A belpolitikai krízis feloldásához mindez egy lépéssel sem visz közelebb, a köztársasági elnök által emlegetett katarzis megint elmarad, a kormányellenes tiltakozások szükségképpen folytatódnak. Estig nagyjából kiszámítható a jövő, de azt, hogy mi lesz itt három hét vagy három hónap múlva, senki sem tudja. Csak azt érezzük mindannyian, hogy sokáig már nem maradhat minden ugyanígy.

A tisztánlátás végett rögzítsünk egy tényt, amely a józan helyzetelemzés kiindulópontjául szolgálhat. Nem az ejti túszul a demokratikus közösséget, aki 16 év óta természetes alkotmányos jogaival élve, békés utcai tüntetésen próbál nyomatékot adni politikai követelésének, hanem az, aki saját állítólagos alternatíva nélküliségével zsarolja a táborát, s lebukása után (őszödi beszéd) görcsösen kapaszkodik a székébe. Demokráciában ugyanis úgy általában és az egyes pártokon belül is mindig mindenkinek és minden programnak van alternatívája, még ha az sokszor nem is látszik. Ha nincs más választás, demokrácia sincs.
Gyurcsány Ferencnek a választók nem kegyelmeztek múlt vasárnap, ám ő most az alkotmányos helyzettel visszaélve a parlamenti többséghez fellebbez.

Elsősorban attól a frakciótól kér a maga számára kegyelmet, amely előtt májusban brutális vallomást tett, s amely frakció különösebb aggály nélkül osztozott vele a bűnben, a hazugságok árán szerzett hatalomban. Ma ezt a szövetséget kell név szerinti szavazáson újra megerősíteni. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy a baloldal vezére mindenfajta korrekció, a demokratikus választás megcsúfolása miatti bocsánatkérés nélkül, vagy a megújulás, megtisztulás ígéretével kér-e kegyelmet. Miután a változtatás nélküli folytatást már a balliberális holdudvar ("értelmiség") torkán is nehéz lenyomni, vélhetőleg a kormányfő eddigi pályafutását tekintve is példátlan színjáték díszlete lesz ma az Országgyűlés. El-elcsukló hangon, talán a könnyek árjának is utat engedve kér majd bizalmat övéitől a szónok. De a Parlament falain túl ki hisz még neki? Kibújhat-e a bőréből az az ember, aki eddig üzletemberként és politikusként egyaránt az erkölcsi, sokszor a jogi normák felett állónak hitte magát?

Ha Gyurcsány és a csomagja marad, a válság elmélyül. A gazdasági krízis és a morális, hitelességi deficit gyúlékony elegyet alkot. Felelőtlen és cinikus a hatalom részéről a tiltakozások lassú elhalására játszani, hiszen csak most jön a feketeleves, a megszorítások javát ezután érzik meg a saját bőrükön a már most elégedetlen emberek. Nekünk nem lesz kegyelem: a hazudozások, a gyurcsányi alibikormányzás irtózatos árát mi fizetjük meg. Ráadásul az alternatíva nélkülinek hazudott program nem old meg semmit, hiába ajánlja fel rövidesen az MSZP valamelyik kirakatnyugdíjasa egyhavi javadalmazását a külföldi befektetőknek.

Orbán Viktor október elsején politikai pályája egyik csúcsára érkezett: egyedül az ő pártja nevezheti magát az önkormányzati választások nyertesének. Az MSZP sok helyen a térképről is leszorult, az úgynevezett SZDSZ megszűnt országos pártnak lenni, az MDF-féle új jobboldal nyomait mikroszkóppal is nehéz felfedezni, a radikálisok leszerepeltek. A Fidesz elnökének egy ilyen győzelemmel a háta mögött éppenséggel bőven van ideje, az országnak azonban nincs. A szakértői kormány mereven elutasított ötlete nem Orbán hatalomra kerülését, hanem az eddig elhangzott egyetlen értelmes válságkezelési javaslatot jelenti, ami egyben menekülési útvonal lehetne egy Gyurcsány nélküli MSZP-nek.

A miniszterelnök ma minden bizonnyal a helyén marad. Csakhogy számára nem ez a harc lesz a végső.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet

fidesz.hu