Összeegyeztethető a közösségi joggal az IRAP (az Olaszországban alkalmazott helyi adó) - határozott tegnap reggel az Európai Bíróság. Ennek az ellenkezőjére számított mindenki: a testület véleménye ugyanis szöges ellentétben van a főtanácsnoki állásfoglalásokkal, pedig a szakmai előkészítő munkát végző főtanácsnok véleményét általában el szokták fogadni. A kérdés az volt, hogy forgalmi adónak minősül-e az IRAP. Ha így lenne, akkor létezése eleve az uniós irányelvekbe ütközik - forgalmi adóból ugyanis csak uniós szabályoknak megfelelőeket lehet alkalmazni. A bíróság azonban viszonylag egyszerű érvek alapján mondott nemet a kérdésre: egyrészt azért mert az IRAP-ot nem lehet közvetlenül áthárítani a fogyasztókra, másrészt, mert a teher nem egy az egyben arányos a kiszámlázott árral. Márpedig a forgalmi adóknak ez a kettő jellemzője. Így viszont az IRAP nem minősül forgalmi adónak, következésképp megfelel az uniós jognak.

A kérdés természetesen a magyar helyi iparűzési adó (hipa) miatt érdekes - korábban több szakértő vélt párhuzamot felfedezni a honi, és az olasz önkormányzati teher között. Sőt: az olasz adót EU-joggal ellentétesnek minősítő főtanácsnoki véleményekre alapozva többen vélték úgy, valószínűleg a magyar közteher se menne át az uniós vizsgán. Néhány adótanácsadó és ügyvédi iroda éppen ezért arra biztatta ügyfeleit, hogy támadják meg a magyar szabályt az uniónál. Ennek első lépése a magyar eljárás: a közigazgatási hivatalhoz kellett fellebbezni az önkormányzat adókivető határozata ellen, majd a fellebbezést elutasító végzéssel a magyar bírósághoz fordulni. Végül a hazai ügyet a Zala Megyei Bíróság vitte - több óriáscég beadványára alapozva - az EU bírái elé. Az olasz ügyben hozott döntés után azonban többen úgy vélik, aligha van esély attól eltérő határozatra a hipa esetében.

A döntés és várható következményei leginkább az adótanácsadó cégek körében okoz ma vitákat. Az iparűzési adó elleni hadjáratot ugyanis leginkább a Deloitte nevéhez kötik, míg a nagy versenytársnak számító KPMG inkább azon az állásponton volt, hogy kevesebb az esélye egy elutasító határozatnak.

László Csaba, a KPMG partnere, volt pénzügyminiszter azt mondja: a tegnapi döntés nyomán a minimálisnál is kisebb az esélye annak, hogy a luxemburgi bíróság tiltott adónak minősítse a magyar hipát. Szerinte meglepetést ez a döntés csak annak okozott, aki nem vizsgálta meg az Európai Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatát. Bár a két ügynek - természetesen - formailag semmi köze sincs egymáshoz, az azért tudható: teljesen más jellegű ítélet magyar ügyben aligha várható. A KPMG eddig is óvta ügyfeleit attól, hogy a bizonytalan kimenetelű ügy miatt ügyfelei összetűzésbe keveredjenek a helyi adóhatóságokkal.

Oszkó Péter, a Deloitte vezető partnere szerint azonban a magyar adó ügye továbbra is nyitott. Szerinte ugyanis a hipáról nem mondható el ugyanaz, mint az olasz helyi adóról, hiszen Olaszországban olyan levonásokat is alkalmazni lehet, amelyeket Magyarországon nem (például az értékcsökkenés ott leírható, nálunk nem). Oszkó azt mondja: ügyfeleiknek ők se mondták soha, hogy ez biztosan nyerhető ügy. Nem kecsegtették őket azzal, hogy a jogi eljárásba fektetendő összeg - a tanácsadók, az ügyvédek, a perek díja - biztosan megtérül, ha az unió úgy dönt, az adó visszajár. Csupán azt állították: annyi valószínű, hogy kedvező döntés esetén is csak azoknak járhat vissza az iparűzési adó, akik megfelelő időben megindítják az eljárást. Oszkó szerint ezért éppen annak az eljárási módnak a választása volt a leginkább ésszerű, melyben az ügyfél az adóbevallási és fizetési kötelezettségét rendben teljesítette, és legfeljebb emellett bocsátkozott vitába az iparűzési adó jogszerűségéről. Ezzel - mondja - az adózó a lehető legalacsonyabb kockázatokat vállalta fel.

Az adótanácsadók között most a felelősségről szól a legnagyobb vita - arról, ki menynyire szorgalmazta ügyfeleinél az eljárás megkezdését. Abban mindenki egyetért: felelőtlenség az lehetett, ha valaki az adót se fizette be, abban reménykedve, hogy úgyis uniós joggal ellentétesnek találják. Lőcsei Tamás, a PricewaterhouseCoopers cégtársa szerint a legnehezebb helyzetben ez utóbbi cégek lehetnek: ők most már kénytelenek szembenézni azzal, hogy akár az adó 50 százalékára rúgó büntetéssel is sújtják őket. Lőcsei szintén úgy véli, az olasz döntés után meglehetősen csekély az esély arra, hogy a magyar ügyben más határozat szülessen. Szerinte az adót befizető, de az eljárást korábban megindító cégeknek is el kell arról gondolkodniuk: végigviszik-e a bírósági ügyet, vagy - kisebb perköltség kifizetése, vagyis minimalizált veszteség mellett - visszavonják keresetüket.

A döntés meglehetősen jól jön a kormányzatnak is, az iparűzési adó megszüntetése ellen ugyanis leginkább egy érv hangzott el eddig: az önkormányzatoknak közel 400 milliárd forint éves bevételt jelent, és aligha volna miből pótolni. (A tervezett általános értékalapú ingatlanadó ugyanis erre nem alkalmas, csak néhány tízmilliárdot hozhat). Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára szerint üdvözlendő az a kormánydöntés, miszerint a hipa 2008-ra tervezett megszüntetését elhalasztják, mert így van idő a helyi adóztatási rendszer komplex újragondolására. Szerinte az önkormányzati adóztatásról - benne az iparűzési adóról, az ingatlanadóról, vagy a vállalkozások önkormányzati terheléséről - egészében kell beszélni, és nem részenként. Az uniós bírósági döntés - amire számított, hiszen a magyar adót nem tartották EU-jogba ütközőnek eddig sem - azt mutatja: nincs ok a kapkodásra.

A pénzügyi tárca mindig is azt állította, hogy az iparűzési adó megfelel az uniós rendelkezéseknek - hangsúlyozta Pichler Ferenc, a Pénzügyminisztérium sajtófőnöke. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a teher meg is marad - annak megszüntetéséről korábban is azért gondolkozott a kormányzat, mert úgy látta: mostani formájában hátrányosan érinti a magyar vállalkozásokat.

nol.hu - fidesz.hu