- Bűn-e hazugsággal, adatok elhallgatásával, trükközéssel választást nyerni?

Amit Gyurcsány Ferenc és a szocialisták csináltak és csinálnak számomra minden szempontból elfogadhatatlan. A politikában vannak íratlan játékszabályok, melyeket a miniszterelnök felrúgott. Szándékosan becsapta az embereket és ez megbocsájthatatlan bűn egy demokratikus országban.

- Kimeríti-e a csalás fogalmát?

- Az ember józan igazságérzete szerint igen.

- És jogilag nem? Szándékos becsapással jutni többlet szavazathoz lényegében ugyanaz, mint a szavazatszámláláskor csalni. Nem?

- Jogilag valószínűleg jelentős különbség van a kettő között, s ezt a jogászok minden bizonnyal ki is tudják mutatni. A legtöbb ember számára viszont, aki becsületesen, az eleven igazságérzet szerint próbálja élni az életét, nincs sok különbség, ezért is vannak most nagyon sokan, érthetően felháborodva.

- Habár a köztársasági elnöknek mindenképp a jog, az alkotmány figyelembevételével kell eljárnia, mégis úgy tűnik, mintha megnyilvánulásaival inkább Gyurcsány Ferencet segített volna a Fidesz ellenében...

- Sólyom elnök úr erre a példátlan helyzetre példás gyorsasággal és keménységgel válaszolt. Ismertette a jogi helyzetet, de nem állt meg itt, hanem hozzá tette, hogy kiüresedik a demokrácia, kiüresednek az alkotmányos jogok, ha az embereket megtévesztik és megtévesztéssel kerül valaki hatalomra. Tehát nem jogi, hanem a demokrácia mindennapjait veszélyeztető morális probléma áll előttünk. Ez nem a kisebb probléma, hanem a nagyobb. A köztársasági elnök úr szavaiból ez világosan kiderül, hiszen a köztársaság működésének elemi feltétele, hogy az alapvető morális szabályokat betartsuk. Sőt, még ennél is tovább ment, mert nagyon pontos szavakkal kifejezte, hogy ez a magatartás elfogadhatatlan, és ugyanígy elfogadhatatlan a miniszterelnök úrnak az a kísérlete, hogy a személyes politikai felelősségét igyekezett összemosni az elmúlt 16 év politikai felelősségével. Ennek az elismerésére szólította fel Sólyom László Gyurcsány Ferencet. Úgy gondolom, minden normális országban megértenék az elnök úr szavait: ennek az embernek le kell mondani.

- Csakhogy egy nem normális országban erre lehet azt mondani, hogy bár elismerem, hogy hazudtam, ám az ország érdeke azt kívánja, hogy maradjak. Nem szólva arról, hogy egy jogi válasz egyértelmű helyzetet teremthetne, az erkölcsi felhívásra viszont minden további nélkül lehet az a válasz, hogy akkor se mondok le, ha az önkormányzati választásokon vereséget szenvednének a koalíciós pártok.

- Jogi értelemben Gyurcsány Ferenc lehet ennek az országnak a miniszterelnöke, erkölcsi alapon azonban már nem. Nem szabad elfelednünk, hogy gazdaságilag, költségvetési szempontból rendkívüli helyzetben vagyunk: gyakorlatilag államháztartási szükségállapot van. Nem beszélve arról, hogy pár hónap, és itt van 2007. január 1., az Európai Unió hétéves költségvetésének kezdete. Erről a szocialisták úgy beszélnek, hogy jön a 8 ezermilliárd, mintha a Mikulás jönne megmenteni minket a szorult helyzetünkből, de reálisabb, ha úgy tekintjük, hogy az utolsó kézzel fogható esély, hogy kimásszunk abból a szakadékból, amelybe az elmúlt négy évben kerültünk. Ebben a helyzetben azt, hogy egy béna kacsa állapotban lévő politikus irányítsa az országot, tehát olyasvalaki, aki minden erkölcsi alapot nélkülöz, aki híján van minden bizalomnak, nem engedheti meg magának Magyarország. Ezt kell felismerniük a szocialistáknak is, ám látom, hogy az október 1-i választások előtt ezt elvárni tőlük, naívitás lenne. De talán akkor, amikor már nem az lesz a legfontosabb, hogy minél több polgármesteri széket szerezzenek, már nem azt fogják vallani, mint Gyurcsány Ferenc, hogy ő az egyetlen, aki a kilábalás programját végig tudja csinálni. Ironikus, de a valóság ennek pont az ellenkezője: jószerivel ő az egyetlen, akitől az emberek többsége már nem hajlandó elfogadni ezeket a nadrágszíjhúzó intézkedéseket, és reformnak keresztelt keserű pirulákat.

- Akárhogy nézem, mégiscsak kiáltó különbség van aközött, hogy a most hatalmon lévők kezén milliárdok tűntek el, csaltak és hazudtak, a rendőreik nem csak randalírozókat, de bámészkodókat is brutálisan agyba-főbe vertek - itt van a kezemben több dokumentum, ami bizonyítja, hogy fiatal lányoknak verték szét a fejét, egyetemistának rúgták ki a fogát, újságíróról szaggatták le a kabátják, s mikor felháborodott, azt felelték, örüljön neki, hogy nem verik szét a pofáját... Szóval kiáltó ellentét van aközött, hogy odafent erkölcsi elvárásról beszélünk, odalent meg gyorsított, helyenként brutális eljárással teszik hűvösre a joggal elégedetlenkedőket. Nem kellene a Fidesznek más szintre helyezni a helyzet kezelését?

- Egyfelől van egy olyan jogos elvárás, hogy sokkal egyértelműbbnek, sokkal határozottabbnak kellene lennie a Fidesznek. De azt is látom, hogy van egy határ, amelyet - rendőri túlkapás ide, titkosszolgálati gonoszság oda, provokatív szándékok és vérforraló pimaszság ellenére sem szabad átlépni. Nehéz pillanatok előtt állunk most is, de szerintem majd október 1-jét követően is. Nemcsak a Fidesz mint szervezet, de a vezetői is, személyesen. Ellent tudunk-e állni a kísértésnek. Az erőszak kísértésének.

- Merthogy a jónép békességre vágyik és a választáson büntetné a radikálisnak mutatkozót?

- Nem ettől tartok. Az október 1-i választás eredményét ez most már nem nagyon befolyásolhatja. Amit én most talán hangosan gondolkodva próbáltam megfogalmazni az, hogy mit tegyünk elsejét követően. És úgy érzem lesznek olyan pillanataink, amikor nagyon határozott különbséget kell tennünk az erő mutatása (demonstrálása?) és az erőszak között. És el kell vetnünk azt a lehetőséget, hogy a másik oldal sportszerűtlenségei, aljasságai miatt elkeseredett, kilátástalanságot és méltánytalanságot érző emberek felhívásainak vagy akár követeléseinek eleget tegyünk. És azt kell mondanunk, hogy nem, mert nem tehetjük ezt meg. Mert akkor elveszítjük azt, a legfontosabb értékünket - hogy demokraták vagyunk.

- De hiszen itt már nincs igazi demokrácia!

- Demokrácia akkor nincs, ha az emberek már nem hisznek benne.

- Szerintem meg akkor nincs, ha a miniszterelnök és a mögötte álló hatalom nyugodtan megengedheti magának, hogy ne viselkedjen demokrata módra.

- Nekünk akkor is demokrata módra kell viselkednünk.

- Csakhogy akkor mindazok, akik keményen fellépnek a demokrácia érvényesítéséért, úgy fogják érezni, hogy önök cserbenhagyták őket. Nem?

- Pontosan emiatt nagyon nehéz ez a helyzet. Miután, én 1988-ban, 89-ben még nem voltam a Fidesz tagja, talán elfogulatlanul dicsérhetem az akkori szervezetet és alapítóit. Messziről néztem - miközben mi éppen egy antikommunista tanárszervezetet alakítottunk -, hogy néhány fiatalember úgy viselkedik, mintha demokráciában élne. Tudták, hogy Kádár Magyarországa nem az, de akkor is, ők úgy cselekedtek, úgy éltek, mintha normális ország lenne, vagyis demokrácia. Persze, gyakran hatósági figyelmeztetés, beidézés, atrocitás lett belőle. De csak úgy születik demokrácia, ha én magam is hiszek benne és ennek megfelelően kezdek el viselkedni. Csak így születhetett meg a demokrácia intézményrendszere. Ha erről a sarokkőről a Fidesz most lelép, akkor saját magát tagadja meg. A lényegét. Tehát nem lehet puccsot csinálni. És nem lehet demokratikus szabályokat átlépve, erőszakkal élni. Lehet erő mutatni. Ha a téren összegyűlik félmillió ember, az erő. Ha az ország hatvan városában összegyűlnek a polgári oldal hívei, az erő. Ezt lehet. És tudom, hogy mindenki úgy szeretné érezni, hogy őt felmentheti a másik oldal aljassága. És persze: a jó cél érdekében le lehet térni a helyes útról, de nem úgy hogy feladjuk az elveinket, vagy akár eladjuk a lelkünket.

- A lelkünk eladásáról azért talán nincs szó.

- De arról mindenképpen, hogy feladjuk e az elveinket a jó cél érdekében. Mert a cél szentesíti az eszközt. Mert le lehet őket győzni. Kisebbségbe lehet szorítani őket. De saját magunkat, tartásunkat, elveinket csak mi adhatjuk fel. Most egy ilyen kísértésnek leszünk kitéve. Orbán Vikornak és valamennyiünknek nagyon nehéz napjai lesznek. Úgy vélem, győzni fogunk az önkormányzati választáson. Gyurcsány Ferenc erre meg fogja vonni a vállát, és azt fogja mondani, amit a nagy elődje, hogy "na és?". Ez az egyik véglet. A másik véglet pedig Csurka István, rézfejű fokosával, székely önvédelmi fegyverével. A baj az, hogy túl jó a fantáziám, és én nem csak a fokost látom, szépen kisuvickolva, de azt is, ahogy roppan a koponyacsont, és elszabadul az erőszak.

- Honnan van ilyen személyes emléke?

- Szerencsére nincs ilyen emlékem, de elég csak belepillantani a történelemkönyvekbe. És ez sem járható út, ahogy a Gyurcsány-féle sem. A kettő között kell megtalálnunk az egyensúlyt, a nyugodt és békés utat.

- Ön szerint ki követett el nagyobb bűnt s ki okozott nagyobb kárt? Az, aki ilyen válságos helyzetbe hozta az egész országot, vagy az, aki odavágott egy követ a rendőrökhöz.

- Ok és okozat között sose fordítsuk meg a kapcsolatot! Gyurcsány Ferenc hazugsága, az országnak ártó politikája, a választók pökhendi lekezelése vezetett oda, hogy az emberek kivonultak az utcára. Hogy a jó szándékú emberek közé került radikálisokból kiprovokálta a gyújtogatást, rombolást, az egy másik kérdés. De hogy az ok Gyurcsány Ferenc, és a kődobáló fiatalok az okozat, azt mindenki látja. Ám tegyük emellé a jogászok megközelítését is: mindegyik cselekedet önmagában méretődik meg, s az én bűnömet nem menti a másik bűnös volta.

- Ha ilyen világos az ok és okozat iránya, nem merül fel a Fideszben, hogy támogatnia kellene a közkegyelmet?

- Ez fontos kérdés, amire felelős választ kell adnunk. Én úgy gondolom, hogy a rendőrség durvasága, a fiatalok sok esetben indokolatlan letartóztatása - három napig, harminc napig -, s az erről szóló folyamatos híradások nem véletlenek. Tartok attól, hogy még a héten, a választás napjához közeledve, ugyanazok a provokátorok, akik a tévé épületének ostromára rávették az embereket, a Kossuth-téren most azzal fognak előállni, hogy nem igaz magyar ember az, aki nem jön kiszabadítani a foglyokat. Ezt én rendkívül veszélyesnek látom, mert ez az erőszak elszabadulását jelentheti. S szerintem a hangfelvételt kiszivárogtató politikai erőknek, a tévészékház megtámadását megszervező felbujtóknak lehet ilyen céljuk, hogy egészen idáig elvigyék az eseményeket. Hogy fel tudják tenni a kezüket, s elmondhassák, lám-lám, ide vezet a Fidesz politizálása. Béke vagy békétlenség, nyugalom vagy ribillió? Szavazzatok Gyurcsány Ferencre. Ez a kép még hiányzik a kampányukból, a választási hirdetésükből. Tehát én nagyon féltem ezeket a fiatalokat, s még jobban félek attól, hogy mire próbálják majd rávenni őket a kormány fizetett emberei.

- Ennek lehetne elejét venni azzal, ha szemük előtt lebegne az amnesztia esélye.

- Ezért van nálunk napirenden a téma, és rövid időn belül véleményt fogunk erről mondani.

- Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor közös sajtótájékoztatója: van arra rövid magyarázata, hogyan kerülhetett egymás mellé a hajdani KISZ-vezér és a hajdani ellenálló?

- Van. Ebben a helyzetben mindketten szorult helyzetben vannak. Ha Demszky bukik, Gyurcsány is bukik.

- Érdekes helyzet. Atkári János, Demszky egykori helyettese Budapest helyzetéről így fogalmazott: a főváros adósságcsapdába és gazdasági csődbe került. Magyarul ott áll egymás mellett az ország egyik jeles tönkretevője, ott áll mellette a főváros egyik jeles tönkretevője, és mindketten a jobboldali szélsőség veszedelmével riogatnak. Meddig lehet még ezzel etetni a jónépet?

- Azért csinálják, mert a demagóg politizálás, az érzelmek nyelve mindenki számára ismert és érthető. Régi recept, de az ellenségképnél, a riogatásnál nincs egyszerűbb és hatásosabb propaganda. Ehhez képest a költségvetés helyzete, az állam vagy a főváros eladósodottsága bonyolult intellektuális kérdés.

- Egészen addig megy tehát, amíg az emberek tönkre nem mennek? Amíg már ki nem látszik fenekük a nadrágból?

- Ez az ellenségképre épülő primitív logika, érzelemittas nyelv akkor működik, ha mindkét oldalról folyamatosan táplálékot kap. Bibótól származik az elhíresült mondás: "demokratának lenni annyi, mint nem félni". Mindenki azt gondolja, hogy ez azt jelenti, hogy bátornak kell lennie, pedig a mondat úgy folytatódik, hogy nem félni az ellenféltől, nem titulálni őt se zsidónak, se kommunistának, se fasisztának, se tótnak, se oláhnak. Mert mihelyt azt mondom az ellenfelemről, hogy ez mindenre képes, ez nem is ember, felmentve érzem magam a demokrácia játékszabályainak betartása alól. Még ha rászolgálna is, akkor se tekinthetem ilyennek. Ahogy az imént mondtam: attól lesz demokrácia, ha én magam így viselkedem. És nem attól, hogy az ellenfelem hogyan viselkedik.

- Csakhogy ez a viselkedés teret nyerhet-e nemcsak ilyen ellenfelek, de ilyen média mellett? Az egy dolog, hogy ön faképnél hagyta az ATV műsorvezetőjét, mert az annyira elfogultan, a hatalom szája íze szerint kérdezett. Ennél sokkal riasztóbb, hogy a magyar média jószerivel semmit nem közvetít a Kossuth téren történtekről, mondván, nem történik ott semmi. Ugyanis számára csak az a történés, ha a tüntetők összecsapnak a rendőrökkel, vagy ha a tüntetők összevesznek valamin, de az már nem, hogy a felszólalók milyen kiutat javasolnak. Márpedig ott nem csak Makovecz Imre mondta el a magáét, de például Csath Magdolna és Drábik János is. Mindketten jó előre megmondták, hova fog vezetni a balliberális gazdaságpolitika, tehát már csak ezért is van hitelük. Akar-e a Fidesz ezen a helyzeten változtatni, vagy nem áll érdekében, hiszen a Kossuth tériek bizonyos értelemben a konkurensei?

- Az, hogy ez a helyzet előállt az október 1-i választás előtt, semmiképpen sem a Fidesz érdeke. Néhány hónappal ezelőtt az ország Gyurcsány Ferenc megszorító csomagjáról beszélt: vizitdíj, receptdíj, tandíj, gáz-, villany-, közmű-áremelés, áfaemelés, dupla tébészámítás, nem beszélve a vállalkozások adóterheinek növekedéséről. És mindenki arra kereste a választ, hogy Gyurcsány Ferenc most nagyon rossz miniszterelnök, vagy kicsit. Szeptembertől aztán megváltozott a helyzet. Gyurcsány Ferenc kampánykörútja már utólag nézve előrevetítette a későbbieket. Tíz fő előtt megtartott "nagygyűléseken" hergelte a közönséget, ennek egyik fele fütyült, pfújolt, másik fele tapsolt, szidta a helyi, ellenzéki polgármesterüket, az előre felkészített sajtó pedig követelte, hogy Orbán Viktor vonja vissza az embereit. Aztán jött a névtelen CD a rádióba, a Nemzeti Nyomozóiroda nagy erőkkel elkezd nyomozni, vajon ki állhat a fenyegetés mögött, a válasz pedig: nyilván a Fidesz. Látja, ebből lett nekem elegem, s ezt a kis stílű szándékot éreztem Kálmán Olga viselkedésében is az ATV-n. Ehhez nem akartam asszisztálni. Akkor még nem gondoltam, hogy a kormányhatalomnak lehet innen még lejjebb is jutni. Hogy is történtek az események: A kiszivárogtatásra, amelyet nagyon felkészülten várt Gyurcsány Ferenc Győrben, Lendvai Ildikó másfél órán belül sajtótájékoztatót tartott. A Népszavánál már hétfőn hajnalban betördelve megvolt az egész beszéd, jó szándékú emberek hirtelen megjelentek a Kossuth téren, világítással, hangosítással, a rendőrség, láss csodát, úgy értelmezi a gyülekezési szabadságot, hogy kampányidőszakban mindenki ott gyülekezik, ahol akar, a rendőrök eltűnnek a tévészékház előtt, mintegy odacsalogatva a tüntetőket, gyújtsátok már fel a székházat, mire vártok, majd bent az épületben viccelődnek az őket hajigáló randalírozókkal...

- Tény, hogy a környező utcákban végig ott voltak...

- Én azt gondolom, hogy előre összerakott forgatókönyv játszódott le a szemünk előtt, s ennek következtében az emberek már nem a valós problémákra figyeltek, arra, hogy jól dolgozik-e a Gyurcsány-kormány, vagy rosszul, hanem arra, hogy kié legyen a hatalom. Gyurcsányé vagy Orbáné. S itt bizony visszatérnek a tavaszi érzelmek, indulatok. De tovább megyek: béke legyen, vagy békétlenség; gyújtogatás vagy nyugalom. Ez most a kormány számára sokkal jobb kérdés, mint ami a nyár során foglalkoztatta az embereket.

- Többször is jártam a Kossuth téren, többeket is ismerek a tüntetés szervezői közöl, s nem jellemző, hogy lefizetett emberként viselkednének. Ügynökök, persze, mindenütt felbukkannak, de nem az ő jelenlétük a meghatározó.

- A Gyurcsány-féle felvételen éppen elég vérlázító dolog hangzik el ahhoz, hogy tüntessenek az emberek. Természetes, hogy sok becsületes ember ezt vérlázítónak és elfogadhatatlannak érzi. Ilyen szempontból nincs választási lehetőségünk, és a Fidesznek sincs választási lehetősége. A szellem kiszabadult a palackból. Én sem azon sóhajtozom, hogy de jó lenne a tandíjról meg a vizitdíjról vitatkozni, mert most nem lehet. Csak azt mondom, hogy ezt a szocialisták intézték úgy, hogy ne lehessen. Mert a mostani helyzet sokkal jobb nekik, mint a korábbi volt, mert ez máshogyan hasítja ketté, más módon osztja meg a társadalmat. Ez egy óriási manipuláció, amelynek legfontosabb célja, hogy mozgósítsa a kiábrándult szocialista híveket, akik különben nem mentek volna el szavazni a különböző adók és díjak, no meg az élelmiszerek árának növekedése miatt. Most viszont elmennek, mert félnek. Félnek a békétlenségtől, a felfordulástól, s azt gondolják, hogy a nyugalom záloga, ha a kormányra szavaznak. S mi sem vagyunk választási helyzetben, mert olyan alapvető kérdéseket provokált ki Gyurcsány Ferenc a magyar társadalomból, amelyekkel nekünk is foglalkoznunk ki. Óriásit kockáztatott, hazárdírozott, s még az is lehet, hogy rövidtávon bejön neki. Ám akkora léket ütött ezzel a politikusi megítélésébe, hogy hosszabb távon biztos, hogy belebukik.

- Hány napot, hónapot, évet jósol neki?

- Medgyessy Péter két évig húzta még aztán, hogy kiderült, ő volt a D 209-es, s emlékezzünk vissza, hogy akkor sem ebbe bukott bele, hanem abba, hogy belepiszkált az SZDSZ - no meg az MSZP-s Puch László - autópályás játszmáiba. Mert abban a pillanatban, hogy el akarta mozdítani Csillag István gazdasági és közlekedési minisztert, az SZDSZ megelégelte. Aki erkölcsileg megbukott, nem tudni, meddig húzhatja még utána, de az biztos, hogy a napjait onnantól fogva számolni kezdik valahol.

- Ahhoz, hogy kikerüljünk a csávából, az Európai Unió segítségére is szükségünk lehet. Gyurcsány Ferencet az unió most megtámogatta azzal, hogy az önkormányzati választásunk elé időzítette a konvergencia program elfogadását. Lehet, hogy mégis ragaszkodnunk kellene hozzá?

- Gyurcsány egyszer már kérte a kivételes bánásmódot - jól emlékszem, ott állt Barosso mellett, és még egy magyarországi éhséglázadást is kilátásba helyezett -, ám ez sem segített. Az esélyei azóta csak csökkentek.

- Talán azért is, mert az Európai Néppárt lemondásra szólította fel... Mindenesetre, ha nem lesz kivételes bánásmód, ezzel szemben itthon nyakra-főre megszorítások, akkor az önkormányzatok is nehéz helyzetbe kerülnek. Ön is megmérkőzik most a XII. kerület, a Hegyvidék polgármesteri székéért. Miért jó ez önnek? Mi jóra számíthat?

- A XII. kerület sose volt gazdag kerület, holott a polgárai módosabbak, mint más kerületekéi. Amivel viszont gazdálkodhatunk az a polgáraink igényessége, tehetsége és sokirányú képességei. Ez óriási erőt és tartalékot is jelent. A közvetlen költségvetési forrásunk, az ország gazdasági helyzetének tükrében, nem lesz több, inkább kevesebb lesz - ám ha jobban ki tudjuk aknázni azt az erőt, ami az összefogásban, aktivitásban rejlik, beleértve saját pénzügyi áldozatvállalásukat, akkor előbbre tudunk lépni.

- Marad-e a Turul?

- Őszintén bízom benne, hogy marad. És abban is bízom, hogy véget ér az az időszak, amikor a főváros politikai indíttatásból megpróbálja szembe állítani polgárait egymással.

- Jogerős bírósági végzés van a bontásra...

- Továbbra is vitatjuk a főváros eljárásának jogszerűségét. Kétségtelen, hogy a főváros jogszerűtlenségére nem lehet válasz a kerület jogszerűtlensége. De én abban bízom, hogy én leszek az a polgármester, aki javasolni fogja a jogszerűtlenség felszámolását a fővárosnak, és Tarlós István pedig a főpolgármester, akivel ezt a kérdést remélhetőleg meg fogom tudni oldani.

- Az Alkotmánybíróság megtorpedózta a koalíció oktatási törvényének egyik passzusát; önök újragondolást javasoltak, az MSZP ehelyett "gyorsított eljárással" igyekszik keresztül verni. Mi lehet a sietség oka?

- Az egyik ok talán a privatázálási szándék. Hiszen gyakorlatilag három ágazat maradt Magyarországon, amelyet még privatizálni lehet: az egészségügy, az oktatás - és a közigazgatás. Utóbbin, amikor barátaimnak említem, mindig elcsodálkoznak, pedig csak arra kell gondolni, Szilvássy György hogyan készül eladni a belvárosi minisztériumi, közintézményi épületeket. Ami pedig az oktatást illeti: a tandíj brutális bevezetése mögött is az lehet az egyik szándék, hogy az oktatási rendszer megrendítése megkönnyítse az utat a privatizálás felé.

- A Fidesz nem volt mindig ennyire a magánkézbe adás ellen. Megvilágosodott?

- Ahol versenyhelyzet van, ott tényleg jobb a magántulajdon. Ott azonban, ahol nincsen, ahol természetes monopóliumok vannak - ilyenen például a közművek, a tömegközlekedés -, ott a monopol pozíciót csak a közösség tudja ellenőrizni, szabályozni. Ha pedig magánkézbe kerülnek, ez nagyon kiszolgáltatottá tesz minket, állampolgárokat.

Varga Domokos György,
gondola.hu

fidesz.hu