Elmondta, hogy pályája indulását sokan a szemére vetették, élete során számos vita tárgya volt, valóban a kommunista rezsim kegyeltje volt-e? Annak ellenére, hogy nem hagyta el hazáját, azt is megkérdőjelezték, jelképe volt-e az erdélyi magyar irodalomnak. Kalász Márton hangsúlyozta, ő személyesen nagyra becsüli, hogy Sütő minden meghurcoltatása ellenére végig Romániában maradt és vállalta, hogy nem hagyja magára az erdélyi magyarokat, vagyis azokat, akik nevében megszólalt és akiknek a védelmére kelt.

"Emlékszem, játszották egy darabját a Nemzeti Színházban, de a helyén csak egy virágcsokor volt, hisz nem engedték át a határon" - elevenítette fel Kalász Márton. Felidézte, hogy 1990 márciusában a Marosvásárhelyen provokált nemzetiségi összetűzésekben a magyarokra támadó feltüzelt románok félig agyonverték, fél szemére megvakult. "Méltatlan sors egy írónak" - mondta az elnök. Kalász Márton szerint Sütő András életműve nyilvánvalóvá teszi kivételes nagyságát és tisztességét, azt az emberi erkölcsöt, ami ehhez a pályához nélkülözhetetlen. Súlyos betegsége rányomta a bélyegét utolsó éveire, de ő mégsem panaszkodott. Hatalmas lelkiereje tartotta életben. "Bár mindvégig derűsen úgy tett, mintha semmi baja sem lenne, mégis rettegve vártuk, mikor következik be a legrosszabb" - tette hozzá Kalász Márton.

MTI - fidesz.hu