A köztársasági elnök nem döntőbírója a zajló politika mindennapos ügyeinek, de alkotmányos feladatának megfelelően őrködnie kell az államszervezet demokratikus működése felett, ennek megfelelően az ország működését súlyosan akadályozó körülmények esetén meg kell találnia a beavatkozás helyes és hatásos módját.

Káros hitvallás

A szeptember 17-én nyilvánosságra került miniszterelnöki beszéd a magyar politika súlyos tartalmi zavarához vezetett. A biztos parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció azóta sem jelezte, hogy bizalma megingott a miniszterelnökben. A zavar forrása tehát nem az intézmények formális működtetésében keresendő. Az intézményrendszer önmagában azonban leginkább egy üres épülethez hasonlít: a lényeget a benne élők fogják meghatározni, rajtuk múlik, hogy miképp töltik meg élettel a szépen felépített, stabil házat.

A nyilvánosságra került hangfelvétel cáfolhatatlanul és elemi erővel mutatta meg a közvéleménynek, hogy Magyarország korábbi, majd újraválasztott kormányfője ebben az épületben elemi normákat megszegve közlekedik. A beszéd kiszivárogtatását követő felháborodás nem azért volt nagy, mert bárki azt gondolta volna, hogy az országban korábban még senki nem sértett meg bármilyen szintű normát. Ilyen pőrén, nyilvánvalóan és a megbánás vagy a sajnálkozás legapróbb jele nélkül megvallva azonban magyar választó még soha nem szembesülhetett politikusi gyakorlattal, hitvallással.

Káros maga a megvallott politikusi gyakorlat, hiszen a tudatosan valótlanul beállított gazdasági helyzetértékelésre épített korábbi kormányzati döntések - mint például a forgalmi adó felső kulcsának csökkentése - még távolabb sodorták a költségvetési egyensúlyt, a mostanra nyilvánvalóan elkerülhetetlen stabilizációs programot egy még kedvezőtlenebb pozícióból kell kezdeni.

Ha lehet azonban, még ennél is károsabb az a politikusi hitvallás, amely szerint az ilyen gyakorlat nem megbánásra érdemes tévedés, hanem a cél érdekében megengedett eszköz.

Káros reakciók

Súlyos zavara a demokratikus működésnek, ha ez a szemlélet elfogadottá, majd ennek következtében általánossá válik. A felháborodás téves és káros reakciókat is szült. Téves követelésként az államfőtől közjogi lépést vártak: előkerült az Országgyűlés feloszlatásának, illetve új választások kiírásának ötlete. Káros és elítélendő reakció volt viszont, hogy míg vidéken a tiltakozások elfogadható kereteken belül maradtak, addig a Kossuth téren gyakran átlépték a határt.

Mivel a szeptember 17-től kibontakozó zavar nem közjogi-eljárási, hanem tartalmi természetű, a köztársasági elnök helyes és hatásos válasza is tartalmi lehetett.

Pozícióját a szeptember 18-án elmondott televíziós beszédben tette nyilvánvalóvá. Beszédének célja annak megerősítése volt, hogy semmiféle politikai ambíció nem igazolhatja olyan eszközök alkalmazását, amelyek a demokráciába vetett bizalom alapjait kezdik ki. Másnap, az MTV-székház ostroma után új helyzet alakult ki, a zavar fokozódott. Az elnöknek ismét ki kellett állnia, és épp az előző nap kifejtett értékek védelmében kellett világossá tennie a határt a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog szabad gyakorlása és bűncselekmények elkövetése között.

Rögzített értékek

Felvetődhet, hogy az alkotmányosan szűkre szabott jogkör mellett milyen valódi cselekvési lehetősége van az elnöknek, miként lehet beavatkozása valóban hatásos. A demokratikus működés normális, zökkenőmentes időszakaiban - épp a ritka megszólalásból is adódó - felhalmozott tekintély biztosít tényleges cselekvési lehetőséget a köztársasági elnöknek zavarossá váló körülmények között.

A helyzet megoldását, a zavar feloldását, a normális demokratikus működés helyreállítását megcélzó lépések kialakításakor azonban számos nehézséggel is számolni kell. Helyes és természetes elvárás, hogy a köztársasági elnök álljon a pártokon felül, megszólalásaival, döntéseivel ne támogasson egyetlen felet sem a politikai versenyben. Az államfőnek saját elnöki programjához kell hűnek lennie, ennek következetes végrehajtása várható el tőle. Sólyom László azzal az erkölcsi elkötelezettséggel lépett hivatalba, hogy az alkotmány által kifejtett értékeket érvényesíti. Ehhez hozzá tartozik annak képviselete is, hogy a hatalmi versenyben igenis vannak olyan eszközök, amelyek nem megengedhetők. Amikor az államfő ennek jegyében cselekszik, akkor nem arra kell ügyelnie, hogy a pozíciója minden pillanatban azonos távolságra legyen a politika mindkét oldalától, hanem kizárólag arra, hogy az erkölcsi irányvonalától ne térjen el.

A pártszempontú elvárások konfliktusokat szülnek. Amikor például a megszorító törvénycsomagot az elnök aláírta augusztusban, az ellenzék irányából érkeztek csalódott reakciók. Most, amikor a miniszterelnök politikai eszközeit minősíti megengedhetetlennek, nyilvánvalóan a kormányoldal opponál. A versengő politika természetéhez tartozik az elfoglalt pozíciók racionális, a célokhoz legjobban illeszkedő változtatása. Az államfő azonban tekintélyét épp úgy tudja megőrizni, ha a világosan rögzített értékek mellett kitart.

Október 1-jén, semleges pillanatban, az urnazárás utáni percekben, de még a választási eredmények megismerése előtt erősítette meg álláspontját Sólyom László televíziós beszédben. Az időzítés üzenete egyértelmű volt: a politika versenyén kívül álló percben állt ki az elnök még nagyobb nyomatékkal az alkotmány értékrendje, a demokráciát összetartó bizalom védelmében. Szükséges és jogos megszólalása ott állt meg, ahol más alkotmányos szervek hatásköre kezdődik. A konkrét cselekvésre vonatkozó tanulságokat e szerveknek kell levonniuk.

Kumin Ferenc a Köztársasági Elnöki Hivatal stratégiai, elemző főosztályának vezetője


Magyar Hírlap - fidesz.hu