Előzőleg a baloldal vezérének szónoklatából nemigen lehetett kihámozni, hogy miben is lesz más a jövőben a gyurcsányi hatalomgyakorlás. A kurta-furcsa bocsánatkérés és szemforgató fogadkozás után nem telt el 24 óra, s a szocialista választmány tagjait felső helyről megnyugtatták, minden marad a régiben. A kormány továbbra sem a válságba sodort ország érdekeihez, hanem kizárólag az MSZP hatalmi szempontjaihoz igazítja cselekedeteit, s szívfájdalom nélkül zárójelbe teszi az október elsején megnyilvánult egyértelmű népakaratot.

Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter zárt körben világossá tette: hiába nyerte el a választók bizalmát a Fidesz majdnem minden megye és a nagyvárosok többségének irányításához, személyesen gondoskodik arról, hogy egy törvénymódosítással a fejlesztési források csapja szocialista kezekbe kerüljön. - Bízzatok bennem! - fuvolázott Lamperth Mónika, s nyilván sok bukott kormánypárti polgármester, önkormányzati képviselő lelkét töltötte el megnyugvás. Ha a választók el is csapták őket, vigaszágon még a pénzüknél, hatalmuknál maradhatnak.

Márpedig itt nagyon sok pénzről van szó.
Egy héten belül másodszor érte olyan baleset a miniszter aszszonyt, ami után egy percig sem maradhatna egy demokratikus kormány tagja. Az Alkotmánybíróság ismét megsemmisített egy olyan, a választások lebonyolításával kapcsolatos rendeletet, amelyet Lamperth alkotott még belügyminiszterként. Ez a második parlamenti választási fordulóban tapasztalt tömeges átjelentkezéseket, népi nevén a voksturizmust ösztönözte; most már valószínűsíthető, hogy a szocialisták tudatosan, a jogszabályi háttérről is gondoskodva alkalmazták ezt a trükköt. Ez akkor is példátlan, az ország jó hírnevén csorbát ejtő botrány, ha áprilisban nyilvánvalóan nem ezen múlt a eredmény. De Lamperth Mónika személye a legkevésbé érdekes e történetben, ő csupán a gyurcsányi akarat végrehajtója, nyilván ezek után is a helyén marad.

Sokkal fontosabb, az MSZP erjedésére utaló mozzanat, hogy ismét belső körből szivárgott ki a közrádiónak a párt számára kellemetlen, mert a demokratikus normák cinikus, pökhendi semmibevételéről tanúskodó hangfelvétel.

Ezúttal ráadásul nem hónapokkal később, hanem azonnal lépett a lázadó. Eddig nem értettem, a múlt héten miért lett megint téma a hatalompárti sajtóban a balatonőszödi beszéd kikerülésének mégis megkísérelt vizsgálata, miért kreáltak zavaros kémtörténetet. Úgy látszik, üzenni akartak a kiszivárogtatónak - akit (akiket?) vagy hatalmi céljai, vagy a lelkiismerete vezérelnek -, ne próbálkozzon újra.

A figyelmeztetésre adott gyors válasz azt is megmutatta, miért volt fontos Gyurcsány Ferencnek a titkos bizalmi szavazás megakadályozása.

A balliberális értelmiség igényesebbjei teljesen feleslegesen sürgettek megtisztulást, emlegettek feltételes bizalmat, Kis János hiába állt elő erkölcsi intelmeivel: Gyurcsányék semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Ám bizalmi szavazás ide, Orbán-fóbia oda, a megtépázott tekintélyű, október elsején megvert, varázspálcáját elvesztő miniszterelnök már az övéi feltétlen támogatására sem számíthat. Őrjönghet kedvére Nyakó szóvivő, a hazugság, az amorális, antidemokratikus hatalomgyakorlás szövedéke mostantól mindig fölfeslik valahol. Két nap kellett, hogy kiderüljön: semmi nem változik, Gyurcsánnyal a válság is maradt.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet


fidesz.hu