Mint az Orbán-kormány washingtoni nagykövete, az előző választási ciklusban nem tartottam etikusnak, hogy belpolitikai kérdésekben megszólaljak. Ez az önként vállal szilencium április 9-én véget ért, s a polgári oldal önpusztító vitája ellen fel is léptem.

A polgári oldal mostani győzelmeinek nem szabad elhomályosítaniuk a most is elkövetett hibákat. A nagypolitikai krízis se terelje el a figyelmet a pártpolitika jövőjéről, a közös célokról.

A mostani önkormányzati választások állatorvosi lova volt Újpest, de most csak a végeredmény tanulságait érdemes szemügyre venni.

Derce 5. alkalommal nyert, megverve mind a koalíció, mind a Fidesz jelöltjét. Az újpesti önkormányzat összetétele az alábbi lesz:

15 MSZP-s képviselő
9 Fideszes képviselő
6 Újpest Egyesülethez tartozó képviselő
1 SZDSZ-es képviselő
1 SZDSZ-MSZP közös képviselő

Ebből látszik, hogy 17 kormánykoalíciós képviselővel szemben csak 15 polgári képviselő áll szemben, magyarul az előbbiek vannak, lesznek többségben. Ha a Fidesz nem indul külön, hanem szövetkezik az Újpest Egyesület mögé felsorakozott erőkkel (KDNP, MDF, Kisgazdák, stb.), akkor két egyéni választókerület kivételével, azaz 19-ből 17 egyéni választókerületben a polgári oldal győz, megfordítva ezzel a képviselőtestület összetételét, s reményteljesebbé téve a kerület jövőjét.

Mint cseppben a tenger, az újpesti eredményekben tükröződik egy súlyos, régi politikai dilemma: a mai kormánykoalícióval szemben érdemes-e, lehet-e eredményesen összefogni, és milyen platformon.

Kézenfekvőnek az látszik, hogy igen, csakis, és az összefogás terjedjen a középtől egészen a radikális, de nem vállalhatatlan jobboldalig, vagyis a Kossuth-téri tüntetők többségéig, de nem a TV-be betörőkig. A közös platform pedig csakis az a jobbközép lehet, ami Európa egyik meghatározó ereje. 1998-ban ez a jobbközép győzött, ha nem is egyedül. 2002-ben viszont teljesebb volt az összefogás, csak a vállalhatatlan és összeférhetetlen Csurka-párt nem vett benne részt, és mégsem sikerült győzni. Ennek elsődleges oka azonban nem az összefogás ténye volt, hanem a kampány, tágabban a Fidesz-vezette kormány hibái. Nem utolsó sorban az ún. "Békejobb" meghiúsítása.

Kétségtelen, hogy van egy nem lebecsülendő réteg, akiket Orbán Fidesze taszít, ők Orbánra (egyedül) nem bíznák a kormányt, de a mostani koalíciót is elutasítják. Biztos, hogy áprilisban - egy kétes társaság mellett - ezek támogatták az MDF-et, és a saját várakozásaimra is rácáfolva többségük a 2. fordulóban sem szavazott Orbánra. Most ezek szavaztak Budapesten Katona Kálmánra. Ha ő nem indul, vagy visszalépett volna, akkor eldönthetetlen, hogy mostani szavazóinak nagyobb része rászavazott-e volna Tarlósra, de valószínű. Ez esetben fővárosunk megszabadult volna a hiteltelen, teljesen kiüresedett és alkalmatlan Demszkytől.

Annak érdekében, hogy az önkormányzatokban most létrejöjjön a nem-szocialista, a valóban polgári, demokrata és agrárerők összefogása, és a jövőben ez az országos politikában is működjék, hogy legkésőbb 2010-ben, de talán jóval hamarabb átvehesse a kormányzást, ahhoz komoly önvizsgálatot kell végeznie mind a Fidesznek, mind az MDF-nek. Először belül kell megvizsgálniuk, mivel taszították elsősorban egymás választóit, a polgári
értékeket vallókat, miért szavaztak annyian csak "fogcsikorgatva" reájuk.

Vannak hitelüket vesztett, etikailag megkérdőjelezhető tagjaik, ezeknek nem szabad többé előtérbe kerülniük. A demagógia, a populizmus és a korrupció árnyékától is meg kell szabadulnia az egész polgári oldalnak. Felül kell vizsgálni a pártprogramokat, s ennek ki kell terjednie a külpolitikára, ahol az eredeti MDF és az eredeti Fidesz irányvonalához kell visszatérni. Ezt különösen aktuálissá teszi Gyurcsány Krim-félszigeti kirándulása, és ami e
körül rejlik, mert ez nemzetünk gazdasági függetlenségét veszélyezteti.

Közelebb kell hozni egymáshoz a két párt gazdaságpolitikáját. Mindenekelőtt pedig gyökeresen szakítani kell a személyeskedés, a két párt és vezetői egymást támadó, egymást lejárató politikájával. A jóval erősebb Fidesznek kell több gesztust tennie, de az MDF-nek tettekkel kell bizonyítania, hogy a közelmúlt történései fényében többé szó sem lehet az "egyenlő távolság" politikájáról, csak arról, hogy nemes versenyben vállvetve bírálják a kormány politikáját és keressék annak minél jobb alternatíváit. A javasolt lépések mindkét pártnak csak hasznára fognak válni, és a nyertes Magyarország lesz.

Jeszenszky Géza, az MDF alapító tagja, 1990-94-ben az elnökség tagja - gondola.hu