A Fidesz tegnap a Nemzetbiztonsági Hivatal illetékeseitől azt a tájékoztatást kapta, hogy valakik robbantásos bűncselekményt terveznek a nagygyűlés kapcsán, így a résztvevők testi épségének megóvása érdekében nem is dönthettek másként. A párt operatív munkacsoportjának tegnapi ülésére - amelyen a szombatra tervezett rendezvény biztosításáról egyeztettek volna a hatóságokkal - sem a rendőrség, sem a katasztrófavédelem nem ment el, csak az Országos Mentőszolgálat képviselője volt jelen.
Ez utóbbi tény a legriasztóbb az egészben, és a hetvenes éveket juttatja eszünkbe. Ezek után jogos a kérdés: miért fizetjük az adónkból a rendőrséget és a katasztrófavédelmet? Miért tartunk fenn olyan szervezeteket, amelyek nem tudják vagy nem akarják megvédeni az adófizető állampolgárokat? Vagy ha tudják és akarják védeni, akkor ki tiltotta meg nekik az egyeztetésen való részvételt? E tárgyhoz tartozik az is, hogy Gyurcsány Ferenc elképzelése szerint a jövőben csak azok a szervezetek kaphatnának engedélyt nagygyűlések megtartására, amelyek biztosítani tudják a résztvevők nyugalmát és biztonságát. Ezek szerint állítson fel saját rendőrséget minden párt, szervezet, társadalmi csoport? És ki, milyen alapon dönti el, hogy meg tudják-e majd védeni a részvevőket a tervezett nagygyűlésen?

Tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc már a tavaszi kampányban blöffölt egy nagyot a szlovák terroristákkal, akik a választási nagygyűlésen akarnak robbantani. "A köztársaság barátainak gyűlését" a terrorfenyegetettség ellenére megtartották, a rendet kétezer rendőr biztosította. Ám most merőben más a helyzet, a rendőrök nem mennek el az egyeztetésre, és az előző éjszaka történései után nem szerencsés kockáztatni ártatlan emberek életét. Sőt, azt is tudjuk az őszödi beszédből, hogy Gyurcsány bármire képes a hatalom megtartása érdekében. A nagygyűlés lemondása (elhalasztása) mellett szól az is, hogy hiába ment volna ki egymillió békés ember virággal a kezében a Hősök terére, azt lehetetlen megakadályozni a Fidesznek, hogy utána néhány provokátor valahol betörjön pár kirakatot, felgyújtson néhány autót. Ha pedig ez történik, akkor az elkövetkező egy hét erről szólna, és nem arról, ami az egészet okozta: a miniszterelnök hazugságairól és a választási kampányban ígértekkel szöges ellentétben álló megszorításokról.

Ugyanakkor az is tény, hogy a nagygyűlés lemondása hihetetlen csalódást okoz jobboldali emberek százezreiben. Elsősorban a vidékiekre gondolok, akiknek ez a szombati nap lett volna az egyetlen alkalom arra, hogy a fővárosban is kifejezzék a budapesti békés tüntetők iránti szolidaritásukat, és véleményt nyilvánítsanak a kormányfő hazugságaival kapcsolatban. Ők úgy érzik, megint át lettek verve, az őket elnyomó hatalom győzött, és megtörténhet, hogy tehetetlen dühükben és frusztráltságukban most majd nem akarnak elmenni szavazni.

Zseniálisan aljas módon sikerült megint beszorítani a legerősebb ellenzéki pártot egy olyan sarokba, ahonnan nagyon nehéz komoly (presztízs)veszteség nélkül kijönni. Lassan nyilvánvalóvá válik, hogy az őszödi beszéd kópiáinak motoros futárokkal való széthordatása, az MTV elleni támadás és az azt védeni hivatott rendőrök tehetetlensége, az utcai zavargások és a velük egy időben beindult hisztériaüzem, az újra elszaporodó bombariadók és a Hősök téri nagygyűléssel kapcsolatos sakk-matt helyzet egy jól felépített stratégia részei, a dolgok irányítása végig Gyurcsány kezében volt és a Fidesz csak loholt az események után.

Ideje volna átvenni a kezdeményezést! Kellene lennie annyi kreativitásnak a pártban, hogy megtalálja a hatásos ellenszerét a gyurcsányi taktikának, mert ha a mostani válságot is túléli ez a kormány, akkor kétezer éves értékeket dobunk ki végleg az ablakon. Erény lesz a hazugság, őszinteség a lebukás, dicső dolog a lopás. Ha most sem sikerül változtatni, akkor meg is érdemeljük, hogy briliáns kommunikátorok kormányozzanak úgy, hogy közben semmit sem csinálnak. Megérdemeljük, hogy rajtunk röhögjön a világ, miközben gőzerővel felépül az új diktatúra, amelyben eligazításokat tartanak a véleményformálóknak, és rendőrök döntenek arról, mikor hová mehetünk a lakásainkból.

Aki most nagyot csalódott a Fideszben, annak azért elmondom, hogy a jövőnk nem szeptember huszonharmadikán dől el, sokkal fontosabb dátum például október elseje. De attól még az ellenzéki politikusok tanulmányozhatnák például Mahatma Gandhi munkásságát: ő volt az, aki meghirdette az erőszakmentes ellenállás mozgalmát az országa függetlensége, valamint erkölcsi felemelése céljából. Ő el tudta érni, hogy a kiszolgáltatott, jogfosztott százmilliók ne működjenek együtt a kormánnyal, és ne vásároljanak az elnyomóktól addig, amíg nem érik el jogos céljaikat.
Most tartásra van szüksége a nemzetnek, nem sumákolásra. Erőre, de nem erőszakra. Taktikázás helyett világosan meghatározott célra, és az odáig vezető út részletes kicövekelésére.

Fidesz, ébresztő!

Lukács Csaba, Magyar Nemzet

fidesz.hu