Ha tehát ma Kuncze Gábor lenne a belügyminiszter, mint ahogy egyszer már irányíthatta a rendőrséget az exkarhatalmista Horn Gyula kormányában, akkor szeptember 18-án, ki tudja, micsoda utcai ribillió lett volna Pesten, a "rendszerváltó SZDSZ" és az '56-os forradalom ötvenedik évfordulójának dicsőségére - gondolhatnánk hirtelen felindulásból.

De nyugodjon meg mindenki! Kuncze Gábor természetesen nem adott volna erre parancsot belügyminiszterként, még ha megfordult is ez az ostoba gondolat vasárnap este a hatalomtól elhomályosodott tudatában. Mint ahogy Horváth Balázs sem gondolt arra, hogy a taxisblokád idején a karhatalom kegyetlen formájához nyúljon. Nem is esett bántódása senkinek. Pedig a szabad demokraták - élükön Kis Jánossal - akkor bejelentették, hogy készek a politikai hatalom átvételére, készen állnak a kormányzásra. Magyarán hajlandók lettek volna a választópolgárok felhatalmazása nélkül magukhoz ragadni a hatalmat. Most ehhez hasonlót még csak nem is mondott egyetlen ellenzéki párt vezetője sem.

Mint tudjuk, a szabad demokraták még akkor is kitartottak a szocialisták hatalomban tartása mellett, amikor kiderült: a pártállami diktatúra titkosrendőre került a miniszterelnöki székbe. Sőt ha már Kuncze Gábor elszólásairól van szó, éppen ő volt, aki a D-209-es botrány kirobbanásakor közölte, hogy ő már jóval a választási kampány kezdete előtt tudott Medgyessy múltjáról.

A szabad demokratákat az előző négy évben egyáltalán nem zavarta, hogy a kormány az ország irányítása helyett folyamatosan hazudozott a népnek, hogy a központi költségvetés valódi adatait elhallgatták vagy meghamisították, hogy az SZDSZ-es Kóka miniszter dübörgő gazdaságról handabandázott.

Igaz, mondhatnák azok, akik nem ilyen megátalkodottan jóhiszeműek az SZDSZ-szel kapcsolatban, mint én, hogy volt már arra példa, hogy egy Kuncze Gábor nevű liberális politikus belügyminisztersége alatt bilincsbe verve lökték rendőrautóba és hurcolták el Pongrátz Gergelyt, az '56-os Corvin közi harcok hősét egy pár tucat fős érdekvédelmi tüntetés helyszínéről.
Ennek ellenére állítom: Kuncze csak a száját jártatja, az adott helyzetben nem vezényelt volna rendőrattakot a Szabadság téren garázdálkodók ellen, mégpedig azért nem, mert mögöttük a brutalitást megdöbbenten és dermedten figyelő békés tüntetők ezrei álltak.

Már csak azért sem tette volna ezt Kuncze Gábor, mert esetleg még mielőtt kiadta volna a parancsot, begyűjtette volna azokat a titkosszolgálati információkat, amelyek alapján tudomást szerzett volna arról, hogy a csőcselék frontvonalában kik támadják civil ruhában a rendőröket, sőt arról is információt kaphatott volna, hogy kiknek a megbízásából. No és Kuncze sem mulasztotta volna el a megszerzett tudást harminc évre titkosítani.
Persze lehet, hogy javíthatatlan jóhiszemű vagyok a szabad demokratákkal kapcsolatban, amit akár már kórosnak is lehetne tekinteni, hiszen ha egyetlen szavát is elhinném például Medgyessy Péternek, aki azt mondta, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, akkor azt kellene gondolnom, hogy a régi szabad demokrata barátaim nemcsak a láncaikat, de a politikai hatalomnál sokkal többet veszítenének, ha kikászálódnának a posztkommunista hatalom oltalmazó akolmelegéből.

Mindazonáltal Kuncze Gábornak és régi-új elvtársainak illene a legjobban tudniuk, hogy a diktatúra, a rendőrállam alapvető ismérve nem az, hogy a titkosszolgálati módszereket idéző provokációt felhasználva szétvereti a véleménynyilvánítás alkotmányos jogával élő békés tüntetőket.
Emlékeztetném az úgynevezett demokratikus ellenzék hagyományaira oly büszke SZDSZ-t arra, hogy ama nyolcvanas évekbeli március tizenötödikei tüntetéseken sem tettek ilyet az elvtársaik, de attól még az a rendszer diktatúra és rendőrállam volt.
A mai rendszerről is inkább elmondható az, hogy a pénztőke diktatúrája, megerősítve a kommunikáció diktatúrájával, amit a háttérben átsző a ma is aktív pártállami titkosrendőrség hálózata, mint az, hogy valódi polgári demokrácia lenne.

Persze lehet, hogy már annak idején, a nyolcvanas években is csak azért nem rohamoztak Kuncze Gábor elvtársai, mert akik a meneteinket vezették, azok már valójában régen velük voltak. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy valóban így volt, mert ebből következik az, hogy az SZDSZ elnöke ma azt meri nyilatkozni: "egyébként meg kellett volna tenni" a rendőrségnek, hogy "szétveri a tüntetőket". Ebből viszont az következik, hogy az SZDSZ vezetése mára erkölcsi, politikai hullák gyülekezete. Itt lenne az ideje, hogy a tükörbe nézzenek, és elszégyelljék magukat azok a szabad demokraták, akiknek még emberi arcuk van.

Torkos Matild, Magyar Nemzet


fidesz.hu