A politika ugyanakkor rég nem a Parlament falai közt, hanem a sajtóban és a televízióban zajlik. Posztmodern típusú diktatúrában élünk, amely - egyelőre - nem fegyverekkel és börtönökkel, hanem kommunikációs eszközökkel uralkodik. A nyilvánosságra került beszéd bizonyította, hogy a média nagyobbik része Gyurcsány Ferenc közvetlen irányítása alatt áll. Demokráciákban a kormány az államnak nem gazdája, hanem őre. Szerződéses viszonyban van a néppel: a választók megbízzák, hogy javukra működtesse az államot. A kormány ezt a szerződést egyoldalúan és tudatosan megszegte, s a kormány vezetője ezzel még hencegett is. Gyurcsány Ferenc felborította a sakktáblát, s ilyenkor más szabályok érvényesek. Addig tart egy kormány legitimitása, míg az alkotmány szabta keretek közt marad. Most nem maradt más, mint a határozott, bátor, közös tiltakozás.

Gyurcsány lebukása óta is hazudik, reggel, délben és este, minden lehetséges hullámhosszon. A tévéképernyőkön közel tolja hozzánk az arcát, és provokál. Egyszer nevet, másszor sír. Búg, mint a gerle, üvölt, mint a sakál. A média az ország tükre, és megmutatja, hogy Magyarországot nem egy demokratikus kormány vezeti, hanem egy beteg zsarnok uralja. Kár lenne ezért csak őt hibáztatni. Szinte az egész médiagépezet rosszul, hazugságra van hangolva. Most mindössze annyi történt, tisztelt nemzetközi hírügynökségek, hogy Magyarország fölkelt a fotelból, szépen odament a Gyurcsány arcához, és kikapcsolta. S ennek nyomán az utcákon és tereken megtörténhet valami gyönyörű. Az ország megmutathatja, hogy ellenállt az éveken át folyó sokkterápiának, és normális maradt. Megmutathatja, hogy nem hisz és nem fog hinni a hazugságnak. Ha ez így lesz, az utcákon és tereken új ország születik.

Mert egyetlen tisztességes lehetőség maradt: kimenni az utcára, millióan és millióan, és követelni, hogy mondjon le és tűnjön el a kormány, közpénzen fenntartott hazugságüzemeivel együtt. És nem mozdulni, míg ez meg nem történik. A jelenlegi alkotmány második paragrafusa szerint minden hatalom a népé, sőt arról is rendelkezik az alaptörvény, hogy az antidemokratikus törekvésekkel szemben "mindenki jogosult és köteles fellépni". A demonstráló tömeg alkotmányos kötelességét teljesíti. Aki ezt akadályozza, az antidemokrata, és a pártállamból maradt önkényuralmi reflexeket, a diktatúra erőit akarja mozgásban tartani.
A nép úgy döntött, bezárja a Gyurcsány-rendszert a történelem fekete dobozába. Befejezi, ami elkezdődött és megrekedt ötvenhatban; ami folytatódott és újra megrekedt nyolcvankilencben. A kommunista rezsimet és örököseit végleg kitoloncolja a közéletből. Ne hagyjuk, hogy elosonjon mellettünk a történelem!

Erőre van szükség. De nem erőszakra. Nem szabad eltaposni egyetlen virágot sem. Azoknak, akik a helyzetet tombolásra, gyújtogatásra, verekedésre, ostoba rikácsolásra használják, semmi közük ehhez az országhoz. Ez nem a bérhuligánok országa. Minden pofonra emelt kéz, minden fellobbanó láng, minden artikulálatlan mocskolódás abból a sötétségből jön, amelynek véget akarunk vetni. Nem szabad elfelejteni: aki randalírozik, az elárulja, hogy a kormány embere. S nem szabad hallgatni az ilyenekre. Nem szabad többé a hőzöngő elmebetegeket mikrofonhoz engedni. Se az utcán, se a Kossuth téren, se a köztelevízióban

Balavány György, Magyar Nemzet