- Jó pillanatban találkozunk, mert ez a nagygyűléssel kapcsolatos döntésük valószínűleg sokak tetszésével találkozott. Mi történt szerda óta?

- Van, aki örömmel fogadta, van, aki pedig kevésbé. Ahogy az lenni szokott, egy dologról több vélemény is létezhet. Nekünk azonban nem maradt más választásunk, felelős döntést kellett hozni - mondta Orbán Viktor. A történet a következő: szerdán délután a kormány két minisztere - a nevek talán most kevésbé fontosak - találkozott a nemzetbiztonsági bizottság és a rendészeti bizottság vezetőjével, egyik KDNP-s, a másik pedig fideszes parlamenti képviselő, és arról tájékoztatta őket, hogy konkrét tudomásuk van arról, hogy szombaton a Fidesz által szervezett Szabadság Napja rendezvényen robbantásos merényleteket fognak végrehajtani. Azt is közölték, hogy nincs erejük ahhoz, nem tudják, nem áll módjukban, hogy ez ellen megvédjék az oda gyülekező embereket, tehát ők ezt nem tudják elhárítani. Ezért arra kérnek bennünket, hogy fontoljuk meg, mit lehet tenni. Mi éppen ezért létrehoztunk egy operatív bizottságot Kövér László, Áder János, Deutsch Tamás, a biztonsági szolgálatok emberei, a privát biztonsági szolgálatok emberei, akik a rendezvényt biztosították volna, valamint több száz fős szervezői gárdát toboroztunk a saját sorainkból. Akartunk egy megbeszélést, hogy hogyan lehet mindezt kivédeni. De erre a megbeszélésre ma a rendőrség és a polgári védelem emberei nem érkeztek meg, és jelezték, hogy nem is hajlandóak erről tárgyalni. Ezt én súlyos dolognak tartom, de most, mielőtt róluk beszélnék, szeretném megismételni, hogy egy olyan helyzetben, amikor miniszterek közlik velünk, konkrét ismereteik vannak robbantásos merényletekről, és az államhatalmi szervek ezt nem tudják megakadályozni, ilyen körülmények között felelőtlen dolog lett volna embereket kitenni, emberek testi épségét kockázatnak kitenni, és egyáltalán kitenni az embereket egy lehetetlen helyzetnek. Ezért elhalasztottuk a rendezvényt.

- Ez érthető magyarázat. Más szerveződések, például az egyetemisták még ez előtt a történet előtt is úgy döntöttek, hogy elhalasztják. Majdnem úgy kezdtem a beszélgetést, hogy győzött a józan ész, de ezek szerint nem erről van szó, sőt, bizonyos értelemben vádolják vagy legalább is rosszallják, hogy a kormány ilyen tehetetlen.

- Az ellenkezőjét szeretném mondani, nem a józan ész győzött, hanem a kényszer. Minden szándékunk az volt, nekem személyesen is, hogy tartsuk meg. Magyarországot ma egy antidemokratikus állapotban lévő, politikai válsággal küzdő országnak látom. És ha ebben a helyzetben azok az emberek, akik őszintén hisznek a demokráciában meg a szabadságban, és őrzik még a 16 évvel ezelőtti rendszerváltás emlékét és értékeit, nem húzódhatnak vissza. Ilyenkor ki kell állni, és azt kell mondani, hogy nem fogadjuk el, hogy be lehessen bennünket csapni, hogy a miniszterelnök cinikusan azt mondhassa, hogy másfél évig nem kormányoztak a hatalmon maradás érdekében, és ezzel tönkrement az ország. Hogy úgy lehessen velünk beszélni, mint ahogy a miniszterelnök a leleplező kazettán beszélt a nemzetről, az országról, meg az emberekről, ezt mi nem fogadhatjuk el. Hogy politikai hazugságokkal lehessen választást nyerni Magyarországon, ez elfogadhatatlan. És ilyenkor nem visszahúzódni kell, hanem kiállni. A kiállás, a kitartás és a küzdelmek folytatása mellett vagyok egész addig, amíg az nem felelőtlen. De van egy pont, amikor azt mondja az államhatalom, hogy ő nem tudja, talán nem is akarja megakadályozni a robbantásos merényleteket, akkor oda embereket mi nem hívhatunk. Nem lehet elszámolni a lelkiismeretünkkel, ha ilyenkor az ember politikai presztízskérdést csinál egy döntésből. Ezért nem lemondtuk a rendezvényt, hanem elhalasztottuk. A diákok másik tészta, megértem őket, ők nem politikusok, ők a tandíj ellen emelik fel a hangjukat.

- Amikor zűrös helyzet van, akkor különösen fontosnak gondolnám, hogy működjenek bizonyos személyes kapcsolatok. Hogy van az, hogy önök alig értenek szót Gyurcsány Ferenccel, ha egyáltalán szót váltanak?

- Ezen túlment az idő. A személyes véleményem az, hogy a mai miniszterelnök egy beteges hazudozó, nincs vele mit kezdeni. Ha jól belegondolok, hogy mi kezdenivalónk van egy emberrel, aki beismeri, hogy éveken keresztül becsapta az országot. Beismeri, hogy azért nem kormányoztak másfél-két évig, mert meg akarták nyerni a választást, és nem zavarta őket ebben az, hogy ezáltal pénzügyi csőd szélére juttatják az országot. Belegázol a magyar emberek önbecsülésébe, úgy beszél a magyar népről meg a magyar emberekről, ahogy a kocsmában sem szoktak. Ráadásul ezt mind letagadja, amikor lelepleződik, akkor pedig hőst akar magából faragni, és úgy csinál, mintha a hazudozást erénynek lehetne beállítani. És azóta is folytatja a köztársasági elnök intése ellenére. Most mondja meg, mit tudunk kezdeni egy ilyen emberrel?

- Azért mondom, mert ezek nagyon sok emberben azt az érzést keltik, hogy akkor ezt ők is megengedik maguknak. Erre nem gondolt.

- Másról van szó. Arról van szó, hogy valójában a miniszterelnök beismerte, hogy az elmúlt esztendők során legyengítették a magyar demokráciának azokat az intézményeit, amelyekkel meg tudta volna a magyar demokrácia védeni magát a miniszterelnöki hazugságokkal szemben. Ezt úgy fogalmazta meg, hogy száz apró trükkel, amikről nektek nem is kell tudnotok, értük el, hogy végig hazudhassunk. Ez az én fölfogásom szerint törvénysértés, számos jogszabály kicselezése és megsértése, ami komoly kérdéseket vet föl. Nem stílusvitában vagyunk, hanem fölveti mondjuk a felelősség kérdését. Képzelje el, azt kérik most tőlünk, hogy ön is, én is, mindenki fizessen több adót, fizessen a gyereke után tandíjat, ápolási díjat meg vizitdíjat. Nekünk azért azt meg kéne kérdeznünk, hogy először is a fölvett hiteleket, meg a tőlünk korábban beszedett pénzt mire költöttétek? Erre a miniszterelnök annyit tud mondani ebből a beszédből, hogy nem kormányoztunk, ez úgy elment, mert egyébként a pénzügyi válság kockázatot is vállaltuk azért, hogy a választásokat megnyerhessük. Most pedig adjatok nekem még több pénzt, hogy majd megoldjam azt a bajt, amit én alakítottam ki. Erre nekünk azt kell mondanunk, hogy bocsánat, a magyar ember ismeri azt a mondást, hogy kecskére nem bízunk káposztát. Mi a garancia arra, hogy nem járunk ugyanígy? Azt akartam csak mondani, hogy amiről beszélgetünk, az nem egy miniszterelnöki erős szóhasználattal elmondott beszéd, hanem nagyon súlyos politikai, jogsértéseket is tartalmazó tényálladék.

- Részben azért arról van, mert a hazug szó azt jelenti, hogy nem mond igazat.

- Nem, szerintem ön téved. Itt arról van szó, hogy tettekkel hazudtak. Tehát 2006 januárjában elfogadtak egy törvényt az öt éven keresztüli adócsökkentésről. Azt a benyomást keltve, sőt, így érvelve a parlamentben: minden rendben van, adót fogunk csökkenteni, mert a költségvetés köszöni szépen, jól van. Ez egy tett volt. Majd a választások után azt mondták, nem adócsökkentés lesz, hanem adóemelés. Vagy: beismerték, hogy a költségvetés számait meghamisították. Ha ön - azért mondom, hogy nem füllentésről beszélünk, komoly dolgokról - akár az adóbevallásánál, akár bármely más hivatalos irat kitöltésénél hamis számokat ír be, és megpróbálja kijátszani azokat az intézményeket, amelyek azért vannak, hogy azokat ellenőrizzék, ön bűncselekményt követ el, és önt felelősségre fogják vonni. Én azt akarom mondani, hogy itt nem arról van szó, hogy valaki nagyot mondott, füllentett vagy túlzott, hanem szervezett politikai hazugságot irányított azért, hogy szándékosan megtévessze a választópolgárokat, ezzel a választópolgárokat megfosztotta a valóság megismeréséhez való jogtól, és a tájékozódás szabadságától. Ez tehát nem túlzás vagy füllentés, hanem főbenjáró tett. Ezért nem arról beszélünk, hogy mondtam-e magamról, hogy szép vagyok és daliás, miközben nem vagyok szép és nem vagyok daliás, hanem arról, hogy a felelősségét, a miniszterelnöki esküjét, valamint a számára kötelező jogszabályokat áthágta.

- Én nem védeni akarom ezt az egész szituációt, szerintem Gyurcsány Ferenc, amit most elmondott, ezt a történetet mintha önkritikusan elemezte volna, amennyiben elemzésnek lehet nevezni. Szóval, ha valaki házhoz megy a magas labdáért, az ne csodálkozzon, hogy lecsapják, ez nyilvánvaló.

- Hadd mondjam azt, hogy a köztársasági elnök nyilatkozata másképpen értelmezi a helyzetet, mint ahogy ön most ezt tette. A köztársasági elnök azt mondta, hogy a miniszterelnök ráadásul tetézte a bajt azzal, hogy amikor lelepleződött, megpróbálta a hazugságokért viselendő saját személyes felelősségét összemosni a rendszerváltás óta eltelt 16 esztendővel, és ezzel súlyosbította a morális válságért viselendő felelősséget. Ezért azt mondta az elnök, hogy elvárja a miniszterelnöktől, hogy ezt elismerje. Tehát nem arról van szó, hogy a miniszterelnök beismert, elnézést kért vagy valami ilyesmi, hanem pont fordítva, a hazugságból erényt próbál faragcsálni.

- Illő tisztelettel még hozzáteszem, hogy a köztársasági elnök véleménye is egy a sok közül, noha olyan személyiségről van szó, akinek az egész pályafutását...

- Szerintem a köztársasági elnök véleménye egy a sok közül, önnel egyet kell értsek, és nem gondolom, hogy a köztársasági elnök valamifajta szent lenne, akivel mindenkinek kötelező egyetértenie, de a köztársasági elnök a magyar alkotmányos rendben a demokrácia őre és egyik végső biztosítéka. Amikor megszólal, azért teszi, hogy megvédje a magyar demokrácia politikai, gazdasági, szellemi és erkölcsi alapjait. Számunkra ez irányadó. Nem lehet azt mondani - engedje meg, hogy ne értsek egyet az ön viszonyulásával -, hogy ez egy vélemény a sok közül.

- Amikor olvasta, (ezt a beszédet) akkor egy pillanatig se legyintette meg a dolognak egy mögöttes eleme?

- A szöveg egyértelműen fogalmaz: végighazudtuk az utolsó másfél-két esztendőt. Hadd vegyem komolyan, amit a miniszterelnök mondott. Azt mondta, végighazudtuk az utolsó másfél-két esztendőt, hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden pillanatban. És közben annak érdekében, hogy megnyerjük a választást, nem csináltunk semmit, amit meg kellett volna tenni.

- Választás, ezt nem nagyon illő elkerülni. Úgy érzik, hogy ez a harmadik lehetőség, a harmadik forduló?

- Úgy látom, hogy az emberek azon kívül, hogy meg akarják választani a maguk településének talpraesett, alkalmas vezetőit, azon kívül állást akarnak foglalni az országban kialakult helyzetről. Két voksot fogunk leadni. Egyet személyre, egyet pártokra. Mód nyílik arra, hogy a választópolgár véleményt mondjon polgármester-jelöltről, képviselőjelöltről és személyre szavazzon, de a törvény szerint egy másik papírt is ki fog tölteni, ahol pártokról fog szavazni. Jogilag a lehetősége annak, hogy az emberek kifejezzék a véleményüket az ország politikai szervezetei iránt, az adott. Nem a Fideszről fognak szavazni!

- A Gyurcsány-csomagról fognak szavazni.

- Pontosan erről. Szerintem két dolog foglalkozatja ma az embereket. Az egyik, hogy mindaz, ami megtörtént és a miniszterelnök miután lelepleződött, kénytelen volt a nyilvánosság előtt is elismerni. Ezt meg lehet-e velünk tenni, ez természetes része-e az életünknek, vagy pedig ezzel szemben ki kell fejezni a nemtetszésünket? Illetve itt van a megszorító csomag, amit én dilettáns, szakmailag elhibázott csomagnak tartok, hogy azzal mi legyen, elfogadjuk, vagy azt is visszaküldjük-e a feladónak. Szerintem az emberek egyre inkább ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak.
Egy nagyon egyszerű helyzettel állunk szembe. Most a megszorító csomagról beszélünk. A megszorító csomagról az emberek egy dolgot biztosan tudnak: hogyha ezt végrehajtják, akkor több lesz-e a munkahely Magyarországon vagy kevesebb. És kétfajta válságkezelés létezik mindig, kétirányú. Vagy az egyik, vagy a másik irányba lehet elindulni. A kormány letette a voksát, maga is elismerte, a számokkal elmondta, hogy ő egy olyan válságkezelő utat választ, amely növelni fogja Magyarországon a munkanélküliséget. Ez szerepel a kormányzati dokumentumokban.
Mi viszont azt mondjuk, hogy a válságkezelés iránya, nem a részletekről beszélünk, az iránya nem lehet olyan, amely a munkanélküliséget növeli, mert a magyar gazdaság legnagyobb baja éppen az, hogy túlságosan kevesen dolgoznak Magyarországon. Ezért nekünk egy olyan válságkezelő programra van szükségünk, amely a munkanélküliséget csökkenti és a munkahelyek számát növeli. Ezért ezt a dilettáns csomagot is, a miniszterelnökkel is el kell felejtenünk, át kell adnunk a múltnak, és egy korlátozott mandátumú szakértői kormányt, valamint egy valódi, ésszerű gazdasági tervet kell a válságkezelés középpontjába állítani.
Ahhoz, hogy egy demokráciában egy pénzügyi válságot kezelhessünk, ahhoz olyan válságkezelő program kell, amit az emberek elfogadnak. Nem azt mondják, hogy tetszik, hanem azt mondják, rendben van, történt, ami történt, nincs más választásunk, ezzel kell együtt élni, és ezt a programot végre fogjuk hajtani. Egy válságkezelő programot nem a kormány hajt végre, hanem az emberek, az orvosok, az ápolónők, a gazdák meg a munkások.

- És hogyan nyilvánul ez meg, ha nem értenek vele egyet? A tüntetésekről beszélünk?

- Nem, a tüntetések előtt. A tüntetések eltakarták előlünk azt, hogy mi történt a megelőző két hónapban. A magyar társadalom csoportjai egymás után jelentették be, hogy a maguk részéről nem fogadják el a kormánytól ezeket a válságkezelő lépéseket. Az orvosok, az ápolónők, a betegek, a kórházi emberek, a patikusok, a diákok, a gazdálkodók, sorolhatnám tovább. Most én úgy látom a helyzetet, hogy miután lelepleződött a miniszterelnök, semmi esélye nincs neki arra, sem neki, sem a kormányának, sem a kormányzó pártoknak így ezzel a kormánnyal, hogy olyan válságkezelő programot adjanak az országnak, amit az ország tőlük elfogad. Tőlük nem fogad el többet ilyet.
A megelőző időszakban egymás után jelentették be azokat a demonstrációkat, amelyek részben megtörténtek, részben bejelentették, hogy még lesznek. Az az abszurd helyzet állt elő ezeken a megmozdulásokon, hogy a rendőrök, akik bejelentették, hogy tüntetni fognak a kormány ellen, kellett volna vagy kellene, hogy kezeljék a kialakult helyzetet. Az ország egyébként sem akarta elfogadni a megszorító csomagot, így pedig, hogy a miniszterelnök lelepleződött, ettől a miniszterelnöktől szerintem nem is fogja elfogadni. Vagy demokrácia vagy reformdiktatúra - e között kell választania a magyar baloldalnak. Azt kívánom nekik, és ebben szívesen vagyunk partnerek és nyújtunk segítséget, hogy ne a reformdiktatúra, hanem a demokratikus válságkezelés útját válasszák.

- Segítséget nyújtanak a baloldalnak? Tartalmi együttműködésre gondol?

- Még egyszer mondom, szerintem az események túlléptek a kormányon. Amiről én gondolkodom, az már nem ez a kormány meg nem a következő kormány, hanem az ország és egy helyzet, amit meg kell oldani.
Még egyszer mondom, nem az én véleményem az érdekes e tekintetben, hanem az embereké elsősorban, amit különböző módokon az elmúlt hónapokban, az elmúlt napokban meg az előttünk álló választáson ki fognak fejezni.
- De miről beszélünk? Arról beszélünk, hogy a magyar társadalom ettől a kormánytól nem fogadja el ezeket az intézkedéseket. Szerintem ez érthető. Ezért három dolgot kel tennünk, ha meg akarjuk oldani a helyzetet. Először is az emberek előtt világossá kell tenni, azért, hogy ide juttatták őket, felelősség terheli az ország vezetőit. A felelősség kérdése nélkül nem lehet hozzákezdeni semmilyen válságkezeléshez. A második, hogy garanciát kell adnunk az embereknek arra, hogy ez még egyszer nem fordulhat velük elő, nem sétálhatnak bele ilyen csapdába. A harmadik dolog, hogy meg kell oldanunk a kialakult politikai válsághelyzetet október elseje után, ami szerintem arról szólhat, azt javaslom megfontolásra, hogy pártkormány helyett - az egyébként most már bizalmát vesztett kormány helyett - jöjjön létre egy korlátozott felhatalmazással bíró szakértői kormány. Amelyet a parlamenti képviselők közösen támogassanak, adják meg neki a szükséges függetlenséget és manőverezési területet, szakmai függetlenséget, hogy lásson hozzá a válság kezeléséhez. Azt gondolom, hogy az ország számára ez járható megoldás, amely békét, nyugalmat teremt, alkotmányos, demokratikus és európai.
Azért tüntetnek (az emberek), mert törvényeket alkottak és ígéreteket tettek arra, hogy az egészségügyben, az oktatásban, a vállalkozások világában történni fog valami a választások után is. Az, ami most történik, ezzel pontosan ellenkező irányú, és azt mondják, hogy mi benneteket, tisztelt kormány, erre nem hatalmaztunk föl, ti felhatalmazás nélkül akartok bennünket sújtó intézkedéseknek alávetni. Hát ezt miért teszitek? - ezt mondják az emberek. Nem az a kérdés, hogy most a helyzet könnyű-e, és ki lehet-e ebből polkát vagy tangót járva táncikálni. A kérdés az az, hogy azok, akik ide juttattak bennünket, akik ezt tették velünk, akik ráadásul közpénzen csaptak be bennünket, hogy ezektől az emberektől elfogadunk-e egy olyan csomagot, amiről az ország egyik fele vagy az ország szakértőinek egyik fele, közöttük magam is azt mondja, hogy közgazdasági értelemben egy dilettáns válságkezelő csomag. Ezzel a kérdéssel szembesülnek az emberek.
El kell dönteni az embernek, hogy csak a máza demokrata-e, vagy a szíve is. Én demokrata vagyok, a rendszerváltás tett engem parlamenti képviselővé, és ragaszkodom a rendszerváltás eszméihez, aminek lényege, hogy el kell fogadni, nem kell egyetérteni, de el kell fogadni az emberek döntését.

Magyar Rádió - fidesz.hu