Sem a mégoly jogos erkölcsi felháborodás, sem a provokatív gesztusok sora nem igazolhatja az értelmetlen erőszakot, a barbár rombolást s azt, hogy százötven sebesült került kórházba egy köztéri megmozdulás nyomán. Helyes, hogy a parlament tömör és egyértelmű nyilatkozatban állt ki tegnap az erőszakmentes politizálás mellett. Miként az is, hogy a képviselők nem folytattak hosszas vitát a javaslatról, így legalább ott és akkor nem sérült e törékeny konszenzus.

Mindez azonban nem oldhatta fel a köztársasági elnök által hétfőn diagnosztizált morális válságot, amelybe a baloldal vezére taszította az országot balatonőszödi beszédével, s amely a hétfői események közvetlen előidézője volt. A folyamatos hazudozásról és a balliberális elit totális alkalmatlanságáról szóló mondatok nem illeszthetők olyan értelmezési keretbe, ami egy demokrata politikus számára vállalható volna. Nincs az a szövegkörnyezet, ami felmentést adna a tényre: a választók tudatos megtévesztésével, igaztalan eszközökkel nyert áprilisban a koalíció. Éppen olyan módon, amit Gyurcsány Ferenc az Orbán Viktorral folytatott vitában szenvedéllyel megbélyegzett. Sólyom László az utóbb történtek fényében bölcsen jelezte, hogy a miniszterelnök reakciói csak tovább mélyítették a válságot. A politikai elemzők, az ügyben megszólaló értelmiségiek némelyikének cinizmusa szintén hergelte a felháborodott közvéleményt, amikor már-már zseniális politikai húzásként tárgyalták a botrány kirobbantását, s az orwelli beszédmódot idézve, elképesztő logikai bakugrásokkal elkezdtek új értelmet adni az amúgy félreérthetetlen mondatoknak. Olaj volt a tűzre Gyurcsány foghegyről odavetett elutasító válasza az államfő lényegében bocsánatkérésre szólító, a rendszerváltozás óta példa nélküli felhívására. A köztársasági elnök egy jogi evidencia rögzítésével, miszerint a köztelevíziónál köztörvényes bűncselekmény történt, ám alkotmányos keretek között nem korlátozható a véleménynyilvánítás szabadsága, tegnap a maga részéről megtette a lehető legtöbbet az indulatok csillapítására.

(Mennyire hiányzott ez az egyértelmű állásfoglalás Göncz Árpádtól a taxisblokád idején!)

A Szabadság téri tüntetés szemtanújaként több olyan furcsaságot említenék, ami nyilván elkerüli majd a szimpla csőcselékezésbe fúló kommentárok fogalmazóinak figyelmét a hatalompárti sajtóban. Valószínű például, hogy elejét lehetett volna venni a botránynak, ha Rudi Zoltán tévéelnök legalább tárgyalni leül a petíció beolvasását kérők képviselőivel. A közrend fenntartásáért felelős állami vezetők alkalmatlansága az augusztus 20-i tragédiát idézte, amelyet legalább Petrétei József szakminiszter elismert lemondásának felajánlásával. Nem tudom elhinni, hogy egy békés megmozdulásból kiváló, legfeljebb néhány száz fős csoport képes elfoglalni egy közintézményt, és órákra megoldhatatlan feladat elé állítja a teljes magyar rendőrséget. Ha a politikai vezetés szándékosan hagyta magára a rendőröket, annak egyetlen célja lehetett: a sokkoló képsorokkal kedvét szegni mindenkinek, aki az utcán szeretné kifejezni véleményét. Hiába, hiszen a Fidesz mellett például a diákok sem mondanak le alkotmányos jogaik gyakorlásáról.

Valószínűbb azonban, hogy egyszerűen csődöt mondott a rendvédelmi irányítás. Sokkal nagyobb baj is történhetett volna, hiszen órákon át gyakorlatilag azt csinálhatott a tömeg, amit akart. A máskor oly látványos aktivitást mutató titkosszolgálatok felelőssége is felvethető, hiszen alaptevékenységükhöz tartozik a szélsőségesnek tartott csoportok figyelése, a társadalomra veszélyt jelentő akcióik blokkolása. A gyurcsányi fogyókúra a rendvédelmi szerveket sem kíméli, hétfő éjszaka az égő autók fényénél a neoliberális államtalanítás következményeit is megszemlélhettük. Nem tízezres feldühödött tömeg, maroknyi rendbontó is elég volt az összeomláshoz.

Káoszkapitány mégsem mond le, nem vesz tudomást a mind nyilvánvalóbb, már a határokon túl is érzékelt morális és politikai válságról. Az sem zavarja, hogy két nap alatt elképesztő mértékben sérült az országimázs. Különösen fájdalmas lehet számára a francia szocialisták államfőjelöltjének, az európai baloldal egyik új, ígéretes egyéniségének a véleménye, aki szerint a magyar kormányfőnek le kellene mondania. Ha így folytatja, szalonképtelensége a külföld szemében az egész országra rátapad.

A válságból kivezető út körvonalai egyelőre nem látszanak, ám a változtatás szükségessége, benne akár a miniszterelnök-váltással már nem tabutéma. Az Orbán Viktor által javasolt korlátozott mandátumú szakértői kormány létrehozása az egyik lehetséges megoldás, de a koalíció részéről egyelőre borítékolható a határozott elutasítás. Gyurcsány Ferenc körül fogy a levegő, ám aligha lehet olyan simán megbuktatni, mint Medgyessy Pétert. Az elmúlt hónapokban a megszorítások adagolásán túl leginkább arra koncentrálta energiáit, hogy egy olyan hatalmi struktúrát építsen maga köré, ami a legnehezebb időkben is megvédi a külső és belső támadásoktól. A politikai hitelvesztés következményeit azonban ez sem háríthatja el a végtelenségig. A hangfelvétel nyilvánosságra kerülése óta a miniszterelnök a politikai túlélésért küzd. A kiszolgáltatott rendőrök vagy a provokációra ugró rendbontók vélhetőleg csupán sakkfigurák ebben az ördögi játszmában.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet

fidesz.hu