évük volt, hogy felkészüljenek a kormányzásra. Amíg csak beszélni kellett, addig jól mentek a dolgok, de amikor kiderült az ország határtalan eladósítása, eljött az igazság pillanata. Veres János pénzügyminiszter nem azért ül abban a székben, mert ő a legalkalmasabb, hanem azért, hogy legitimálja Gyurcsányék elképzeléseit. Nem a koncepcióhoz válogattak embereket, hanem a politikai hatalmat osztották fel egymás között. A Gyurcsány-csomag zátonyra fog futni. A miniszterelnök gyakran hangoztatott bátorsága a vak ló bátorsága. Erőből nem lehet országot vezetni, a hatalom központosításával kivinni a tényleges döntéseket az. állami struktúrából, .mint ahogy ezt például a Nemzeti Fejlesztési Tervvel is tették.

- Mi lenne, ha valaki beperelné őket tömeges félrevezetés címén? Én még emlékszem, hogy az Orbán-kormány alatt a szocialista-liberális ellenzék minden választási ígéretet kíméletlenül levert a politikán.

- Érdekes próbaperek lennének. Az ötéves adócsökkentési programtól a "szó sincs receptdíjról, Orbán úr"-ig mindennel becsapták a választókat. Többek közt a költségvetési hiány is azért szaladt el; mert
százmilliárdos úgynevezett pufferek voltak a költségvetésbe tervezve, amelyek jelentősen kiszélesítették a kormány parlamenti ellenőrzését kikerülő mozgásteret. 2004-ben a költségvetési hiány például egyharmadával volt több a tervezettnél. Ezt a harmadot gyakorlatilag kivonták a demokratikus kontroll alól. A parlament szerepe szép lassan kiüresedik, az országos programok nem ott, hanem Gyurcsány szűkebb, baráti körében dőlnek el. A 2007-es költségvetés vitája azért is nagyon fontos, mert újabb megszorításoknál a kormánynak ismét érdeke lesz a titkolózás. Ha pedig a kormánynál a sumákolás és a normasértés válik normává, akkor az állampolgár pontosan ezt fogja utánozni. Elmegy a feketegazdaságba, és nem hisz többé a rendben és a szabadságban.

- Miért hallgattak a választás előtt a közgazdászok, és mitő1 lettek, olyan aktív kritikusok a választások után, beleértve az úgynevezett mértékadó értelmiséget is?

- Maga Békesi László mondta ki, hogy nem akartak muníciót szolgáltatni az ellenzéknek, a szociálliberális koalíció fennmaradásában voltak érdekeltek. Egyszer már megtapasztalhatták 1998 és 2002 között, hogy milyen is az, amikor megszűnnek a jól megszokott "kifizető helyek". Természetesen Orbán Viktor sátánira fazonírozott ellenségképével is azt sugalmazták, hogy inkább Gyurcsány, mint a radikális népvezér, akitől komolyan félteni kell az országot.

- Netán a magyar nemzet azt szereti, ha sarcolják; büntetik, megalázzák, verik?

- Nem hiszem. Most divat ugyan fanyalogni az Orbán-kormány tevékenységén,de akkor vitathatatlanul nagyobb volt az optimizmus, mint most. Több volt a levegő, becsülete volt a patriotizmusnak. Sok év óta először a nemzeti értékek mindenfajta gúny nélkül tartoztak hozzá az életünkhöz. Elindult egy egészséges revitalizáció. A régióban vezető gazdaság voltunk, jó volt magyarnak lenni, itthon is, határon túl is. Most pedig egyre borúsabb, egyre rosszabb hangulatú az ország. Akik azt ígérték, hogy betemetik az árkokat, még mélyebbre ásták a két tábor közti szakadékot. Feltámadt a népi-urbánus ellentét, a sérelmi politizálás. Nem lehet tervezni, a kormány az emberek számára semmiféle hiteles jövőképet nem mutat, helyette kapkodás, ellentétek szítása, társadalmi csoportok egymás ellen hangolása folyik.

- Most ,mindenki magában fortyog, az ellenzék sokak szerint bénázik, Gyurcsányék meg fenyegetőznek.

- A magyar társadalom szerkezete igen sajátos. A nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok tömege olyan mértékig terheli a kiadási oldalt, hogy legutóbb 600 milliárd forinttal kellett kipótolni a nyugdíjbiztosító kasszáját. Erre jön még a segélyezési rendszer, ami Magyarországon egyenesen életformát alakított ki: annyi pénzt mindig össze lehet valahogy szedni, hogy ne érje meg elmenni közmunkát végezni. A polgári kormány hitt abban, hogy az országban nagyobb támogatottsága van a tisztességes munkának, az aktív munkavállalói magatartásnak. Sajnos az eltorzult magyar társadalomszerkezet miatt mind a nyugdíjasok, mind a segélyezettek a politikai hatalom "jóindulatára," "adakozó kedvére" vannak utalva, ezért az ígéretekkel rendkívüli mértékben "foghatók". Ami pedig az elégedetlenséget illeti, a kampányok idején minden párt túlígéri magát, de minősített felelősség terheli azokat, akik törvénybe foglalják megtévesztő magatartásukat. Vagyis, ha a Gyurcsány-kormány adócsökkentést ígér, és a választások után ennek pont az ellenkezőjét cselekszi, akkor csúnyán becsapja az embereket. A vállalkozók az ígéretek alapján másra számítottak, mást terveztek, a családok is az ígéretek alapján gondolták végig a jövőjüket. Erre kiderül, hogy nemhogy adócsökkentés nincs; de az államháztartás hiányának és a költségvetés hiányának valós számait is letagadták. Ezt hívják totális hitelvesztésnek, az eljátszott bizalmat pedig nagyon nehéz visszaszerezni mind külföldön, mind pedig idehaza. Juhász Ferenc szocialista alelnök arról beszél, hogy valamiféle rendszerhiba bénította meg a szakemberek tisztánlátását. Nyilván maga sem hiszi; amit mond. A felelősséget a kormánynak kell vállalnia, és ha a kormány a normaszegésben és felelősség-áthárításban élen jár, akkor a társadalom magatartása sem lesz másmilyen. Az emberek többféleképpen reagálnak a helyzetre, egyfelől fásultak lesznek, és eltolják maguktól a politikát, másfelől bekövetkezik a radikalizálódás. A sérelmek egymásra torlódnak, az életminőség romlása, a szociális és az etnikai feszültségek, a társadalom alattiság érzete mind a radikalizálódásnak kedveznek.

- Nem lehet, hogy a tömegek a bizonytalan helyzeteket kedvelik? A normaszegés végülis erkölcsi kérdés.

- Inkább arról lehet szó, hogy nincs, aki az alapvető etikai normákat közvetítse; bevésse. A tömegoktatás erre alkalmatlan, egyébként is, ha megnézzük az elmúlt évek oktatási metodikáját, az egész oktatás leszűkült az ismeretek, átadására, a nevelés szerepe elsikkadt. A család összetartó ereje szétesőben, a férfiak önkizsákmányoló .
munkakényszere kiszívta a családfőt a kis közösségből. A család mint érzelmi centrum vegetál, helyét egyre inkább felváltja a média, a televízió virtuális világa. A profitérdek mindenekfelettisége a médiumok világában á teljes értékvesztés és rombolás kultúrájának hódítását eredményezi. A közjót és a közszolgálatiságot egy belső meghasonlottsággal küzdő államgépezet nem képes érvényesíteni. A civil társadalom pedig nehezen talált magára.

- Senki nem óhajt arról nyilatkozni, hogy mi lesz akkor, amikor egy ötvenezer forintos nettó jövedelemből hatvanezer forintos kiadást kell kifizetni? Amikor bérreformról esne szó, a szakemberek komolytalannak tartják a témát.

- Magam is tapasztaltam, hogy ennél megfagy a levegő. Pedig jó lenne észben tartani hogy a fizetések még a rendszerváltás előtti bruttósítás idején azért lettek ilyen alacsony szinten megállapítva, mert a szocializmusban bizonyos szolgáltatásokat vagy nem kellett megvásárolni, vagy egészen nyomott áron biztosította azokat az állam. Legyen az gáz, villany, telefon, étkezés, nyaralás, gyerekruha, közlekedés. Most az árakat folyamatosan a nyugat-európai piaci árakhoz igazítják, de ettől messze lemaradnak a fizetések. Sőt. Közgazdászaink jó része azzal érvel, hogy majd ha a gazdaság teherbíró képessége eljut oda, hogy... stb. Ismerős az érvelés, csakhogy addigra kialakulnak azok a társadalmi gettók, ahonnan nem lehet többé vissaakapaszkodni. Egy tény: ötvenezer forintból nem lehet hatvanezer forintot kivarázsolni.

- A koalíció kicsinyes bosszúállásokban éli ki magát, ezzel párhuzamosan bizonyos társadalmi csoportokat csúnyán összeugraszt. Ki hiszi el, hogy a társadalmi békét akarják?

- Ezek félelmi reakciók. Választások idején melldöngetve járták az országot, most pedig fogyóban van a nagy lendület, érzik a bizalomvesztést, és azt is, hogy kormányzásban nem működik az üzletemberi mentalitás. Hodorkovszkij példája fontos figyelmeztetés arra, hogy mi következik abból, ha a politikába túlságosan mélyen beköltözik a gazdaság. Egy pont után a rendszer robbanás közeli he1yzetbe kerülhet. A tőkének pedig nyugodt környezet szükségeltetik. Társadalmi szerződések, érdekcsoportok megnyugtató egyezsége, önmérséklet a kormány részéről a kritikus helyzetek kezelésekor.

- Mennyiben járul hozzá a feszültségekhez Gyurcsány Ferenc személye?

- A szocialisták nagyon szerettek volna kirukkolni egy karakteres figurával. Ezt Gyurcsány Ferencben vélték megtalálni, akit a megváltó szerepével ruháztak fel, hogy Orbán Viktor valóságos kihívójaként jelenjen meg a választók széles köre előtt. Amellett, hogy Gyurcsány látványpolitizálást érvényesít a kormányzásban, láthatólag súlyos identitásproblémákkal is küzd. Milliárdosként szociálisan érzékenynek szeretne látszani, fiskális egyensúlyra törekvő technokrataként nem számol a társadalom kettészakadásának veszélyéve1. Akarja és használja a hatalmat, de nehezen bírja az érdeksérelmekbó1 fakadó kritikát, udvarol az értelmiségnek, de elégedetlen a reformkoncepciók szakmai minőségével. Érzi, hogy fogy körülötte a levegő, nehezen tűri a látványos népszerűség-csökkenést. Az önkormányzati vereség után vagy előremenekü1ve jelentős vérfrissítést végez a kormányában, vagy a napjai meg lesznek számlálva.

- És az ellenzék?

- Úgy döntött, hogy az önkormányzati választások sikerére tesz fel mindent. Visszavágónak tekinti a parlamenti választási vereségért, nem kockáztat, hagyja, hogy a kormány "egye meg, amit főzött". Az egységes jobboldal mítoszát fenntartva azt hiszi, hogy a várható helyhatósági győzelem a jól kiválasztott ellenzéki stratégiának köszönhető. Az elemzések világosan mutatják, hogy az önkormányzati végeredményt a jelöltek egyéni teljesítménye és ismertsége mellett leginkább a Gyuresány-csomaggal kapcsolatos elégedetlenség befolyásolja. Az ország tiltakozó szavazásra készü1, de a felmérések szerint a szavazók az ellenzék teljesítményével sem elégedettek A visszaszámlálás október 2-án elkezdődik a polgári oldal számára is!

Magyar Nemzet, 2006. 09. 19.