Riporter: Az elmúlt héten Európát járta. Kivel tárgyalt?

Orbán Viktor: Megpróbálom hiba nélkül időrendbe szedni. Először Brüsszelben jártam, ahol az Európai Néppárt vezetőségi ülése történt meg. Az Európai Néppártról azt érdemes tudnunk, hogy az Európai Parlament legnagyobb frakciója. Ennek két szempontból van jelentősége: azt a szerződést, amit hamarosan megkötünk az Európai Unióval, jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek, tehát nem elég csak a kormányfőknek aláírni a dokumentumot, erről még az európai népek választott képviselői is véleményt mondanak. Azért dolgoztam, hogy az igen szavazat a néppárt frakció részéről biztosítva legyen. Jó híreim vannak, úgy látszik, hogy meg fogjuk kapni a néppárti igent. Onnan Berlinbe vezetett az utam, ahol egy szakmai tanácskozáson vettem részt, előadást is tartottam többedmagammal, Buzek, volt lengyel miniszterelnök is jelen volt, de ott voltak a csehek és ott voltak a szlovákok is, ahol arról győzködtük az Európai Unió jelenlévő képviselőit, mondhatnám, puhítottuk őket, hogy a fölkínált csatlakozási föltételek sem elvek szempontjából, sem pénzügyi tartalmukat tekintve nem fogadhatók el a számunkra. Onnan elmentem Olaszországba, ahol megpróbáltam a személyes kapcsolatainkat arra használni, hogy a Koppenhágában ezen a hét végén sorra kerülő csúcstalálkozón kedvező olasz pozíciók legyenek, a még az unió által el nem fogadott további igényeinkkel kapcsolatban.

Riporter: Az hivatalosan elfogadott, hogy az Európai Néppárt alelnöke a saját országa, vagy egy-egy ország érdekében tárgyal és úgymond puhítja a képviselőket?

Orbán Viktor: Jó helyen tetszik keresgélni, a helyzet nem egyszerű, ugyanis egyszerre kell az embernek az európai néppártok közös érdekét képviselni, ami bizonyos szempontból a nemzetek fölötti, közös európai érdek lenne és persze, az ember nem bír a vérével, különösen, ha nem is nagyon akar, akkor küzd, meg dolgozik a saját hazája, nemzete érdekében is. Össze lehet egyeztetni a kettőt, de különösen a megfogalmazásokban kell figyelni arra, hogy mit mond az ember. Tehát lehet támadni az Európai Uniót, pedig annak legjelentősebb pártjának alelnöke volnék, de én kritizálom, és ha kell, támadom is az Európai Uniót. Ha megfelelő érvekkel teszi az ember, ez elfogadható, és miután elvek szempontjából sem tartható az unió fölajánlott bővítési programja a számunkra, az ember elveket is védhet, miközben az uniót bírálja. Én ezt tettem a múlt héten.

Riporter: Amikor önt megválasztották az Európai Néppárt alelnökévé, akkor Medgyessy Péter, a jelenlegi miniszterelnök levelet írt önnek, amelyben kérte, hogy vesse latba a befolyását és segítse Magyarország csatlakozását. Ön akkor a válaszában azt írta, hogy természetesen ezt fogja tenni, de szükség lenne arra, hogy a magyar kormány a stratégiai elképzeléseiről, az álláspontjáról tájékoztassa önt. Megkapta-e ön ezt a tájékoztatást?

Orbán Viktor: Sőt, nem csak a stratégiai kérdésekről van szó, ha közösen dolgozunk, akkor a taktikai lépéseket is érdemes összeegyeztetni, hol, miben leszünk kemények, hol tudjuk előre, hogy vissza fogunk vonulni és meddig vonulunk vissza? Akkor tudunk összehangoltan működni, ha egymás szándékait ismerjük. Nem kaptam én semmilyen, se dokumentumot, se véleményt, se papírost, sőt mi több, az a furcsaság is megtörtént, hogy míg itt küzdöttem azért, hogy a 2004-re szóló pénzügyi föltételek, befizetéseink és az unióból érkező pénzek aránya kedvezőbb legyen, addig közben megegyezett a magyar kormány és ezt a lapokból kellett megtudni. A megállapodás nem teljesen elfogadhatatlan a 2004-re, tehát nem akarom bírálni azért a kormányt, csak szerencsétlen dolog, hogy ez így alakult. De miután az ügy fontos, én nem szeretném, ha az egész csatlakozási összedolgozás, fölkészülés, együttműködés az áldozatául esne ilyen kisstílű huzavonának, hogy kinek mit nem adott oda, mit nem mondott, tehát ha megengedi, inkább elterelném a beszélgetést erről az ügyről.

Riporter: Akkor azt már meg se kérdezzem, hogy ezek után a Külügyminisztériumot nem is tájékoztatja arról, hogy a tárgyalásai során milyen eredményre jutott?

Orbán Viktor: Mindenkinek mindig állok a rendelkezésére.

Riporter: Az elért eredményekről, az alkotmánymódosításról, a Fidesznek, Önnek, az Európai Néppárt alelnökének mi a véleménye, elfogadható ez az alkotmánymódosítás?

Orbán Viktor: Elfogadható, bár nehéz küzdelem volt. Az embernek időnként nehéz megemésztenie, hogy idehaza is küzdenünk kell a saját nemzeti függetlenségünkért. Sokan nem akarták, vagy nem tudták megérteni, hogy nem mindegy, mit írunk ebbe az alkotmányba, ráadásul Magyarországnak a nemzeti függetlenség a legfontosabb kincse, ez évszázadok óta így van. Nehéz sorsú és történelmi nemzet a magyar.
Nem véletlen, hogy Deák Ferenc idején, amikor a Habsburgokkal kötöttük meg a kiegyezést, akkor elkeseredett szakmai és politikai viták dúltak Magyarországon, hogy hogyan fogalmazzák meg viszonyunkat közjogi értelemben Ausztriához. Kísértetiesen hasonló érvek jöttek elő egyébként a mostani vitában is. Voltak, akik azt mondták, hogy Magyarország adjon át hatásköröket az Európai Uniónak és tekintsen úgy az Európai Unió joganyagára, mint amely felette áll a magyar alkotmánynak, mintegy az Európai Unió közös joganyagából vezethető le a magyar alkotmány. Ez a nemzeti függetlenségünk feladását jelentette volna. Én tudom, hogy az emberek számos egzisztenciális, anyagi problémával küzdenek - bérek, nyugdíjak, munkahelyek elvesztése -, és ezért kevésbé figyelnek az ilyen alkotmányjogi vitákra, de higgyék el a kedves hallgatók, hogy az életünk legfontosabb kérdéséről vitáztunk egymással: megmarad-e Magyarország nemzeti függetlensége. Végül aztán sikerült elérnünk, hogy a polgári politikai erők álláspontja, mondjuk úgy, hogy a nemzeti függetlenséget védő álláspontja érvényesüljön, és nem adunk át semmilyen hatáskört sem Brüsszelnek, hanem saját akaratunkból, az Európai Unióhoz tartozó tagállamokkal közösen fogunk majd gyakorolni bizonyos hatásköröket, és nem lesz olyan mondat az alkotmányban, amelyből az következnék, hogy a nemzetközi jog fölötte áll a magyar alkotmánynak. Ez a függetlenség legfontosabb biztosítéka.
Egyetlen apró dolog maradt még, ez egy fontos vita, de már nem alkotmányjogi, hanem mondjuk úgy, hogy becsületbeli kérdés: a politikai tisztesség kérdése. Ebben a pillanatban egy olyan változatot kíván a kormány beterjeszteni a parlament elé, olyan alkotmánymódositási változatot, amely tartalmaz olyan kérdéseket is, amelyeknek semmi közük az európai uniós csatlakozáshoz, mondhatnám: oda vannak csempészve. Ez nem helyes eljárás, mi nem tudjuk megszavazni az alkotmánymódosítást akkor, ha olyan területeket érintő módosításokat is csomagban beterjesztenek, amihez semmi köze, aminek semmi köze az uniós csatlakozáshoz. Ráadásul, bár a hallgatók megint nem fogják ezt kiugróan fontos kérdésnek találni első hallásra, de nagyon fontos kérdésről van szó, például a menekültek jogai Magyarországon. Ezen meg szoktak bukni kormányok, vagy égbe szoktak emelkedni kormányok Nyugat-Európában. Ez egész társadalmat érdeklő vita, itt is ez lesz a helyzet abban az esetben, ha Magyarország nyitottabbá válik, a menekültek száma is meg fog nőni Magyarországon. Az ő jogaik, beilleszkedésük, hazaküldésük lehetősége a legfontosabb kérdések egyike. És a miniszteri jogalkotásnak a kérdése is valahogyan odacsúszott az európai uniós okokból bekövetkező alkotmánymódosítási javaslatok közé. Ezeket onnan ki kell venni. Ha ezt nem tudja a kormány kivenni, az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy megszavazza az alkotmánymódosítást, de bízom benne, hogy megegyezésre fogunk jutni.

Riporter: Ami a függetlenség kérdését illeti, elhangzott a vitában, hogy ez bizony nem egységes az Európai Unió tagállamai között sem.

Orbán Viktor: Emlékeim szerint úgy van az, hogy a tizenöt mostani európai uniós tagállamból 13 olyan fajta alkotmánymódosítást hajtott végre, amit a Fidesz Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum is képviselt itthon. Csak kettő olyan országról tudok, amely hajlandó elfogadni a külföldi, tehát a külhoni jog elsőbbségét a belföldi joggal szemben. De nagyon jól emlékszem, például a németeknél volt egy hatalmas alkotmányjogi vita, ami erről a kérdésről szólt, és ott a nemzeti függetlenséget védő álláspont szép győzelmet aratott.

Riporter: Ön úgy fogalmazott a hét végén, a Fidesz kongresszusán, hogy olyan rosszak a feltételek az európai uniós csatlakozáshoz, amit korábban nem lehetett tudni. Valóban nem lehetett tudni, hiszen annyit biztosan lehetett tudni, hogy a gazdaság, akár a világgazdaság, akár az európai gazdaság fejlődésének üteme csökken, vagy stagnál, tehát ez azért valamifajta előrejelzést jelentett, nem?

Orbán Viktor: Ebben is sok igazság van, a világgazdaság hullámzik, vannak olyan időszakok, amikor az unió kibővítése egy föllendülő világgazdasági környezetben történik, akkor biztosan bőkezűbb a bővítésre szánt összeg is, és vannak olyan időszakok - ilyet élünk most is -, amikor beteges a világgazdaság, botladozik. Németországot, amely a legfontosabb partnerünk, nemes egyszerűséggel Európa beteg emberének szokták nevezni a világgazdasági fórumokon, hát ilyenkor szűkkeblű az unió is. A baj nem itt van, ezt a hektikus hullámzást, ahogyan ön is leírta, előre lehetett kalkulálni.
A baj ott van, hogy olyan elveket is átlép, átszakít az unió, amelyet korábban minden más bővítésnél természetesnek tartott és tiszteletben tartott. Ilyen a jogok és kötelezettségek egyensúlya, én ezt sérelmezem - sérelmezem... -, ez a mi bírálatunk, vagy tárgyalási pozíciónknak a lényege. Ha mindent összeadok, minden támogatást, amit az Európai Uniótól majd kapunk a következő esztendőkben: mezőgazdaságit, területfejlesztésit, vidékfejlesztésit, fölzárkóztatási pénzeket, akkor jóindulattal azt tudom mondani, hogy a nekünk járó összeg 40 százalékát fogjuk megkapni, de ugyanakkor 2005-től már száz százalékát kell befizetni. Tehát az nem védhető, nem is védik, inkább elhallgatják az unión belül is ezt a kérdést, nem védhető álláspont, hogy valakinek 40 százalékot adok a járandóságából, kötelezettségeinek meg száz százalékát behajtom rajta. Itt a jogok és kötelezettségek egyensúlya felborul. Tehát azt gondolom, hogy itt jó esélyeink vannak egy szép eredményre.
A második ügy szintén ilyen kategória, ez a kvótáknak a kérdése. Arról van szó, hogy az Európai Unió bizonyos mezőgazdasági termékeknél - nem mindegyiknél -, bizonyos, számunkra fontos mezőgazdasági termékeknél meg fogja mondani, hogy mekkora termésmennyiségre ad támogatást. Többet is termelhetünk, ez érvényes a marhára, érvényes a gabonára, de megmondja, hogy mekkora az a mennyiség, amire támogatást kapunk. Olyan alacsony mennyiségeket akarnak megállapítani a számunkra, amelyek gúzsba kötik a magyar gazdaságot. Ez olyan, mintha egy láthatóan már erőteljes növekedésnek induló serdülő fiatalt bezárnának egy babaszobába: csak idő kérdése, hogy a fejével mikor üti át a mennyezetet. Ilyen helyzetbe akarnak bennünket hozni, ezért a kvótákat, amiről beszélek, mindenképpen emelni kell a gabonatermelésnél és a marhahúsipar esetében is.

Riporter: Igen, de ha emeljük a kvótákat, vagy esetleg amit elért a magyar kormány a tárgyalásokon, hogy a kormány maga plusz húsz százalék támogatást adhat a mezőgazdasági termelőknek, ezt a megtermelt terméket, vagy terményt el is kell adni.

Orbán Viktor: Igen, ezért félnek tőlünk, tehát én az Európai Unió álláspontját egyfelől bírálom, másfelől pedig optimista lélek lévén ki tudok belőle olvasni számunkra bíztató jeleket. Ha nem félnének attól, hogy mi képesek lennénk nagyobb mennyiséget is versenyképes áron forgalomba hozni az Európai Unió piacán, akkor nem küzdenének ilyen nagyon a magyar kvóta ellen. Ami a húsz százalékot illeti, hogy értsék a hallgatók, hogy miről van szó: az Európai Unió azt mondja, hogy a nekünk járó mezőgazdasági támogatásnak, amely bizonyos termékekre vonatkozik csak, mi nem a nekünk járó száz százalékot, hanem a 25 százalékát kapjuk csak meg. Ez már önmagában sérelmes. Képzeljék el azt, hogy mondjuk Sopron határában állunk, a túlsó oldalon, az osztrák határon egy burgenlandi parasztgazda gazdálkodik, mondjuk gabonát termeszt, kap évente hektáronként olyan 70-75 ezer forint támogatást az uniótól. Tőle száz méterre, a magyar oldalon egy magyar parasztgazda gazdálkodik, szintén gabonát termeszt, ő pedig a 70 ezer forint 25 százalékát, egynegyedét fogja megkapni. Határ nincs, vámok már nincsenek, védekezni nem tudunk, és nekünk versenyképesnek kell lenni: mármint a mi soproni gazdáinknak az itt elmondott burgenlandi osztrák gazdákkal. Ez már önmagában nem egy helyes helyzet, áttöri a tisztességes verseny szabályát. De jó, ez még a kisebbek baj. A nagyobbik baj itt kezdődik, mert az unió csak annyit akar megengedni, ha csak 25 százalékot is ad nekünk, mi azonban a saját nemzeti költségvetésünkből - tehát már nem az unió pénzéről van szó -, ezt a 25 százalékot ne egészíthessük ki a nekünk járó száz százalékig, hanem csak mondjuk még húsz százalékkal. Ez, szintén elvileg, tarthatatlan pont. Mert ha ők azt mondják: azért nem adnak száz százaléknyi támogatást, mert nincs elegendő pénzük erre, akkor miért tiltják meg nekünk, hogy mi, ha képesek vagyunk rá - ez egyébként egy kérdéses ügy, hogy képesek lennénk-e rá, de ha képesek lennénk rá - és megvan bennünk a szándék, miért nem száz százalékig egészíthetjük ki, miért csak plusz húsz százalékig, tehát 45 százalékig? Ez egy kódolt versenyhátrány. Én ebből azt olvasom ki, hogy úgy látják, a magyar mezőgazdaság igenis versenyképes az unióban, illetve versenyképes lenne, és itt nő meg a jelentősége annak, hogy a következő másfél évben a magyar kormány mit tesz a költségvetés eszközein keresztül, hogy megerősítse a gazdákat, és egy ilyen kódolt versenyhátrány ellenére esélyt kínáljon a magyar gazdáknak, a siker esélyét kínálja a csatlakozás után. Hát ilyen bonyolult és nehéz ügyekkel van dolgunk.

Riporter: Ön említett egy jól érzékelhető példát arra vonatkozóan, hogy az a bizonyos 25 százalékos támogatás, amit az unió nekünk ajánlott, az bizony olyan ellentmondásokat jelent majd, hogy egymás mellett lévő két település gazdája micsoda hátrányba kerül egymással szemben, természetesen a magyar, mondjuk egy osztrák gazdával szemben.

Orbán Viktor: Így van. Ezért szerintem a hírekből most hallható bejelentés, miszerint a magyar kormány tovább küzd azért, hogy a nekünk jutott támogatási kvóták növekedjenek, az jó hír. Én itt látok esélyt arra, hogy jelentősen kedvezőbb föltételeket érjünk el a hátralévő egy hétben. A mezőgazdasági kvótákat tartom az egyik legfontosabb kérdésnek, és mindannyiunk érdeke, hogy a magyar kormány sikeresen járjon el e tekintetben.

Riporter: Ugye arról van szó, hogy évente öt százalékkal nőhet ez a támogatási összeg, tehát 20-25-30 százalék. A gazdasági szakemberekkel beszélve felmerül az a kérdés, hogy az Európai Unió 2006-tól számítja az új költségvetési időszakát, és ez hét évre előre meghatározza a sorsunkat, mindannyiunk sorsát, akik bent vagyunk az unióban. Félő, hogy esetleg 2006-ban előáll egy olyan helyzet, amikor azt mondják az unió vezető tagállamai: igaz, hogy mi megígértük önöknek 2003-ban, 2004-ben, de sajnos nem megy, nem tudjuk tovább emelni, befagyasztjuk mondjuk 30 százalékon ezt a támogatást - és akkor mi lesz a magyar mezőgazdasággal?

Orbán Viktor: Úgy látom, hogy Ön számos magyar, ezzel a kérdéssel foglalkozó, magát szakértőnek nevező embernél jobban érti ezt az összefüggést, amely előttünk van, és jobban látja azokat a veszélyeket, amelyek valóban fenyegetnek bennünket. Pontosan érzékeltette az Ön néhány mondata, hogy hajlamosak vagyunk a 2004-es, 5-ös és 6-os évre összpontosítani. Ezek fontos esztendők lesznek persze, de 2006-tól, pontosabban 2006-ban alkotják meg a következő hét évre szóló költségvetést, talán mondhatom, hogy majd alkotjuk meg, és 2007-től 14-ig tart a következő hétéves szakasz. A tárgyalások erről már nem szólnak, arról szólnak csak, hogy minden évben nő a nekünk juttatandó támogatás. A befagyasztás réme lehetséges. Nem pontosan úgy látom én ezt a veszélyt, ahogyan Ön leírta, de az irány jó szerintem. Nem az történik, hogy a nekünk megígért, minden évben garantált öt százaléknyi, vagy ki tudja pontosan még hány százaléknyi fokozatos emelkedést fagyasztják be, hanem az következhet be, hogy befagyasztják mondjuk a mezőgazdaságra, az egész unión belül szánt összeget, vagy befagyasztják - ne adj Isten csökkentik - az unión belül az elmaradott térségek fölzárkóztatására fordított összeget, sőt az is előfordulhat, hogy mind a kettőt csökkentik. Tehát ma semmit nem tudunk a 2006 utáni időszakról. Mi abban a reményben lépünk be az Európai Unióba, hogy Magyarország jelentős gazdasági erőforráshoz, többletlehetőséghez, tőkeinjekcióhoz juthat. Ám ha a fejlesztési források lassan, de biztosan lefagynak, vagy lecsökkennek - és ezt nem lehet kizárni -, akkor 2007-ben igen kínos meglepetések érhetnek bennünket, mert nem kapjuk meg az uniós csatlakozástól azt a várt többleterőt, amiért végül is belépünk az Unióba. Ez arra világít rá, hogy a mostani csatlakozási tárgyalások lezárása nem visz el bennünket valamifajta éteri állapotba és nem az ebéd utáni kedves szunyókálás időszaka köszönt a magyar diplomáciára, hanem utána is minden évben meg kell harcolni a nemzeti érdekeinkért az unión belül.

Riporter: Az árak és a bérek. A magyar ember azt eddig is így tartotta, hogy az árak már sokkal inkább hasonlítanak az európai átlaghoz, mint a bérek és félő, hogy ez nem fog változni, pedig hát az lenne a cél.

Orbán Viktor: Minden szakértő egyetért azzal, hogy a belépést követően az árak és a bérek nőni fognak. Vita arról van, hogy milyen ütemben történik majd ez, és milyen magasságokat érnek el az árak és a bérek Magyarországon. Azt tudom mondani, hogy a magyar ember tapasztalata helyes élettapasztalat. Az árak és a bérek kiegyenlítődése úgy szokott történni, hogy először az árak egyenlítődnek ki, a bérek pedig csak hosszú-hosszú lemaradással követik. Ezért a belépés utáni néhány első esztendő szintén fontos lesz. Árak emelkedésére egyébként a szolgáltatások világában és a mezőgazdasági termékek világában lehet számítani. Az ipari termékeknél én nem látom a helyzetet ilyen nehéznek, de a másik két területen igen. Ez súlyosan érinti a családokat: minél több a gyerek, annál inkább, meg a nyugdíjasokat. Magyarországnak van három millió nyugdíjasa, és ahhoz, hogy az árak emelkedésével lépést tudjon tartani a nyugdíjuk, ahhoz bizony egy nagyon megfontolt kormányzati politika szükséges. Illetve egy olyan jegybanki, nemzeti banki politika, ami nem engedi, hogy a szükségesnél jobban emelkedjenek az árak, mert ha az fog történni - és úgy látom, ilyen nyomás van a jegybankelnökön -, hogy a belépés következtében eleve nőnek az árak, meg még a jegybank elnökére, illetve a monetáris tanácsra nyomást gyakorolnak, hogy egy mesterséges árnövekedést is engedélyezzen, akkor olyan árak lesznek Magyarországon, amit a nyugdíjasok és a családosok nem fognak tudni kifizetni. Az infláció - ezt szokták mondani-, a pénzromlás az a szegények adója. Ezt a politikát szerintem nem szabad követni. Mindannyian emlékezhetünk a középiskolai tanulmányainkból, bár igaz, hogy akkor még aranyfedezete volt a pénznek, most már ilyen nincs, de akkor ment mindig tönkre a magyar gazdaság, ha olyan királyaink voltak, akik szép lassan kicsenték, kilopták az aranyat, meg az ezüstöt az akkor forgalomban lévő pénzekből. Az infláció mesterséges megnövelése, a jegybankelnökre helyezett nyomás egy ugyanilyen arany, ezüstkicsempészést jelentene a mostani papírpénzből, ha a képzavar ellenére érthető, amit mondani akarok. Ennek ellen kell állnunk, mert ha ez összeadódik az uniós hatásokkal, akkor a nyugdíjasok és a családosok nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Riporter: Igen, de a munkaadók és a nagyvállalkozók meg azt mondják, hogy ez így nem mehet tovább, mert akkor ők csak veszteségesek lesznek. Ismert a jegybank válasza erre, hogy bizony a munkaadók és a nagyvállalkozók egy kicsit elszaladtak az ígéreteikben, és úgy látja Járai Zsigmond, hogy ez okozza a problémát. Kinek van itt akkor igaza?

Orbán Viktor: Nem tisztem, hogy ebben a vitában részt vegyek és, a kérdést sem úgy tenném föl, hogy kinek van igaza, hanem úgy tenném föl a kérdést, kinek mi a dolga? A magyar alkotmány, tehát nem egy törvény, a magyar alkotmány azt mondja, hogy a jegybanknak az a kötelessége, gondoskodjon a pénz értékének megőrzéséről. A jegybanknak nincs módja eltérni ettől. A jegybankkal úgy kell számolni, a jegybank ilyen irányú alkotmányos kötelezettségével, mint az időjárással. Tehát azt egy fix pontnak kell tekinteni, és a gazdaságpolitika más szereplőinek, a gazdaságpolitika más elemeit kell úgy, a variálható, módosítható elemeit kell úgy ügyesen igazítani, ami nem egy könnyű dolog, hogy egyébként ebből az egész gazdaság számára kedvező, emelkedő pálya rajzolódjék ki. De a jegybankot békén kell hagyni. Ezért van az, hogy mindenütt a világon arra törekednek, hogy a jegybank pénzmegőrző funkciója, fontos funkciója miatt a lehető legteljesebb függetlenséget élvezze.
Visszatérve a föltételekre, én azt gondolom, hogy a 2003-as évi költségvetés kulcs, ha a 2003-as költségvetés nem segíti azokat a csoportokat, amelyeknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy állják a versenyt a csatlakozás után, akkor bajban leszünk. Mert az uniós csatlakozás önmagában az árak, bérek miatt nem hozza magával a magyar életszínvonal növekedését, ez csak egy lehetőség.
Nagyon találónak érzem azt a történetet, amikor az orvos megkérdezi az egyik betegét, hogy mondja, János bácsi, használt-e az az erősítő szer, amit a múlt héten írtam föl magának? Mire János bácsi azt mondja, hogy sajnos, nem tudtam letekerni a kupakját. Tehát az unió csak egy lehetőség, de ha nem tudunk hozzáférni ehhez a lehetőséghez, ha nem tudjuk megragadni, akkor bajok lehetnek, és a 2003-as költségvetés ebből a szempontból aggodalomra ad okot.

Riporter: Az árak és a bérek. Azt gondolom, hogy a minimálbér rendkívül fontos lenne, hogy minden évben megfelelő arányban emelkedjenek és nyilván, hogy a bértábla is aztán ehhez igazodjon, mert hogy ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egyszer elérjük majd azt a bérszínvonalat, ami Nyugat-Európában van.

Orbán Viktor: Igen. Az árszínvonal ügyében, hogy meddig lehet emelni az árakat, azt láthatjuk, mert a bérek emelkedése összefüggésben van az árak növekedésével. Például Portugáliában - amely az egyik 1980-as évek elején csatlakozott ország - ma az európai uniós átlagáraknak olyan 70 százalékát tapasztaljuk. Ezt mondta nekem múlt héten a portugál miniszterelnök, amikor ezekről a kérdésekről tanácskoztunk - tehát az uniós átlagárakig nem fog fölrohanni a magyar árszínvonal, de azért a portugáliai árak is jóval magasabbak, mint a magyarországi árak.

Ami a béreket illeti, két dolgot érdemes talán tudnunk. Az egyik a minimálbér. A döntő lépést megtettük, hiszen 1998-ban 19.500 forint volt a minimálbér, 2002-re 50 ezerre emeltük. Most is van egy vita arról, bár nem emelkedik a minimálbér, hogy az értéke nem nő-e, hiszen azt mondják a kormánypártok - és ebben lehet valami igazság -, hogy az adórendszer változásai miatt az értéke azonban megnő a minimálbérnek, több marad a zsebben, ha nem is lett teljesen adó- és járulékmentes, de valamelyest kevesebb teher van rajta. Hogy ez pontosan mennyit fog érni a következő évben, erről megoszlanak a vélemények, de kétségkívül az irány az, hogy emelni kell. Másfelől pedig a minimálbér hatással van az átlagfizetésekre is. Én jól emlékszem, hogy 1998-ban az átlagbérek Magyarországon 67 ezer forintot tettek ki, 2002-ben, a kormányváltáskor pedig 114 ezer forintot. Akkor én azt mondtam, hogy elképzelhető, hogy négy esztendő alatt Magyarországon az átlagbérek értéküket tekintve duplájára növekedjenek. Most is azt mondom, ha versenyképesek akarunk lenni, a nyugdíjasok is, meg a családok is az unióban, akkor szükség van arra, hogy mintegy kétszeresére növeljük értékében az átlagbéreket, részben emelésekkel, részben pedig adókönnyítésekkel.

Riporter: A beszélgetés végén engedje meg, hogy egy kedves Kossuth idézetemet mondjam el, mert azt gondolom, hogy erre a helyzetre is ül: "Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról." Van még egy hét, meg nagyon sok kétely is van bennünk, de a kongresszuson Ön is úgy fogalmazott, hogy igennel kell voksolnunk a belépésre.

Orbán Viktor: Van egy hét, küzdeni kell. Egy hét alatt a nemzetközi diplomáciában sok minden megváltozhat. Én még emlékszem olyan diplomáciai eseményekre, amikor megállították éjfélkor az órát annak érdekében, hogy a kemény tárgyalásokat határidőre befejezhessék, tehát nem kell megijednünk a fenyegetőzésektől. Ráadásul, ha a lengyelekkel egy erős tengelyt, tandemet alkotunk, akkor nyilvánvaló, hogy az egész kibővítési folyamatot elindító két országot, egy nagyot, meg egy közepeset, Lengyelországot és Magyarországot nem lehet kihagyni az első körből. Tehát most a közép-európai összefogásnak nagy jelentősége van. Másfelől pedig a népszavazás - mert majd így fogunk dönteni az uniós csatlakozásról - mindig nehéz ügy. Az emberek ugyanis hajlanak arra, hogy függetlenül attól, hogy mi a kérdés, a kormányról mondjanak véleményt. Ezért szokott gyakorta baj történni Nyugat-Európában, hiába teszik föl a kérdést a NATO-ról, nizzai szerződésről, uniós csatlakozásról, az emberek egy része úgy gondolja, ha a népszavazáson a nem kerül többségbe, akkor megbukik a kormány. Magyarországon is találkoztam már ilyen véleménnyel, tehát nagyon figyelnünk kell arra, hogy megmondjuk az embereknek, mindegy mit gondolnak a kormányról, illetve nem mindegy, de most, ezen a napon, amikor az unióról fogunk dönteni, akkor nem a kormányról kellene szavazniuk, hanem sokkal inkább a jövőről, az európai uniós csatlakozásról. Nehéz döntés ez, sok érv szól mellette, sok érv szól ellene. Én úgy gondolom, hogy valamivel nyomósabb érvek szólnak mellette, ezért egy higgadt, nyugodt, realista igent javaslok a választópolgároknak.