A 12 honvédtábornok és Lázár Vilmos ezredes kivégzésének évfordulóján először gyászmisét tartottak, amelyet Huzsvár László bánsági római katolikus megyés püspök mutatott be. Beszédében az egyházi vezető Kiss Ernőnek a komáromi várat védő Klapka Györgyhöz írt leveléből idézett, amelyben a halálra készülő tábornok a béke mellett tett hitet, s arra kérte parancsnoktársát, hogy a további vérontás elkerülése érdekében szüntesse be a harcot. Legyen szó még oly nemes ügyről is, ami értelmetlen áldozatot követelő őrültség, az már nem vállalható - idézte a püspök az eleméri templom építtetőjét, a szabadságharcot vagyonával is támogató, elsőként kivégzett aradi vértanút.

A gyászmise, s a helybéliek emlékező műsora után Kiss Ernőnek a templom falán elhelyezett emléktáblájánál folytatódott az ünnepség, amelyen elsőként Petróczi Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott vezetője szólalt fel. Mint fogalmazott, az 1848-as szabadságharc nemcsak a magyar történelemben, hanem Európa történelmében is kivételes helyzetet teremtett. Nemcsak a magyarság összefogását, hanem a más nemzethez tartozók szolidaritását is megteremtette. A Délvidéken élő magyarság másoknál nehezebb, a végveszély határát súroló körülmények között állt helyt - mutatott rá Petróczi Sándor. Megőrizte intézményei túlnyomó többségét, s újakkal is képes volt gyarapítani őket. Biztosította a szabad magyar sajtó megjelenését, az anyanyelvi oktatást, megvédte falvait és városait. A Magyar Köztársaság, mint anyaország, kiemelt figyelemmel kíséri a vajdasági magyarok sorsának alakulását. Elsődleges feladatának tekinti, hogy segítse boldogulásukat szülőföldjükön és Európában.

A helyi politikusok közül elsőként Böröcz József, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) alelnöke szólalt fel, s azt hangsúlyozta, hogy az 1849-es mártírok áldozata nem volt hiábavaló, mert a szabadságharc után, a legvadabb terror ellenére sem lehetett már visszahozni a régi világot. Az aradi tizenhármak példája arra tanít, hogy mindig világos, megvalósítható célokért kell küzdeni - mondta -, s ennek kapcsán említést tett az MNT tevékenysége nyomán született eredményekről: a vajdasági iskolák magyar tankönyvekkel való ellátásáról, 2 magyar gimnázium létrejöttéről, a magyar nyelv és írás hivatalos használatának kiterjesztéséről, a magyar helységnevek visszaállításáról, a magyar vállalkozások támogatásáról, a szabadkai magyar tanítóképzőről, s a tartomány több településén létrehozott diákotthonokról.

Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke a vértanúk örökségéből az összefogás szükségességét emelte ki. Kijelentette, hogy pártja békejobbot nyújt mindenkinek, aki a nemzet és a délvidéki magyar nemzetrész érdekében szolgálni és tevékenykedni kíván. Felszólított mindenkit, hogy sorakozzon fel a VMSZ mellé, s együtt végezzék el mindazt, amit nemzeti közösségük megmaradása érdekében el kell végezni. Fischer Pál, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség alelnöke azt hangsúlyozta, hogy az aradi vértanúk között a legnagyobb csoportot a délvidékiek alkották. Schweidel József zombori volt, a Temesváron született Kiss Ernő Eleméren élt, Lázár Vilmos Nagybecskereken született, a szerb határőrből lett magyar honvédtábornok, Damjanich János a dél-bánáti Strazán, és a német Leiningen-Westerburg Károly is Törökbecsén lelt új otthonra.

Az ünnepi beszédek után a helyi politikai szervezetek és kulturális egyesületek, valamint Magyarország képviselői megkoszorúzták Kiss Ernőnek az általa építtetett templom alagsorában lévő sírját.

MTI - fidesz.hu