Akadnak ugyan a három típusnak közös sajátosságai, például: mindhárom változat eszement marhaság, de öntudatos kormánypárti ebben leli örömét, identitását, szellemi táplálékát. Ám térjünk vissza eredeti tárgyunkhoz, a kiszivárogtatott titkos beszédhez, ami nemcsak egyszer, hanem igény szerint több olvasatban is marhaság, ugyanis legfőbb sajátsága az, hogy a kiszivárogtatás után már nem úgy kell érteni, ahogy előadója elmondta. Egy ilyen beszédnek más az értelme, amíg titokban, jobban mondva, az eredetileg elképzelt szűk körben marad, ám akár homlokegyenest ellenkező jelentést kaphat, ha a nyilvánosság elé kerül. Ez nem azt jelenti, hogy a csavaros eszű beszédíró eleve duplafenekű, több értelmezést is lehetővé tevő, intellektuális izgalmakat rejtő művet alkot. Egy ilyen beszéd megírása, elmondása és első hallásra való megértése nem igényel még csekély szellemi erőfeszítést sem, viszont kiszivárogtatás utáni átértelmezése annál többet. Ez azért van, mert a szónok még véletlenül, egy árva szóval sem említi meg azt, amiről a beszéd állítólag igazából szól. Gyurcsány őszödi trágárkodásaiban nyomát nem találni "a magyar közélet megtisztulását segítő, a közbizalom visszaszerzését szolgáló" konkrét, netán áthallással felfogható üzeneteknek, a koalíció és független talpnyalóik mégis így akarják beállítani, s mi tagadás, nem minden eredmény nélkül. A titkos beszéd még bűnözők marakodása volt a veszni látszó, ám még megszerezhető koncon, nyilvánosságra kerülve a haza megmentését és felvirágoztatását megalapozó, erkölcsi magaslatokat ostromló dokumentum lett.

Lássuk be, ha sok ész nem is, valami sajátos adottság mégiscsak szükségeltetik az ilyen jellegű beszédek előállításához. Eddigi tapasztalataink alapján főleg az MSZP-sek rendelkeznek ezzel a különleges képességgel. Itt van mindjárt Lamperth Mónika. A Mónikáról eddig is tudtuk, hogy inkább szép, mint okos, bár ugyanez elmondható a Lendvai Ildikóról vagy a Nyakó Pistiről is. Mónika oda talált ékesszólni az MSZP-választmány zárt ülésén, miszerint bízzák csak rá, ő majd gondoskodik arról, hogy ne az önkormányzati választáson győztes fideszesek diszponáljanak a területfejlesztési pénzek felett, hanem továbbra is a szocialisták herdálhassák el azokat, mint eddig. Alkotmány, jog, törvény nem számít, ő azokat is megváltoztatja, lehet tapsolni. Tapsoltak. Később, a kiszivárogtatás után Mónika gerincesen megvallotta, hogy nem azt mondta, amit mondott, hanem tulajdonképpen a felelősségről beszélt, csak magát a kifejezést nem használta. (Talán igaza volt, hiszen hallgatósága amúgy sem tudja, mi az.) Mindenesetre, amíg a zárt közegben megígérte, hogy a pártját lehetőségei szerint tisztességtelen előnyökhöz juttatja, a nyilvánosság előtt már a törvény betűjét és szellemét egyaránt tiszteletben tartó példaként ömlengett saját szavairól. Ezt is megtapsolták, ugyanazok, akik az ellenkezőjét is.

Szót kell ejtenünk Szekeres Imréről is, aki ugyancsak roppant szép, sőt, mintha az egész MSZP-ben ő lenne a lexebb. Esztétikus Imre szintén a választmány zárt ülésén beszélt, azaz nem beszélt a párt szövetségi politikájáról, illetve annak lehetőséges átalakításáról. Szekeres az új műfajt is meghaladta a maga nemében, hiszen mondandójának az eredeti titkos formájában sincs semmi értelme, átfordított változatában még annyi sem. Nem véletlen, hogy a Lamperth-Szekeres-duett hangfelvételéért már nem hogy 600 ezer eurót, egy árva fityinget sem kértek. Az őszödi beszéddel együtt ennyit érnek.

Ugró Miklós
Magyar Nemzet

fidesz.hu