De már csak vagy ezren voltak a reakciósok a Parlament előtt, így hát elérkezett az idő, hogy néhányan, ha már nem jött össze napközben az ellentüntetés, ellátogassanak az ÁVH egykor itt kialakított ad-hoc támaszpontjához, s ott letegyék gyertyáikat, mécseseiket, természetesen IGEN felirattal.

Értékesebb ez az épület a televízió székházánál is, hiszen a Szabadság téri épületet egy szakasz gyalogrendőr védte, míg a Pártházat elég volt megközelíteni a tüntetőknek, s máris lovasrendőrök hadával találták magukat szemközt. Szeretjük, igen, óvjuk és szeretjük mi, budapestiek ezt a sokat látott épületet.

De maradjunk elvtársainknál. Elvtársaink, igen: mondjuk csak ki bátran a szót. Azzal a halálmegvető bátorsággal, mellyel a fehérterrorral dacolva szólt Várkonyi Iván 1994-ben, tán éppen a Köztársaság téren, az egybegyűltekhez, kimondva ismét a bűvös szót, a bátrat: elvtársak!

Elvtársaink tehát odaértek az ÁVH-sok által is oly féltve őrzött épülethez és elhelyezték a mécseseiket. Ők, akik e vörös mécseseket "Igen" felirattal odarakták, IGEN, ők képviselik az országot. Nem a csőcselék, amely kettedmagával hazafelé tart az egyetemi buliból a Nagykörúton, majd váratlanul erőt fejt ki a rájuk rohanó, karjukat kicsavaró rendőrökkel szemben (a kar visszafelé csavarodó, ezért eleve a múltba meredő, reakciós ereje akadálya lehet a félelem nélküli, igazságos köztársaságnak) és fejével kárt tesz a nép vagyonából öntött aszfaltban. Ők az igaz Magyarország, nem a reakciós süvölvények, akik magyar zászlókat lengetnek a Kossuth téren (ahelyett, hogy nigériai, jemeni vagy észak-koreai zászlókba burkolózva énekelnék egy vidám szocialista vagy liberális bulin az Internacionálét vagy a Kovács Pisti-indulót); ők az igazi Magyarország, nem a Kossuth téren álldogáló, 1956 szovjet tankjaival ugyanitt már farkasszemet néző, most egykedvűen, közvetlen közelről a rendőrök plexi pajzsainak tükrébe bámuló tanárember.

Mert az a sok felelőtlen, reakciós elem nem képes felfogni, mi a megfelelő válasz arra, ha az ország egyik első embere, mi több, a végrehajtó hatalom letéteményese azt mondja: "elk...tuk", (osztályharcos alulképzettségünk miatt bizonyos szavak használatáig még nem fejlődtünk föl eléggé, elnézést) meg hogy "kurva ország". Ilyenkor egyetlen helyes válasz lehetséges: leteszünk egy mécsest az ÁVH egykori ad-hoc támaszpontja elé, s a mécsesre ráírjuk: "Igen". Igen, elk...tuk.

Aztán csendben hazalopózunk, s felkészülünk az illegális pártmunkára: névtelen fenyegetéseket írunk jobboldali lapok szerkesztőinek, hasonló gondolkodású ismerőseink körében nagy hangon románozzuk le az ezerszáz éve velünk egy nemzethez tartozókat, undorral vegyes sajnálkozással értekezünk a jogos felháborodásuk miatt az utcára vonulók haragját felhasználó, ki tudja, miféle elemek által irányított vandálokról, szidjuk, mint annak idején Gerő a reakciót, Orbán Viktort, a fideszeseket, és mindenkit, aki a legkevesebb alternatívát próbálja, meri megvalósítani a magyar szocializmus e fura, regnáló válfajával szemben.

Közben az ÁVH egykor vitézül védett végvára előtt ott pislákol a mécses, és azt mondja, "igen".

Igen, elk..tuk.

Udvardy Zoltán, MNO

fidesz.hu