De megtanultunk olvasni a sorok között, s egyfajta - ha nem is társadalmi közmegegyezésből -, túlélési ösztönből azt is megtanultuk, hogyan értsünk szót mégis egymással, s hogyan értsük meg, amit helyi és országos nép- és pártvezéreink mondanak nekünk.

Ami ma történik, az viszont még a szocializmusban is szinte elképzelhetetlen lett volna. Mert igaz, hogy szinte minden párt- és állami vezető hazudott, mint a vízfolyás, de legalább másnap nem magyaráztak mondandójukba ellenkező értelmet. A krumplileves krumplileves volt, akkor is, ha soha nem látott burgonyát. Tudjuk, akkoriban persze nagyobb volt a párt- és nyelvfegyelem, működött a szájzár és az öncenzúra.

Ma viszont meg kell tapasztalnunk szinte minden nap, hogy nem-csak eredeti jelentésüket veszítették el a szavak, hanem a kimondott mondatok éppen az ellenkezőjét jelentik, mint amit mi hittünk. Egész értelmező-turnékat szerveznek a baráti médiumokban baloldali politikusok, akik elmagyarázzák, hogy amit mondtak, azt valójában nem is mondták, sőt! Így tudhattuk meg, hogy ha egy szocialista vezető - miniszterelnöknek én már soha többé nem nevezhetem - azt mondja: két évig hazudott a kormány, valójában azt jelenti, hogy 16 évig hazudtak - mások, de legeslegtöbbet Orbán Viktor. Az, hogy "négy évig nem csináltunk semmit", azt jelenti, hogy nagyon sokat tettek, természetesen mindig is az ország érdekében, nagyon is! A kurva ország szocialista jelentése pedig hőn szeretett haza.

Azt is megtudhattuk egy másik szocialista főasszonytól - akinek amerikai névrokona legalább valami jót is tett Clintonnal -, hogy az a kijelentés, miszerint ne szarjanak be párttársai, a Fidesz kezébe nem kerül az uniós pénzek kasszakulcsa, valójában azt jelenti, hogy nagyon is tisztességesen osztják majd el a pénzt, sőt, a szociknak coki! Ha a vidám hadügyminiszter azt mondja, az MSZP-nek el kell gondolkodni az SZDSZ-hez fűződő kapcsolatán, akkor azt csakis úgy lehet értelmezni, hogy szó sem esett a koalíciós viszonyokról.

A baloldali Bábel építésébe természetesen azonnal bekapcsolódott a kisebbik koalíciós párt is. A jó humorúnak bemutatott pártelnök, miután vérig sértette az említett hadügyért (emlékszünk: Timur és csapatától sem tudná megvédeni az országot), kijelentette: természetesen továbbra is ugyanannyira bíznak Szekeresben, mint előtte. Igaz, legalább ő utólag (még) nem magyarázta meg, hogy ez vajon mit is jelent. Mert érthetjük úgy is, hogy dehogy bíztak ők ebben az Imrében eddig is, pfúj, komcsi, meg úgy is, hogy bár hülyének hülye, de azért az ő miniszterük, ők választották, megérdemelik.
(Megjegyzés: vajon egy felelős politikus rábízhatja-e az ország honvédelmét arra a személyre, aki - szerinte is - teljesen alkalmatlan e feladatra?)

Szóval, így folyik a legújabb baloldali nyelvújítás kis országunkban. Hamarosan megérjük, hogy minden koalíciós politikus mellé magyar-magyar szinkrontolmácsot vesz a Miniszterelnöki Hivatal (szigorúan tisztességesen és törvényesen lebonyolított közbeszerzési eljárásban, naná!), aki majd lefordítja az egyszerű népeknek, mit is mondott valójában a köz szolgálatában olykor láthatóan megfáradó ügyfele.

Néző László, Magyar Nemzet

fidesz.hu